Tetrigoidea
1. Az előhát középbordája egyenes, vagy egyenletesen hajló, a fejtetőnek a szemek közötti része sokkal szélesebb, mint a szemek (149/a).
– A fejtető szemek közötti része alig szélesebb egy szemnél (149/d).
2. A előhát középbordája gyenge, a felső széle majdnem egyenes
– A előhát középbordája erősen domború, ezért a előhát majdnem tetőszerűnek látszik, felső széle ívben hajlik
3. A homlokcsúcs a szemek között erősen előreugrik (149/e).
– A homlokcsúcs a szemek között csak kissé ugrik előre (149/f); a hátsó lábfejok 1. és 2. tapadólebenykéje egyforma, erősebben kiemelkedik és hegyes (149/g).
4. A középső és a hátsó comb alsó pereme síma, s ellentétben a bolivari-val a hátsó lábfejok 1. és 2. tapadólebenykéje lapos, nem egyforma és nem nagyon hegyes (149/h).
5. Zömök egyedek, erősen domborodó előhátmal; a homlokprofil inkább konvex, a fejtetővel bezárt szög meglehetősen kerekitett (150 Ba, Ta); a hátsó comb hossza a szélességének nincs háromszorosa (151 K,B,T) a hátsó lábfej nem olyan, mint a 150 Ue.
– Karcsúbb egyedek, kevésbé domború előhátmal (150 Ua) (noha egészen világosan háztetőalakú); a homlokprofil kevésbé konvex és jobban hullámos, a fejtetővel bezárt szög meglehetősen hegyes (150 Ua), a hátsó comb hossza a szélesség háromszorosa (151 U); a hátsó lábfejok a 150 Uc ábra szerint.
6. A csápok és azok ízei hosszúak (152 T); a fejtető vágott; a előhát első pereme kissé lekerekitett (150 Tb); a hátsó lábfej alsó körvonala jobban fűrészszerű (150 Tc); a hátsó szárnyak nyugalmi helyzetben majdnem elérik a előhát legcsúcsát (150 Ta).
– A csápok és azok ízei rövidek (152 B,K); a fejtető és a előhát első széle szögben találkozik (150 Bb, Kb), a hátsó lábfej körvonala kevésbé fűrészszerű (150 Kc, Bc). A hátsó szárnyak nyugalmi helyzetükben majdnem háromszor olyan hosszúak, mint a fedőszányak (150 Ba)
