"Hüllők – Reptilia"

Innen: Állatrendszertan-wiki

Csoport: Amniota – Magzatburkosok

"Reptilia - Hüllők"

Alosztály: Anapsida – Halántékablak-nélküliek

Rend: Testudines - Teknősalakúak

Család: Emydidae - mocsáriteknős-félék

1. Emys orbicularis - mocsári teknős

Alosztály: Diapsida – Kettős-halántékablakúak

Alosztályág: Lepidosaurida

Rend: Squamata – Pikkelyeshüllő-alakúak

Alrend: Anguimorpha – Lábatlangyík-alkatúak

Család: Anguidae – lábatlangyíkfélék

2. Anguis fragilis – lábatlan gyík

Alrend: Scincomorpha – Vakondokgyík-alkatúak

Család: Scincidae – vakondokgyíkfélék

3. Ablepharus kitaibelii fitzingeri – pannon gyík

Család: Lacertidae – nyakörvösgyíkfélék

4. Podarcis muralis – fali gyík

5. Podarcis taurica – homoki gyík

6. Zootoca vivipara – elevenszülő gyík

7. Lacerta viridis – zöld gyík

8. Lacerta agilis – fürge gyík

Alrend: Serpentes – Kígyó-alkatúak

Családsorozat: Colubroidea

Család: Colubridae – siklófélék

9. Natrix natrix – vízi sikló

10. Natrix tessellata – kockás sikló

11. Zamenis longissimus (Elaphe longissima) – erdei sikló

12. Coluber caspius – haragos sikló

13. Coronella austriaca – rézsikló

Család: Viperidae – viperafélék

14. Vipera berus – keresztes vipera

15. Vipera ursinii rakosiensis – rákosi vipera


    • A hüllők az első, valódi, szárazföldi állatok; amelyek már szaporodásukat is teljes mértékben függetleníteni tudták a víztől.
    • Poikilotherm, azaz változó testhőmérsékletű állatok.
    • A legtöbb hazai hüllőfaj márciustól október közepéig-végéig aktív. A számukra kedvezőtlen telet kövek alatt, korhadó fákban, fakéreg alatt, kisemlősök járataiban, az iszapba betemetve, tehát fagymentes helyen vészelik át.
    • Legnagyobb faji diverzitásukat a trópusokon érik el.
    • Manapság ide sorolják a madarak (Aves) rendszertani kategóriáját is. (Diapsida / Sauria / Ornithosuchia / Aves)
    • Szünapomorf bélyegeik: a koponya csontjainak bélyegei, csigolyajellemzők, a szem íriszmozgató harántcsíkolt izmai, kiszélesedő szabad idegvégződések és β-keratin az epidermiszben. A β-keratin csak a hüllőkre jellemző vegyület, ez alkotja a kemény szarupikkelyeket és pajzsokat.
    • A hüllők bőre száraz, mirigyekben szegény.
    • A Reptilia-n belül, a madarakon kívül, még két irányvonalat különböztethetünk meg:

1. az Anapsida és

2. a Diapsida irányvonalat.

Az Anapsidák koponyáján egy, a Diapsidákén két halántékablakot találunk. Előbbi csak a teknősöknél (Testudines), utóbbi, a krokodiloknál (Crocodylia) és a pikkelyes hüllőknél (Squamata), illetve még kifejezettebben a hidasgyíkoknál (Sphenodontidae) fordul elő.

A Diapsida típus evolúciós jelentősége, a koponya elemeinek nagyobb mozgékonyságában; illetve az állkapcsi izomzat átrendeződésének következtében, annak erőteljesebbé válásában van.

Diapsid koponya
Anapsid koponya











  • Fogaik lehetnek: pleurodont (a csont egyik oldalán lévő barázdában ülő), acrodont (a csont élén ülő), és thecodont (valódi fogmederben ülő) fogak.
  • Minden hazai hüllőfaj ragadozó, méretüktől, gyorsaságuktól és élőhelyüktől függő zsákmányt fogyasztanak (a kisebb gerinctelenektől a kisemlősökig); külföldi fajaik között azonban számos növényevő is akad.
  • Keringési rendszerük a kétéltűeknél jóval fejlettebb. Szívük két pitvarból és egy, három részre osztott; de még nem tökéletesen elválasztott kamrából áll (kivéve Crocodylia).
  • Idegrendszerük szintén fejlettebb a kétéltűeknél, jellegzetes idegrendszeri eredetű szervük a parietális szerv, vagy „harmadik szem”, az epitalamus egyik nyúlványa, amely a hidasgyíkoknál és néhány másik gyíkfajnál áttöri a koponya parietális részét, és valódi fényérzékelést szolgál.


