„Bevezetés, általános jellemzés” változatai közötti eltérés
| (33 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Az állatokra, így az orthopteroid rovarokra és rendszerezésükre vonatkozó információink sokkal régebbiek, mint azt gondolnánk. Az első írásos feljegyzések minden bizonnyal mintegy 4000 évvel ezelőttiek lehetnek, bár nem maradtak fenn eredeti formában. Fennmaradt viszont az a régi asszír "zoológiai lexikon" (Kr.e. 900), a Hara = Hubullu, amely e régebbi szövegekre hivatkozva adja meg sok állat nevét asszír, és a sokkal ősibb sumér nyelven egyaránt (Landsberger 1934). E régi műből kitűnik, hogy míg az asszíroknak nem volt felismerhető osztályozási sémájuk, addig elődeik rendelkeztek egy olyan világos rendszerrel, amely tulajdonképpen egy bi- és trinominális nomenklaturán alapult, több mint 3400 évvel Linné előtt! Volt egy, az adott "fajra" vonatkozó "nemzetség" nevük (genus proximum), s egy vagy két szóból álló jelzőjük, species nevük (differentia specifica). Bár a természeti népeknél nem ritkák a hasonló nevezéktanok, a sumérekét mégis az teszi különössé, hogy van benne egy, az általánosíthatóságot, a mai értelemben vett magasabb taxonokat sejtető szemlélet. A gerinctelenek és gerincesek sok csoportját úgy ismerték el, mint amelyek a saját speciális taxonjukba tartoznak. Például a hüllők valamennyien a MUŠ "taxonba" voltak (a kígyók is!); a "férgek" a MAR; a puhatestűek a MUL; a skorpiók a GIR; a rovarlárvák a ZA, illetve UŠU (hernyók); a "repülő legyek" (Diptera és Hymenoptera a hangyák nélkül) a NUM; a hangyák KIŠI; a lepkék GIRIŠ; az orthopteroidok (összességükben) a BURU genusban. |
||
| ⚫ | |||
| − | A mi rendszerezési felfogásunk szerint a magasabb taxon neve valamely tipikus képvislő nevéből származtatott. A BURU ilyen értelmezésben feltehetően "Locusta", tehát ahogyan nekünk van Locusta migratoria-nk, nekik volt a BURU HA-MUM, azaz a "lármás buru", vagy az asszíroknál a "síró asszony", ami szinte bizonyosan egy Tettigonoidea volt. |
||
| − | |||
| − | A BURU genus 20-nál jóval több fajának a neve jutott el hozzánk. Úgy tűnik a legtöbbjük sáska volt, de ismertek tücsköket, említettünk egy szöcskét, és legalább 3 faj fogólábú volt. Ugyanakkor, mint az a legutóbbi időkben is megesik, voltak "kizárások" és téves besorolások egyaránt. Például, amiről azt gondolták, hogy vakond-tücsök (ami persze nem lehetett), azt kizárták, és elnevezték US PA-nak. Fordítva, a BURU magában foglalt néhány "folyami buru"-t (valószínűleg a sáskákhoz hasonlóan rajzó kérészt) és egy "tengeri buru"-t (rákot), ahogy s ez mindmáig fennmaradt több mediterrán és közép-keleti nyelven (pl. görögül, arabul, latinul), ilyen elnevezésekben, mint LANGOSTA vagy LANGOUSTE. |
||
| − | |||
| − | A legkorábban ismert orthopteroida csoportnevek természetesen nem a sumérektől, hanem a régi egyiptomiaktól maradtak ránk. Ma is meglévő írásos szövegeik, az u.n. "piramis" szövegekben a Kr.e. 3. évezredből, említik a SANEHEMU-t (egyes számban SANEHEM), aminek az értelme "locusták", de — legalább is később — majdnem mindenféle ugró egyenesszárnyú (Kevan, 1974). Ez a szó, feltehetően változatlan alakban, maradt fenn évezredeken át. A fogólábúakra (Mantodea) az ABAIT vagy BABBEIT szót használták. Ezt mi a Kr.e. 2. évezred közepétől ismerjük, bár valószínű, hogy volt egy még korábbi mitológiai hagyomány, mert ezt a nevet adták egy kisebb istenségnek is. Ezeket az elnevezéseket azonban nem használták a tudományos osztályozási rendszerben, ahogy — úgy tűnik — a sumérok tették. Ugyanez áll a régi kínai CHUNG csoportnévre, amiről tudjuk, hogy használták írott szövegekben kb. 1100 évvel Kr.e. Valószínűleg már akkor is elég "öreg" kifejezés volt, de még ma is használatos. |
