Családsorozat: Papilionioidea
Rendsorozat: Amphiesmenoptera
Rend: LEPIDOPTERA – Lepkealkakúak vagy pikkelyesszárnyú-alakúak
Alrend: Glossata – valódi lepkék
Családsorozat: Papilionioidea
Család: Papilionidae – pillangófélék
A családnak kb. 589 tagját ismerjük jelenleg, ebből kb. 260 faj él az indoausztrál régióban. A Kárpát-medencében mindössze öt fajjal képviselteti magát a több, mint nyolcszáz tagot számláló család. Képviselői minden földrészen megtalálhatóak, azonban a trópusokon érik el a legnagyobb változatosságot. Általában igen jól röpülő színpompás fajok tartoznak ide. Szépségük miatt igen sok trópusi fajjal kereskednek. A vadonból történő befogás mellett gyakran tenyésztik is őket. Petéjük egyszerű felépítésű gömbölyded. A hernyó sima zömök. Számos fajnál a fej mögött kitüremíthető húsos villa (osmeterium) található. Ennek színe gyakran feltűnő, kellemetlen szagot bocsát ki magából, amivel elriasztja az esetleges támadókat. A hernyóik egyébként nagyon gyakran mérgezőek. A báb szögletes fején két kihegyesedő csúcs van. A báb vége finom szövedékkel tapad az aljzathoz, egy vékony selyemszál rögzíti a báb közepe táján.
Subfamilia: Parnassiinae (Apóllólepke-formák)
27. Parnassius apollo (Linnaeus, 1758) – apolló-lepke
Jegyei: A hátulsó szárnyán 2, feketével keretezett nagy vörös folt látható. Alapszíne krétafehér, elülső szárnyának külső szegélyén gyér tövén, és hátulsó szárnyának tövén, valamint belső szegélyén erős fekete behintéssel. Az elülső szárnyon csak fekete foltok vannak. A nőstények rajzolata sokkal erőteljesebb. Hasonló fajok: Faunaterületünkön csak a Parnassius mnemosyne hasonlít rá némileg, de ennek hátulsó szárnyán nincsen vörös folt. Elterjedés: Európa hegyvidékei, az Uráltól keletre Mongóliáig ahol főleg sík és dombvidéki faj. Kis-Ázsiában, és a Kaukázusban is előfordul. A kárpát medencében kizárólag a Carpatikumban fordul elő, így Magyarországon ez a faj nem fordul elő. Egyetlen példánya ismert Sopronból, de ez valószínűleg egy kóbor példány. Élőhely: Elsősorban mészkövön, Sziklalejtőkön, bokorerdők, köves alhavasi, havasi gyepek. Pionír jellegű sziklafüves lejtők. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Különböző Sedum (varjúháj) fajok. Védettség: A szomszédos országokban védett. Megjegyzés: Európa szerte eléggé megritkult lepke, ennek részben a mértéktelen gyűjtés részben az élőhelyek eltűnése az oka. Kolóniái érzékenyek az élőhely beerdősülésére. A hernyók csak a legforróbb órákban táplálkoznak a tápnövény naptól elvörösödött levelein.
28. Parnassius mnemosyne (Linnaeus, 1758) – kis apolló-lepke (85:3)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 45-60 mm. A szárnyak felszíne krétafehér, az elülső szárny sejtjébe és a sejt végén egy-egy, hátulsó szárnyának közepén több fekete folt található. Az erezet fekete az elülső szárny külső szegélye áttetsző. A nőstény valamivel sötétebb. Hasonló fajok: Esetleg az Aporia crataegi-vel lehetne összekeverni, de ennek szárnyain nincsenek fekete foltok, és erezete sokkal határozottabb.
Elterjedés: A Pireneusoktól az Urálig, délen pedig a Balkán-félszigettől, Kis-Ázsián, és a Kaukázuson keresztül Belső-Ázsia hegyvidékéig. Hazánkban domb és hegyvidékeinken általában megtalálható. Síkságon, nagyobb folyók mentén lokális. Élőhely: Síkvidéki láperdők, domb- és hegyvidéki gyertyános-tölgyesek, hegyvidéki kaszálók, nedves rétek Repülési idő: Áprilistól–júliusig. Tápnövény: Különböző Corydalis (keltike) fajok. Védettség: A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, védett, Vörös Könyves, Natura 2000-es faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: A hernyók éjszaka táplálkoznak. Kolóniái meglehetősen helyhez kötöttek.
