„Dictyoptera kládusz”

Innen: Állatrendszertan-wiki

Alosztály: Neoptera

Csoport: Polyneoptera

Dictyoptera kládusz”

Rend: MANTODEA – Fogólábú-alakúak

A világon kb. 2000 fajuk él, többségük a trópusokon, szubtrópusokon. Testnagyságuk 2-16 cm között változik. Hazánkban egy fajuk fordul elő. A fej háromszögletű, nagyon mozgékony. A pronotum hosszúra nyúlt. Az első lábak fogólábakká módosultak. Ragadozó életmódot fojtatnak, elsősorban nappal aktívak. Táplálékuk közt különféle ízeltlábúakat találunk, de egyes trópusi fajok néha kisebb békákat, gyíkokat is zsákmányolnak. Petéiket csomóban rakják le.


34. Mantis religiosa (Linnaeus, 1758) – imádkozó sáska (31:4a-b-c)

Mindkét nem szárnyas. A 6–7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb, potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú. Az első lábak fogólábakká módosultak, a középső és hátsó lábak hosszúak, karcsúak, ezek tövis nélküli „lépkedő” lábak. Testszíne változó, vannak szürkésbarna és élénk zöldszínű példányok. Meleg, száraz bokros-füves területeket kedveli, kimondottan nappali állat. Ügyesen mászkál faágakon, leveleken, percekig ül mozdulatlanul zsákmányára várva. Szárnyaik fejlettek, ennek ellenére repülőszerveiket ritkán használják. Táplálékát elsődlegesen rovarok alkotják, főleg legyeket, hártyásszárnyúakat fogyaszt. Ha veszélyt érez, riasztó állásba helyezkedik és a kígyók sziszegéséhez hasonló hangot ad. A kopuláció a melegebb napszakokban játszódik le, a párosodás után a nőstény gyakran elfogyasztja a hímet. Néhány nappal a kopula utána a nőstény a petéket egy kokonba rakja, ez a nemi szerv női mellékmirigyeinek a levegőn megkeményedő habos váladéka. A nőstény nem őrzi a kokont. A fiatal lárvák elvesztett végtagjaik regenerációjára képesek, az éltkor növekedésével a regenerációs képesség csökken. Védett!


Rend: BLATTODEA – Csótány-alakúak

Ebbe az alrendbe 4000 faj tartozik, legtöbb képviselőjük a trópusokon él. Hazánkban 10 fajuk fordul elő. Nagyságuk 0,8-10 cm között változik. Erősen lapított testű, ovális körvonalú rovarok. Testalkatuk alkalmas arra, hogy nappal szűk hézagokba, rejtekhelyekre húzódjanak. Kedvelik a meleg párás élőhelyeket, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak. Szárnyuk (különösen a nőstényeknek) gyakran csökevényes. Korlátozott repülőképességüket nem használják eléggé ki. Táplálékuk: elhalt, bomló szerves anyagok, madár és denevér ürülék. A ragadozók elől elfutnak, egyes fajok veszély esetén sziszegő hangot adnak. A nőstények kb. 40 petét raknak egy alkalommal, ideális körülmények között egész évben képesek szaporodni. Több betegség terjesztésében is szerepük van.


35. Blatta orientalis Linnaeus, 1758 – konyhai csótány (31:1a-b)

2-2,5 cm nagyságú, feketés-barna színű. Lábai tüskések. A hím szárnyai a potroh 2/3-át fedik be, a nőstények szárnya csökevényes. Világszerte elterjedt, elsősorban emberi településekhez köthető, de előfordul laza talajú erdőkben, cserjésekben is. Mindenevő. Betegségeket terjeszthetnek.


36. Blattella germanica (Linnaeus, 1767) – német csótány (31:2a-b)

1-1,5 cm nagyságú, sárgás-barna színű, nyakpajzsán két sötét hosszanti sáv található. Tüskés, hosszú lábaival nagyon gyorsan fut. Mindkét ivar fejlett szárnyakkal rendelkezik. Az egyik legjobban alkalmazkodó csótány faj, Közép-Európa leggyakoribb csótánya. Emberi településeken fordul elő, kozmopolita, mindenevő.


37. Periplaneta americana (Linnaeus, 1758) – amerikai csótány

2-4 cm nagyságú, vöröses-barna színű. Közép-Európában emberi településeken fordul elő. Eredeti hazája Dél-Ázsia és nem Amerika. Fejlett szárnyakkal rendelkezik, jól repül. Kitűnően szaporodik fogságban, ezért gyakran használják laboratóriumi kísérleti állatként. Mindenevő.


38. Ectobius lapponicus (Linnaeus, 1758) – lapp erdei csótány (31:3)

0,6-1,3 cm nagyságú, piszkos sárga színű, rendkívül hosszú csápokkal rendelkezik. Egész Európában elterjedt faj. Kedvelt tartózkodási helyei az erdei tisztások, erdőszegélyek. A többi csótánnyal ellentétben ez a faj nappal aktív. Fejlett szárnyaival igen jól repül. A telet nálunk lárva alakban vészeli át.


Családsorozat: Termitoidea vagy Isoptera – Termesszerűek vagy termeszek

A termeszekhez 2750 faj tartozik. Hazánkban egy képviselőjük sem fordul elő. Világos színűek, kutikulájuk lágy. Állam- és kasztalkotó rovarok. Megkülönböztetünk katonákat, királynőt, hímeket és dolgozókat. Az azonos típushoz tartozó egyedek összessége a kaszt. Csak a dolgozók képesek önállóan táplálkozni a többieket ők táplálják. A dolgozók és katonák szaporodni nem képesek, utóbbiak nagy jellegzetes fejükről könnyen felismerhetők. Csápjaik segítségével tájékozódnak a fészekben és érintkeznek fajtársaikkal. A csápjait elveszett állat teljesen tehetetlen, ezért társai rövid időn belül felfalják. Fejlettebb társadalmú termeszek a váraikban gombakertet létesítenek. Egyes kamrákba ürüléket, megrágott táplálékot és faőrleményt hordanak. A magas páratartalom miatt rövid időn belül megjelennek a gombák, ezek a lárvák táplálékául szolgálnak. A termeszek egész élete a bonyolult felépítésű várakban, fészkekben zajlik le. Ezeket a talajba, a talaj fölé, fába, néha magas fákra építik, a felhasznált építőanyag: fa, föld, megrágott növényi anyag, ezeket a nyálukkal cementálják össze. Rágásukkal nagy károkat okozhatnak a fa építményekben.


39. Reticulitermes lucifugus (Rossi, 1792) – bujkáló termesz

Katonáik 4-5 cm nagyságúak, szalmasárga színűek. Csak nagy ritkaság, hogy megjelenik közöttük a királyi pár, mert ezek az állatok csak pótegyéneket nevelnek. Olaszországban és Franciaországban a gyümölcsösöket pusztítják. A házak fa szerkezetében jelentős károkat tudnak okozni.