||
| − | |||
| ⚫ | |||
Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. |
Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. |
||
http://www.alamy.com/search.html?ps=100&pn=2&cbstore=0&qt=giant-grasshopper#BHM=foo%3Dbar%26st%3D0%26sortby%3D2%26qt%3Dgiant%2520grasshopper%26qt_raw%3Dgiant%2520grasshopper%26qn%3D%26lic%3D3%26mr%3D0%26pr%3D0%26aoa%3D1%26creative%3D%26videos%3D%26nu%3D%26ccc%3D%26bespoke%3D%26apalib%3D%26ag%3D0%26hc%3D0%26et%3D0x000000000000000000000%26vp%3D0%26loc%3D0%26ot%3D0%26imgt%3D0%26dtfr%3D%26dtto%3D%26size%3D0xFF%26blackwhite%3D%26cutout%3D%26archive%3D1%26name%3D%26groupid%3D%26pseudoid%3D%26userid%3D%26id%3D%26a%3D%26xstx%3D0%26cbstore%3D1%26resultview%3DsortbyPopular%26lightbox%3D%26gname%3D%26gtype%3D%26apalic%3D%26tbar%3D1%26pc%3D%26simid%3D%26cap%3D1%26customgeoip%3D%26vd%3D0%26cid%3D%26pe%3D%26so%3D%26saveQry%3D%26editorial%3D1%26t%3D0%26edoptin%3D%26ps%3D100%26pn%3D2%26cbstore%3D0 |
http://www.alamy.com/search.html?ps=100&pn=2&cbstore=0&qt=giant-grasshopper#BHM=foo%3Dbar%26st%3D0%26sortby%3D2%26qt%3Dgiant%2520grasshopper%26qt_raw%3Dgiant%2520grasshopper%26qn%3D%26lic%3D3%26mr%3D0%26pr%3D0%26aoa%3D1%26creative%3D%26videos%3D%26nu%3D%26ccc%3D%26bespoke%3D%26apalib%3D%26ag%3D0%26hc%3D0%26et%3D0x000000000000000000000%26vp%3D0%26loc%3D0%26ot%3D0%26imgt%3D0%26dtfr%3D%26dtto%3D%26size%3D0xFF%26blackwhite%3D%26cutout%3D%26archive%3D1%26name%3D%26groupid%3D%26pseudoid%3D%26userid%3D%26id%3D%26a%3D%26xstx%3D0%26cbstore%3D1%26resultview%3DsortbyPopular%26lightbox%3D%26gname%3D%26gtype%3D%26apalic%3D%26tbar%3D1%26pc%3D%26simid%3D%26cap%3D1%26customgeoip%3D%26vd%3D0%26cid%3D%26pe%3D%26so%3D%26saveQry%3D%26editorial%3D1%26t%3D0%26edoptin%3D%26ps%3D100%26pn%3D2%26cbstore%3D0 |
||
| + | |||
| − | |||
| + | <center> |
||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:001A_habitus.jpg|Egyenesszárnyú habitusok |
Fájl:001A_habitus.jpg|Egyenesszárnyú habitusok |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | </center> |
||
| − | Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej, tor, potroh) tagolódik. |
+ | Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej - a, tor - b, potroh - c) tagolódik. |
| − | [[Fájl:Sáskastestrészek.jpg|Bélyegkép]] |
+ | <center>[[Fájl:Sáskastestrészek.jpg|Bélyegkép]] |
| − | Egy sáska testrészei vázlatosan (a. fej, b. tor, c. potroh, d. csáp, e. összetett szem, f. lábfej, g. csípő, h. tompor, i. hallószerv, j. légzőnyílások, k. comb, l. lábszár, m. tojókampók, |
+ | Egy sáska testrészei vázlatosan (a. fej, b. tor, c. potroh, d. csáp, e. összetett szem, f. lábfej, g. csípő, h. tompor, i. hallószerv, j. légzőnyílások, k. comb, l. lábszár, m. tojókampók, |
| + | |||
| + | n. cerkusz)</center> |
||
Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók. |
Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók. |
||
| − | A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre, amely oldalt részben vagy egészen eltakarja mindhárom torszelvény oldallemezit (kryptopleurit). A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső |
+ | A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) hátlemeze az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre, amely oldalt részben vagy egészen eltakarja mindhárom torszelvény oldallemezit (kryptopleurit). A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső szárnyak bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet másodlagosan többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg. |
