„Epacromius tergestinus” változatai közötti eltérés
| (5 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | Magyar név: Pontuszi sáska |
+ | '''Magyar név:''' Pontuszi sáska |
| − | Tudományos név: ''Epacromis tergestinus'' (Charpntier, 1825) |
+ | '''Tudományos név:''' ''Epacromis tergestinus'' (Charpntier, 1825) |
| − | Elterjedés: Európa, Kis-Ázsia |
+ | '''Elterjedés:''' Európa, Kis-Ázsia |
| − | Faunatípus: észak-mediterrán, policentrikus |
+ | '''Faunatípus:''' észak-mediterrán, policentrikus (?) |
| − | Életforma: geo-chortobiont |
+ | '''Életforma:''' geo-chortobiont |
| − | Természetvédelmi értékszám: |
+ | Természetvédelmi értékszám: - |
| 16. sor: | 16. sor: | ||
| − | Magyarországi előfordulást, a régebbi kétséges adatok miatt, meg kell erősíteni. |
+ | '''Magyarországi előfordulást, a régebbi, erősen kétséges adatok miatt, meg kell erősíteni.''' |
| − | (Élőhely és életmód: |
+ | '''(Élőhely és életmód:''' |
Európában a természetes folyók mentén (Közép-Európa alpesi folyók) vagy a tengerparton (Atlanti-óceán északnyugati részén) fekvő nedves kavicshalmokra korlátozódik. Az alpesi folyók mentén lévő élőhelyei Typha minima szétszórt állományaiban vannak. Füvek, egyéb növények és nedves növényi részekkel táplálkozik. |
Európában a természetes folyók mentén (Közép-Európa alpesi folyók) vagy a tengerparton (Atlanti-óceán északnyugati részén) fekvő nedves kavicshalmokra korlátozódik. Az alpesi folyók mentén lévő élőhelyei Typha minima szétszórt állományaiban vannak. Füvek, egyéb növények és nedves növényi részekkel táplálkozik. |
||
| + | '''Elterjedés:''' |
||
| − | Megjegyzések: |
||
Epacromius tergestinus különösen Közép- és Kelet-Ázsiában fordul elő. Európában ma már csak elszigetelt maradványai maradtak fenn erősen szétszórtan (az élőhely megsemmisítése miatt), pl. az Atlanti-óceán partvidékén Észak-Spanyolországban, nagyon kevés nyugati alpesi folyó mentén, a Fekete-tenger mellett, valamint az orosz Volga régióban. |
Epacromius tergestinus különösen Közép- és Kelet-Ázsiában fordul elő. Európában ma már csak elszigetelt maradványai maradtak fenn erősen szétszórtan (az élőhely megsemmisítése miatt), pl. az Atlanti-óceán partvidékén Észak-Spanyolországban, nagyon kevés nyugati alpesi folyó mentén, a Fekete-tenger mellett, valamint az orosz Volga régióban. |
||
| − | Fenológia: |
+ | '''Fenológia:''' |
| − | Az imágók júliustól októberig figyelhetők meg. Különösen a ritka növényzet szélén (pl. Typha |
+ | Az imágók júliustól októberig figyelhetők meg. Különösen a ritka növényzet szélén (pl. Typha minima) találhatók erősen nedves, nyitott talajon, és itt gyakran Tetrix tuerki kíséri. |
| − | Veszélyeztető tényezők: |
+ | '''Veszélyeztető tényezők:''' |
| − | Az Epacromius tergestinus-t nagy mértékben fenyegeti a kihalás Európában. Majdnem minden közép-európai élőhelye (pl. Németországban a Lech folyón, Ausztriában és Svájcban, valamint Észak-Olaszországban) már elpusztult. Franciaországban csak néhány maradvány populáció (Durance, Giffre) ismert. Ennek oka a szinte minden szabadon áramló, dinamikus folyami szegmens hihetetlen teljes megsemmisülése, ahol átfogó átrendeződésű területek vannak, ahol mindig új élőhelyek jöttek létre, a villamosenergia-termelés, a kavicsos kitermelés, a hajózás előmozdítása és különösen az újdonságok megszerzése érdekében. mezőgazdasági és települési területeken. Ez a fajta élőhely valószínűleg a legveszélyeztetettebb Európában és Németországban, csak az Upper Isar folyó rövid szakaszában található megemlíthető skálán.) |