Hidasgyík, vagy tuatara (Sphenodon punctatus) koponyája 
Anolis sp.

                       















    • A Jacobson-féle szerv az orrüreg melléküregében található kémiai érzékszerv.
    • A gödörszerv csak néhány kígyófajra jellemző; infravörös tartományban érzékelő; az epidermiszben, az orrnyílás és a szemek között elhelyezkedő szerv.
Img1641645351832.png
Img1641614658321.jpeg


Jacobson-szerv




Gödörszerv felépítése és helyzete
Gödörszerv a Crotalus durissus dryniusnál


    • Szaporodásuk: Kloákájuk van. A megtermékenyítés belső, a krokodilok és a teknősök hímjeinek a kloáka alapjából kiemelkedő, középső állású párzószervük (penis) van, míg a Lepidosauria tagjai egy pár hemipenist viselnek. Szaporodhatnak tojásokkal (oviparia), amelyeknek héjába mész nem épül be, ezért ún. lágy héjú tojások; lehetnek elevenszülő (vivipar), vagy ovo-vivipar állatok. A tojásokat rakhatják a talajba ásott, vagy más állatoktól kisajátított üregbe, korhadó szerves anyagba (pl. komposzthalomba), partmenti iszapba stb. A hazai fajok többségénél a nászidőszak májusra, júniusra esik, az utódok pedig július augusztus folyamán jönnek a világra. Ivadékgondozás csak a krokodiloknál (Crocodylia) és az óriáskígyóféléknél (Boidae) figyelhető meg. Elsősorban a gyíkoknál gyakori az ivari kétalakúság, ez különösen nászidőszakban lehet jelentős. A párzást sokszor különböző figyelemfelkeltő viselkedések illetve a hímek territoriális párviadalai előzik meg.
    • Magyarországon minden hüllőfaj védett! A legfőbb veszélyeztető tényező Európában élőhelyeik elpusztítása és a gázolás. A legtöbb hazai faj előfordulási területe szerencsére védettséget élvez. A rovarokat és más gerincteleneket fogyasztó fajoknál az ezek ellen használt vegyszerek okoznak gondot, a kígyókat pedig a szándékos pusztítás, agyonverés is fenyegetheti. A legtöbb hazai hüllőpopuláció helyzete stabil; számos, a Berni Egyezményben fokozottan védett faj állományai nálunk igen jó állapotban vannak. Van azonban néhány veszélyeztetett faj is, veszélyeztetettségük főként speciális élőhely igényükkel (homoki gyík), elszigeteltségükkel (rákosi vipera, haragos sikló), városközeli élőhelyeik beépülésével /pannon gyík/ van kapcsolatban.
      A hüllők védelme elsősorban élőhelyeik megóvásával, rehabilitációjával; újabb élőhelyek létesítésével (pl.: gyíkvárak); a lakosság informálásával; ritkábban fogságban történő szaporítással folyik. A kétéltűek számára létesített „békaalagutak” számos hüllő számára is biztonságosabbá teszik a forgalmas úttesteken történő áthaladást.
    • A Teknősök rendjére egységesen jellemző, hogy testüket egy hasi és egy háti csontos héj (plastron és carapax) védi a külső hatásoktól. Fogaik nincsenek, helyette éles szarukávával rendelkeznek.

Felhasznált irodalom

Dely, O., Gy. (1978): Hüllők – Reptilia. Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae). XX. 4. pp. 120.

Diesner, G., és Reiccholf, J. (1997) Kétéltűek és hüllők (Természetkalauz sorozat).- Magyar könyvklub, Budapest. 288 pp.

Korsós, Z. (1996) Amniota - Magzatburkosok: Hüllők. [Amniota: Reptiles.] - in: Papp, L. (Szerk.): Zootaxonómia. Egységes jegyzet. Állatorvostudományi egyetem, Budapest. pp. 322-343

Puky, M., Schád, P. & Szövényi G. (2005): Magyarország herpetológiai atlasza/Herpetological atlas of Hungary. Varangy Akciócsoport Egyesület, Budapest. pp. 207.

Felhasznált képek (2007-11-03):

http://commons.wikimedia.org/wiki/Image:Skull_anapsida.svghttp://hu.wikipedia.org/wiki/Diapsidahttp://www.acornnaturalists.com/store/TUATARA-SKULL-REPLICA-P3166C327.aspxhttp://home.att.net/~larvalbugbio/anole.htmlhttp://www.science-art.com/image.asp?id=1407&search=1http://www.worldbook.com/wb/Students?content_spotlight/reptiles/body_sensehttp://www.physorg.com/news76249412.htmlhttp://www.herpbreeder.com/worldspecies/Snakes/vipers/crotalus.htm