| − | <gallery> |
+ | <center><gallery> |
Fájl:Névtelen 6.jpg | A sáska test részei |
Fájl:Névtelen 6.jpg | A sáska test részei |
||
Fájl:002A_szarnyak.jpg|Egyenesszárnyú szárnytípusok |
Fájl:002A_szarnyak.jpg|Egyenesszárnyú szárnytípusok |
||
| − | </gallery> |
+ | </gallery></center> |
| 37. sor: | 34. sor: | ||
A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besüllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok. |
A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besüllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok. |
||
| + | <center> |
||
| − | |||
<gallery> |
<gallery> |
||
Orthop14L_x550_x_348x.gif | Nőstény tücsök potrovége és függelékei |
Orthop14L_x550_x_348x.gif | Nőstény tücsök potrovége és függelékei |
||
| − | Tojókampó.png | |
+ | Tojókampó.png | Nőstény sáska potrohvége és függelékei |
Abdomen-of-a-male-bushcricket-showing-the-position-of-the-cerci-and-titillators-A.png|Hím tücsök potrohvége és függelékei |
Abdomen-of-a-male-bushcricket-showing-the-position-of-the-cerci-and-titillators-A.png|Hím tücsök potrohvége és függelékei |
||
Male1.jpg|Hím sáska potrohvége és függelékei |
Male1.jpg|Hím sáska potrohvége és függelékei |
||
| − | </gallery> |
+ | </gallery></center> |
''Színezetük'' |
''Színezetük'' |
||
| + | Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, többnyire vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik. Például: Az intra-specifikus szín-polimorfizmus álcázást biztosít a ragadozók elől heterogén élőhelyekben. Az orthoptera fajok, mint pl. az ''[[Acrida ungarica]]'' (Herbst, 1786) két jól megkülönböztethető szín-formával rendelkezik: barna és zöld, és minden alapformán belül változatos szín-mintázatot mutatnak a rejtőzködés javítása érdekében. Egy tanulmány arra összpontosított, hogy a háttér-környezet tulajdonságai hogyan kapcsolódnak a két alapszín arányához és az ''A. ungarica'' kevert szín-mintáinak intenzitásához. Mivel a két nem nagyon különbözik egymástól a test-tömeg és a -hossz szempontjából, megkülönböztetett módon tesztelték a nemek közötti kapcsolatot is . A háttérmegfelelés hipotézis alapján megállapították, hogy mindkét nem esetében a barna forma nagyobb arányban volt a barna-domináns környezetben, a zöld formák pedig nagyobb arányban fordultak elő a zöld-domináns környezetben. Globális értelemben a szárazabb helyeken és a száraz évben az egyének intenzívebben mutatták a zavaró szín-mintázatokat, és a barna formák és a nőstények csíkosabbak is voltak. A színminták nagyban különböztek a populációk között és szignifikánsan korreláltak a releváns környezeti jellemzőkkel. Még ha az ''A. ungarica'' polimorf 'specialista' is, a zavaró színezés továbbra is jelentős előnyökkel jár, különösen egyes élőhelyekben. Sőt, mivel a nőstények nagyobbak, kevésbé képesek menekülni, ami magyarázhatja a nemek közötti színezet beli különbséget. (Pellissier, Loïc, Wassef, Jérôme, Bilat, Julia, Brazzola, Gregory, Buri, Pierrick, Colliard, Caroline, Fournier, Bertrand, Hausser, Jacques, Yannic, Glenn, Perrin, Nicolas: Adaptive colour polymorphism of Acrida ungarica H. (Orthoptera: Acrididae) in a spatially heterogeneous environment - Acta oecologica 2011 v.37 no.2 pp. 93-98; https://doi.org/10.1016/j.actao.2010.12.003) |
||
| − | Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, többnyire vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik. Néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző. |