+ | Az Epacromius tergestinus-t nagy mértékben fenyegeti a kihalás Európában. Majdnem minden közép-európai élőhelye (pl. Németországban a Lech folyón, Ausztriában és Svájcban, valamint Észak-Olaszországban) már elpusztult. Franciaországban csak néhány maradvány populáció (Durance, Giffre) ismert. Ennek oka a szinte minden szabadon áramló, dinamikus folyami szegmens hihetetlen teljes megsemmisülése, ahol átfogó átrendeződésű területek vannak, ahol mindig új élőhelyek jöttek létre, a villamosenergia-termelés, a kavicsos kitermelés, a hajózás előmozdítása és különösen az újdonságok megszerzése érdekében. mezőgazdasági és települési területeken. Ez a fajta élőhely valószínűleg a legveszélyeztetettebb Európában és Németországban, csak az Upper Isar folyó rövid szakaszában található megemlíthető skálán.''')''' |
A lap jelenlegi, 2019. március 27., 16:42-kori változata
Magyar név: Pontuszi sáska
Tudományos név: Epacromis tergestinus (Charpntier, 1825)
Elterjedés: Európa, Kis-Ázsia
Faunatípus: észak-mediterrán, policentrikus (?)
Életforma: geo-chortobiont
Természetvédelmi értékszám: -
https://www.inaturalist.org/taxa/475582-Epacromius-tergestinus/browse_photos
Magyarországi előfordulást, a régebbi, erősen kétséges adatok miatt, meg kell erősíteni.
(Élőhely és életmód:
Európában a természetes folyók mentén (Közép-Európa alpesi folyók) vagy a tengerparton (Atlanti-óceán északnyugati részén) fekvő nedves kavicshalmokra korlátozódik. Az alpesi folyók mentén lévő élőhelyei Typha minima szétszórt állományaiban vannak. Füvek, egyéb növények és nedves növényi részekkel táplálkozik.
Elterjedés: Epacromius tergestinus különösen Közép- és Kelet-Ázsiában fordul elő. Európában ma már csak elszigetelt maradványai maradtak fenn erősen szétszórtan (az élőhely megsemmisítése miatt), pl. az Atlanti-óceán partvidékén Észak-Spanyolországban, nagyon kevés nyugati alpesi folyó mentén, a Fekete-tenger mellett, valamint az orosz Volga régióban.
Fenológia: Az imágók júliustól októberig figyelhetők meg. Különösen a ritka növényzet szélén (pl. Typha minima) találhatók erősen nedves, nyitott talajon, és itt gyakran Tetrix tuerki kíséri.
Veszélyeztető tényezők: Az Epacromius tergestinus-t nagy mértékben fenyegeti a kihalás Európában. Majdnem minden közép-európai élőhelye (pl. Németországban a Lech folyón, Ausztriában és Svájcban, valamint Észak-Olaszországban) már elpusztult. Franciaországban csak néhány maradvány populáció (Durance, Giffre) ismert. Ennek oka a szinte minden szabadon áramló, dinamikus folyami szegmens hihetetlen teljes megsemmisülése, ahol átfogó átrendeződésű területek vannak, ahol mindig új élőhelyek jöttek létre, a villamosenergia-termelés, a kavicsos kitermelés, a hajózás előmozdítása és különösen az újdonságok megszerzése érdekében. mezőgazdasági és települési területeken. Ez a fajta élőhely valószínűleg a legveszélyeztetettebb Európában és Németországban, csak az Upper Isar folyó rövid szakaszában található megemlíthető skálán.)
