Altörzság: Petromyzontimorphi
Altörzs: Vertebrata – gerincesek
Altörzság: Petromyzontimorphi
• A halakéra emlékeztető, ősi testfelépítésű, vízi életmódú, állkapocs nélküli koponyás gerincesek.
• Testük megnyúlt, hengeres.
• Páros úszóik hiányoznak, páratlan úszóikat porcsugarak támasztják.
• Bőrük csupasz, pikkelyek nem borítják.
• A ma élő fajoknak csak egy orrnyílása van.
• Belső vázuk főleg porcos, a gerinchúr a kifejlett állatokban is megtalálható. A koponya nyakszirti tájéka nem alakult ki.
• Belső fülükben csak egy vagy két félkörös ívjárat alakult ki. Emésztőszervrendszerükben a gyomor nem különíthető el.
• Szívük l pitvarból és l kamrából áll.
• Úszóhólyagjuk nincs.
• Megtermékenyítésük külső. Fejlődésük közvetlen vagy közvetett.
Osztály: Petromyzontida – Ingolák
Rend: Petromyzontiformes – Ingola–alakúak
Család: Petromyzontidae – ingolafélék
• Alsó helyzetű tölcsér vagy korong alakú, szájuk szarufogakkal és szélén rojtszerű nyúlványokkal övezett.
• A szemek a fej két oldalán ülnek.
• Páratlan szaglógödrük vakon végződik (zsákorrúak).
• Porcos vázuk gyengén fejlett.
• zerves törmelékevők vagy paraziták.
1. Eudontomyzon danfordi Regan, 1911 – tiszai ingola
Ismertetőjegyek: Maximális testhosszuk 20-25 cm. Színük fehéres-szürke, angolnához hasonló. Úszói nincsenek. Teste pikkelytelen. Szája alsó állású, tölcsérszerű. A kifejlett példányok szájának alsó ajaklemezén 8-12 hegyes szarufog található. A tölcsérszáj alsó részén az apró sertefogak csupán egy, a felső részén több sort alkotnak. Előfordulás: A Tisza vízgyűjtőterülete. Elsősorban hegy és dombvidéki folyóvizek felsőbb szakaszain él, az oxigénben dús tiszta vizet kedveli. Mai ismereteink szerint a Kárpát-medence bennszülött faja, mely a Tiszában és vízrendszerében endemikus (Bódva, Jósva). Biológia: Hegy- és dombvidéki folyók, patakok lakója, a gyors folyású, tiszta vizeket kedveli. Április-májusban ívik, a lárvák 4-5 évig fejlődnek, iszapban, aljzatban élnek (törmelékkel táplálkoznak). A kifejlett ingolák élősködők, max 2-3 évig élnek (gazdaállat vérével és szövetnedveivel táplálkoznak pl. pisztrángtelepeken komoly károk). Hasznosítás: Fokozottan védett.
2. Eudontomyzon mariae (Berg, 1931) – dunai ingola
Ismertetőjegyek: Testalkata az előző fajéhoz hasonló, csupán a száj felépítése alapján lehet a két fajt elkülöníteni. A Dunai ingola alsó ajaklemezén csupán 5-9 tompa sebzésre alkalmatlan fog található. Apró sertefogaik a száj alatt 2-3, fölötte ennél több sort alkotnak. Maximális testhossza 15-20 cm. Előfordulás: A Tiszai ingolával ellentétben a folyók alsóbb szakaszain is megtalálhatóak, oxigénigényük kisebb. A Duna vízgyűjtőterülete. Hazánkban: Duna Budapest feletti szakasza (Öreg-Duna, Mosoni-Duna) kisebb mellékfolyói. Biológia: L. a másik ingolát. (A lárvák azonban csak 3-4 évig fejlődnek (szerves törmelékevők), a felnőtt ingola az ívás után hamar elpusztul, ritkán él tovább l évnél. Nem táplálkozik, tartalékait éli fel.) Hasznosítás: Fokozottan védett.