||
| + | |||
| − | . |
||
| + | Az továbbra is kérdéses, hogyan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez - elképzelhető a lárvák érzékenysége, és az egyes vedlési stádiumokban lenne lehetséges a színezet megváltoztatása. Ehhez azonban még további vizsgálatok szükségesek. |
||
| + | |||
| + | Néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző, mint ahogy a ''[[Scisthocerca gregaria]]'' gregária fázisú lárvái esetében is. |
||
| + | |||
| + | <center> |
||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:0500_zold.jpg|Zöld... |
Fájl:0500_zold.jpg|Zöld... |
||
Fájl:0501_barna.jpg|barna... |
Fájl:0501_barna.jpg|barna... |
||
Fájl:0502_lila.jpg|lila ''[[Stenobothrus lineatus]]'' |
Fájl:0502_lila.jpg|lila ''[[Stenobothrus lineatus]]'' |
||
| − | |||
Fájl:Taeniopoda eques.jpg|''Taeniopoda eques'' |
Fájl:Taeniopoda eques.jpg|''Taeniopoda eques'' |
||
Fájl:Tropidacris cristata.jpg|''Tropidacris cristata'' |
Fájl:Tropidacris cristata.jpg|''Tropidacris cristata'' |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
| + | </center> |
||
| + | Van olyan valódi vándor faj (''Nomadacris septemfasciata''), amely gregária fázisban más színű is a soliter fázishoz képest. https://www.hindawi.com/journals/psyche/2011/105352/ |
||
| ⚫ | |||
| + | <center> |
||
| ⚫ | |||
| + | Fájl:Nomadacris_septemfasciata.fig.001.jpg| |
||
| ⚫ | |||
| + | <center>Color patterns and morphological variables selected to characterize the pigmentation of Red Locust hoppers. Note that the subocular stripe is a constant characteristic of the Red Locust (0 and 2) but, in case of gregarisation, it tends to disappear under the general black pigmentation of the posterior part of the head (2). Photos: M. Lecoq, A. Chamouine and M.H. Luong-Skovmand. |
||
| + | </center> |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| + | |||
| ⚫ | |||
Fájl:Macroxiphus sumatranus_ant mimicri.jpg|''Macroxiphus sumatranus'' |
Fájl:Macroxiphus sumatranus_ant mimicri.jpg|''Macroxiphus sumatranus'' |
||
| + | Fájl:Eurycorypha_sp.jpg |Ez a "klassz hangya" valójában az '' Eurycorypha '' sp. szöcskefaj lárvája |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
'''[[Szaporodásuk]]''' |
'''[[Szaporodásuk]]''' |
||
A nőstények petéiket egyesével (szöcskék, tücskök) vagy többesével petetokba zárva (sáskák) az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A peték nem indulnak feltétlenül fejlődésnek a következő tenyészidőszak elején, gyakori az 1-2, esetenként 4-5 éves diapauza is. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel (tücskök: 5-7-(14), szöcskék: 6-11, sáskák: 5-6) érik el az ivarérett állapotot. A lárvastádiumok száma fajonként, ivaronként különböző lehet, és a klimatikus viszonyok is erősen befolyásolják. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva (tücskök többsége), esetleg imágó (önbeásó sáska - ''[[Acrotylus insubricus]]'', áttelelő sáska - ''[[Aiolopus strepens]]'', ''Tetrix'' fajok) alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek. |
A nőstények petéiket egyesével (szöcskék, tücskök) vagy többesével petetokba zárva (sáskák) az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A peték nem indulnak feltétlenül fejlődésnek a következő tenyészidőszak elején, gyakori az 1-2, esetenként 4-5 éves diapauza is. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel (tücskök: 5-7-(14), szöcskék: 6-11, sáskák: 5-6) érik el az ivarérett állapotot. A lárvastádiumok száma fajonként, ivaronként különböző lehet, és a klimatikus viszonyok is erősen befolyásolják. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva (tücskök többsége), esetleg imágó (önbeásó sáska - ''[[Acrotylus insubricus]]'', áttelelő sáska - ''[[Aiolopus strepens]]'', ''Tetrix'' fajok) alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek. |
||
| − | <gallery> |
+ | <center><gallery> |
Fájl:0000_petezo_szocske.jpg|Talajba petéző szöcske (''Poecilimon'' sp.) |
Fájl:0000_petezo_szocske.jpg|Talajba petéző szöcske (''Poecilimon'' sp.) |
||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:0121_Decticus_verrucivorus_lárva.jpg|''[[Decticus verrucivorus]]'' lárva |
Fájl:0121_Decticus_verrucivorus_lárva.jpg|''[[Decticus verrucivorus]]'' lárva |
||
| − | </gallery> |
+ | </gallery></center> |
| − | <gallery> |
+ | <center><gallery> |
Fájl:0321_vedles_1.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 1 |
Fájl:0321_vedles_1.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 1 |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
Fájl:0322_vedles_2.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 2 |
Fájl:0322_vedles_2.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 2 |
||
Fájl:0323_vedles_3.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 3 |
Fájl:0323_vedles_3.jpg|Imágóvá vedlő olaszsáska 3 |
||
| − | </gallery> |
+ | </gallery></center> |
'''Életmódjuk''' |
'''Életmódjuk''' |
||
| − | Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. (Lásd még: '''[[Élőhelyeik, jelentőségük az életközösségekben, természetvédelmi vonatkozásaik]], [[Életforma típusok]]''') Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is. |
+ | Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. (Lásd még: '''[[Élőhelyeik, jelentőségük az életközösségekben, természetvédelmi vonatkozásaik]], [[Életforma típusok]]''') Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány hazai, de főként szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport, nektárt. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is. |
| + | |||
| + | https://www.researchgate.net/publication/224054808 |
||
https://jor.pensoft.net/article/15021/ |
https://jor.pensoft.net/article/15021/ |
||
| 92. sor: | 103. sor: | ||
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák, rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (''Epicauta rufidorsum'') lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (''Trombiidae'' család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (''Nematoda'') néhány faja (''Mermis'' és ''Gordius'' fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő ''Entomophaga (Empusa) grylli'' FR. gomba. |
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák, rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (''Epicauta rufidorsum'') lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (''Trombiidae'' család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (''Nematoda'') néhány faja (''Mermis'' és ''Gordius'' fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő ''Entomophaga (Empusa) grylli'' FR. gomba. |
||
| − | <gallery> |
+ | <center><gallery> |
Fájl:0002_rablopoloska.jpg|Rablópoloska egy szöcske testnedveit szívogatja |
Fájl:0002_rablopoloska.jpg|Rablópoloska egy szöcske testnedveit szívogatja |
||
Fájl:epicauta_rufidorsum.jpg|Hollóbogár |
Fájl:epicauta_rufidorsum.jpg|Hollóbogár |
||
| − | <gallery> |
||
Fájl:Anonconotus-Gordius.jpg|''Anonconotus sp.''-ből távozó ''Gordius'' faj 1. |
Fájl:Anonconotus-Gordius.jpg|''Anonconotus sp.''-ből távozó ''Gordius'' faj 1. |
||
Fájl:Anonconotus-Gordius-3.jpg|2. |
Fájl:Anonconotus-Gordius-3.jpg|2. |
||
Fájl:Entomophaga grylli.jpg|''Entomophaga grylli'' gombával fertőzött sáska-hulla |
Fájl:Entomophaga grylli.jpg|''Entomophaga grylli'' gombával fertőzött sáska-hulla |
||
| − | </gallery> |
+ | </gallery></center> |
| − | Az öregrend mintegy 27 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról 126 fajukat ismerjük. Lásd: '''[[Az Egyenesszárnyúak (Orthopteroida) öregrendjének rendszere]]''' illetve '''https://www.izeltlabuak.hu/egyenesszarnyuak/fajlista/reszletes''' |
+ | Az öregrend mintegy 27 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról 124/126 fajukat ismerjük. Lásd: '''[[Az Egyenesszárnyúak (Orthopteroida) öregrendjének rendszere]]''' illetve '''https://www.izeltlabuak.hu/egyenesszarnyuak/fajlista/reszletes''' és '''https://orthoptera.hu/hu_hu/fajok/''' |
A lap jelenlegi, 2022. október 12., 11:05-kori változata
Az egyenesszárnyú rovarok igen ősi állatok. A nagyjából 300 millió éve kezdődött evolúciójuk eredményeként már 250 millió évvel ezelőtt is számos, a jelenlegi fajokhoz megtévesztésig hasonló alakok népesítették be a földtörténeti ókor végi tájat. Lásd: Az egyenesszárnyúak származása
Testméreteik rendkívül változatosak, az 5 mm-nél is kisebb fajoktól akár a 11,5 cm testnagyságú és több mint 22 cm szárnyhosszú fajokig terjed. http://www.alamy.com/search.html?ps=100&pn=2&cbstore=0&qt=giant-grasshopper#BHM=foo%3Dbar%26st%3D0%26sortby%3D2%26qt%3Dgiant%2520grasshopper%26qt_raw%3Dgiant%2520grasshopper%26qn%3D%26lic%3D3%26mr%3D0%26pr%3D0%26aoa%3D1%26creative%3D%26videos%3D%26nu%3D%26ccc%3D%26bespoke%3D%26apalib%3D%26ag%3D0%26hc%3D0%26et%3D0x000000000000000000000%26vp%3D0%26loc%3D0%26ot%3D0%26imgt%3D0%26dtfr%3D%26dtto%3D%26size%3D0xFF%26blackwhite%3D%26cutout%3D%26archive%3D1%26name%3D%26groupid%3D%26pseudoid%3D%26userid%3D%26id%3D%26a%3D%26xstx%3D0%26cbstore%3D1%26resultview%3DsortbyPopular%26lightbox%3D%26gname%3D%26gtype%3D%26apalic%3D%26tbar%3D1%26pc%3D%26simid%3D%26cap%3D1%26customgeoip%3D%26vd%3D0%26cid%3D%26pe%3D%26so%3D%26saveQry%3D%26editorial%3D1%26t%3D0%26edoptin%3D%26ps%3D100%26pn%3D2%26cbstore%3D0
Egyenesszárnyú habitusok
Megnyúlt testük — mint általában a rovaroké — három testtájra (fej - a, tor - b, potroh - c) tagolódik.
Egy sáska testrészei vázlatosan (a. fej, b. tor, c. potroh, d. csáp, e. összetett szem, f. lábfej, g. csípő, h. tompor, i. hallószerv, j. légzőnyílások, k. comb, l. lábszár, m. tojókampók,
n. cerkusz)Fejük (caput) egyenes állású (orthognath), rajta változatos alakú egy pár csáp (antenna), meglehetősen nagy összetett szemek és pontszemek (ocellus), valamint erős, a fejet alkotó szelvények végtagjaiból módosult, rágószájszervek találhatók.
A tor (thorax) három szelvényből (segmentum) áll. A torszelvények közül az első (prothorax) hátlemeze az úgynevezett előtorpajzsot (pronotum) hozza létre, amely oldalt részben vagy egészen eltakarja mindhárom torszelvény oldallemezit (kryptopleurit). A második (metathorax) és harmadik (mesothorax) torszelvények az elsővel összeforrva szilárd támasztékot adnak a szárnyaknak. A mellső szárnyak bőrneműen megvastagodott fedőszárnyként (tegmina) a potrohot többnyire háztetőszerűen fedik. A hátulsó, a tulajdonképpeni repülést végző szárny hártyás, nagy felületű, redőzött, nyugalmi állapotban a mellső szárny alá hajtogatva helyezkedik el. Mindkettő lehet másodlagosan többé-kevésbé redukált (mesopter, brachypter illetve squamipter formák), illetve hiányozhat is (szárnyatlan, apter formák). A fedőszárnyak jellemző erezettsége sokszor fontos határozási bélyeg.
A sáska test részei
Egyenesszárnyú szárnytípusok
A fedőszárnyak közreműködnek a hangadásban. Lásd: Az egyenesszárnyúak hangadása
A torszelvényekhez kapcsolódik a három lábpár, melyek közül az első ásólábbá is módosulhat (pl. Gryllotalpa fajok), a megvastagodott combú harmadik lábuk pedig ugróláb.
A potroh (abdomen) eredetileg 11 szelvényből áll, amelyek közül általában csak 9-10 látható, az utolsók vagy redukáltak, vagy besüllyedtek. A potrohvégen a nőstények jellemző tojókészüléket, a hímek párzókészüléket viselnek. A potroh függelékei a sokszor jellemző alakú cerkuszok.
Nőstény tücsök potrovége és függelékei
Nőstény sáska potrohvége és függelékei
Hím tücsök potrohvége és függelékei
Hím sáska potrohvége és függelékei
Színezetük
Színezetük, amely a különböző fajoknál rendkívül változatos lehet, általában rejtőszín, többnyire vagy a növényzethez, vagy a háttérhez alkalmazkodik. Például: Az intra-specifikus szín-polimorfizmus álcázást biztosít a ragadozók elől heterogén élőhelyekben. Az orthoptera fajok, mint pl. az Acrida ungarica (Herbst, 1786) két jól megkülönböztethető szín-formával rendelkezik: barna és zöld, és minden alapformán belül változatos szín-mintázatot mutatnak a rejtőzködés javítása érdekében. Egy tanulmány arra összpontosított, hogy a háttér-környezet tulajdonságai hogyan kapcsolódnak a két alapszín arányához és az A. ungarica kevert szín-mintáinak intenzitásához. Mivel a két nem nagyon különbözik egymástól a test-tömeg és a -hossz szempontjából, megkülönböztetett módon tesztelték a nemek közötti kapcsolatot is . A háttérmegfelelés hipotézis alapján megállapították, hogy mindkét nem esetében a barna forma nagyobb arányban volt a barna-domináns környezetben, a zöld formák pedig nagyobb arányban fordultak elő a zöld-domináns környezetben. Globális értelemben a szárazabb helyeken és a száraz évben az egyének intenzívebben mutatták a zavaró szín-mintázatokat, és a barna formák és a nőstények csíkosabbak is voltak. A színminták nagyban különböztek a populációk között és szignifikánsan korreláltak a releváns környezeti jellemzőkkel. Még ha az A. ungarica polimorf 'specialista' is, a zavaró színezés továbbra is jelentős előnyökkel jár, különösen egyes élőhelyekben. Sőt, mivel a nőstények nagyobbak, kevésbé képesek menekülni, ami magyarázhatja a nemek közötti színezet beli különbséget. (Pellissier, Loïc, Wassef, Jérôme, Bilat, Julia, Brazzola, Gregory, Buri, Pierrick, Colliard, Caroline, Fournier, Bertrand, Hausser, Jacques, Yannic, Glenn, Perrin, Nicolas: Adaptive colour polymorphism of Acrida ungarica H. (Orthoptera: Acrididae) in a spatially heterogeneous environment - Acta oecologica 2011 v.37 no.2 pp. 93-98; https://doi.org/10.1016/j.actao.2010.12.003)
Az továbbra is kérdéses, hogyan alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez - elképzelhető a lárvák érzékenysége, és az egyes vedlési stádiumokban lenne lehetséges a színezet megváltoztatása. Ehhez azonban még további vizsgálatok szükségesek.
Néhány trópusi fajra mérgező voltukra figyelmeztető, úgynevezett aposzematikus színezet is jellemző, mint ahogy a Scisthocerca gregaria gregária fázisú lárvái esetében is.
Zöld...
barna...
Taeniopoda eques
Tropidacris cristata
Van olyan valódi vándor faj (Nomadacris septemfasciata), amely gregária fázisban más színű is a soliter fázishoz képest. https://www.hindawi.com/journals/psyche/2011/105352/
Más fajok mimikrizálnak, mint például a Macroxiphus sumatranus hangyautánzó faj vagy a Eurycorypha sp. szöcske lárvája
Macroxiphus sumatranus
Ez a "klassz hangya" valójában az Eurycorypha sp. szöcskefaj lárvája
A nőstények petéiket egyesével (szöcskék, tücskök) vagy többesével petetokba zárva (sáskák) az alzatba, vagy növényi részekbe, ritkán azokra szabadon rakják. A peték nem indulnak feltétlenül fejlődésnek a következő tenyészidőszak elején, gyakori az 1-2, esetenként 4-5 éves diapauza is. A petékből kikelő féregszerű lárvák vedlés után szinte csak méreteikben különböznek a kifejlett egyedektől (imágó), szárnyaik és ivarszerveik azonban fejletlenek. Többszöri vedléssel (tücskök: 5-7-(14), szöcskék: 6-11, sáskák: 5-6) érik el az ivarérett állapotot. A lárvastádiumok száma fajonként, ivaronként különböző lehet, és a klimatikus viszonyok is erősen befolyásolják. Egyedfejlődésük tökéletlen átalakulás vagy kifejlés (epimorfózis). Azok a fajok, amelyeknek imágói a mérsékelt klímában általában július-október között fordulnak elő, többnyire pete alakban telelnek át. Ismert ugyanakkor néhány faj, amelyek lárva (tücskök többsége), esetleg imágó (önbeásó sáska - Acrotylus insubricus, áttelelő sáska - Aiolopus strepens, Tetrix fajok) alakban telelnek, ezek már koratavasszal megjelennek.
Talajba petéző szöcske (Poecilimon sp.)
Decticus verrucivorus lárva
Imágóvá vedlő olaszsáska 1
Imágóvá vedlő olaszsáska 2
Imágóvá vedlő olaszsáska 3
Életmódjuk
Fajaik általános és fontos komponensei a szárazföldi rovarfaunának. (Lásd még: Élőhelyeik, jelentőségük az életközösségekben, természetvédelmi vonatkozásaik, Életforma típusok) Általában növényevők (sáskák), de vannak vegyes táplálkozásúak és ragadozók is közöttük (szöcskék, tücskök). Néhány hazai, de főként szubtrópusi fajuk speciális táplálékot fogyaszt, például virágport, nektárt. Ezek részt vehetnek az adott növények beporzásában is.
https://www.researchgate.net/publication/224054808
https://jor.pensoft.net/article/15021/
Ismerünk hangyavendég fajokat is, mint pl. a hangyásztücsök (Myrmecophylus acervorum). Több faj esetében ismerünk tömeges állapotot (gregária-fázis); ennek egyedei alakban, életmódban is különböznek a magányos állapotban (szolitária-fázis) levőktől, s ezért nagy károkat képesek okozni. A hajdan hazánkban is gyakori sáskajárásokról a középkori uradalmi gazdatisztek jelentéseiben is olvashatunk. Ma már ezek reális veszélye hazánkban nem számottevő, de Afrikában és a világ más meleg-száraz területein igen jelentős, sokszor éhínséggel járó károkat okoznak.
Populációméreteik szabályozásában fontos szerepet játszanak a velük táplálkozó természetes ellenségeik (ragadozó ízeltlábúak — pl. rablópoloskák, rovarevő kisemlősök, hüllők, madarak), valamint parazitáik. A hollóbogár (Epicauta rufidorsum) lárvái a petéket fogyasztják, a fürkészlegyek több faja petéit a petékre, vagy lárvákra rakja. A bársonyatkák (Trombiidae család) lárvái a testnedveket szívogatják, belső élősködőik a fonalférgek (Nematoda) néhány faja (Mermis és Gordius fajok). Járványszerű elhullást is okozhat a légcső-rendszerükben élősködő Entomophaga (Empusa) grylli FR. gomba.
Rablópoloska egy szöcske testnedveit szívogatja
Hollóbogár
Anonconotus sp.-ből távozó Gordius faj 1.
2.
Entomophaga grylli gombával fertőzött sáska-hulla
Az öregrend mintegy 27 000 faja az egész világon elterjedt, különösen a trópusokon mutat igen nagy változatosságot (diverzitást). Magyarországról 124/126 fajukat ismerjük. Lásd: Az Egyenesszárnyúak (Orthopteroida) öregrendjének rendszere illetve https://www.izeltlabuak.hu/egyenesszarnyuak/fajlista/reszletes és https://orthoptera.hu/hu_hu/fajok/