Subfamilia: Zerrynthiinae (Farkasalmalepke-formák)
29. Zerynthia polyxena (Denis & Schiffermüller, 1775) – farkasalma lepke (85:4)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 45-60 mm. A szárny alapszíne sárga, keresztvonalak, és keresztsávok kiterjedt fekete rajzolatával. A hátulsó szárnyon, a hullámtetőkön kék, és piros foltok foglalnak helyet, ezek azonban kivételesen hiányozhatnak is. Hasonló fajok: A Kárpát-medencében nincsen hasonló faj. Elterjedés: Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig, és a Fekete-tengerig mindenfelé elterjedt. Hazánkban sík- és dombvidékeken mindenütt előfordul. Élőhely: Eredeti élőhelyei farkasalmás üde bokor-, és ligeterdők, de mivel a tápnövény ártereken, dűlőutakon, és szőlőkben gyomnövényként előfordul, ezért a lepke is nagyon sokszor előfordul ezeken az élőhelyeken is. Repülési idő: Áprilistól–júniusig. Tápnövény: Aristolochia clematitis (Farkasalma). Védettség: A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, védett, Vörös Könyves, Natura 2000-es faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: Az utóbbi években jelentősen megritkult különösen a Dunántúlon.
Subfamilia: Papilioninae (Fecskefarkúpillangó-formák)
30. Papilio machaon Linnaeus, 1758 – fecskefarkú lepke (85:1)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 50-75 mm. A szárny alapszíne élénksárga, fekete rajzolattal. Hátulsó szárnyának belső szegélye fekete, a külső szegély mentén kék foltok szalagja fut, a belső szögletben piros folt díszlik, alatta rövid fekete faroknyúlvány található. Hasonló fajok: A Kárpát-medencében nincs. Elterjedés: Az egész palearktikumban előfordul. Hazánkban mindenütt megtalálható gyakori faj. Élőhely: Eredeti élőhelye patakparti, és lápi magaskórósok fellazuló üde lomberdők bozótos, ligetes helyek, sztyepprétek lehettek, de jelenleg felhagyott gyümölcsösökben, konyhakertekben is előfordul. Repülési idő: Áprilistól–júniusig, majd júliustól–augusztusig (2 nemzedék). Tápnövény: Umbelliferae (Ernyősök). Védettség: Védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2000 HUF. Megjegyzés: A faj természetvédelmi szempontból nem veszélyeztetett. Védettségét esztétikai szépsége indokolja. Kiskertekben ill. veteményesekben tápnövénye leggyakrabban a Foeniculum vulgare (édeskömény) és az Anethum graveolens (kapor).
31. Iphiclides podalirius (Linnaeus, 1758) – kardos lepke (85:2)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 55-70 mm. Alapszíne fakó citromsárga, elülső szárnyán számos hosszanti sávval. A Hátulsó szárny külső szegélye csipkés, kék színű a középtérben fekete csíkkal. A hátulsó szárny szögletében hosszú fekete faroknyúlvánnyal. Hasonló fajok: A Kárpát-medencében nincs. Elterjedés: Az Ibériai-félszigettől a Balkán-félszigeten, és Kis-Ázsián keresztül Közép-Ázsiáig. Hazánkban mindenfelé előfordul. Élőhely: Meleg bokorerdők, ligetek, kertvárosok Repülési idő: Áprilistól–júniusig, majd júliustól–augusztusig (2 nemzedék). Tápnövény: Prunus (kökény), és Amygdalus (mandula) fajok. Védettség: Védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF.
Család: Pieridae – fehérlepkék
Eddig kb. 1275 fajt írtak le. Hazánkban közel 20 fajuk található meg. Az összes állatföldrajzi régióban elterjedtek. Petéik orsó alakúak, a nőstények kis csomókban vagy egyesével rakják őket. A hernyók csupaszok, nyúlánkak, bőrüket apró serték borítják. Rendszerint zöldek, világos sávval az oldalukon vagy a hátukon. A bábok derekát finom szálacskák erősítik az aljzathoz. Jellegzetesen kicsúcsosodó fejük felfelé mered.
Subfamilia: Dismorphiinae (Felemásszárnyúlepke-formák)
32. Leptidea sinapis (Linnaeus, 1758) – mustárlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 30-41 mm. Az elülső szárnyai igen keskenyek, hosszúak és csúcsuk lekerekített. Potroha feltűnően hosszú, túlnyúlik a hátulsó szárnyon, aminek fonákja sárgászöld, szürkés behintéssel, középterében halovány enyhén hullámos sávval. Hasonló fajok: A Leptidea reali-tól csak az ivarszerv struktúra alapján különíthető el. A Leptidea morsei pedig nagyobb, szárnycsúcsa kihegyezett. Fonákján az erek szürkén rajzoltak a szárny szegélyterében. Elterjedés: Palearktikus elterjedésű faj, Magyarországon is mindenütt előfordul. Élőhely: Erdőszegélyek, eredei utak, tisztások, gyepek, bokorerdők kertvárosok. Nincsenek speciális élőhely igényei. Repülési idő: Áprilistól–májusig, majd júniustól–augusztusig, és szeptemberben (3 nemzedék). Tápnövény: Lathyrus (lednek) Lotus (kerep) fajok.
Subfamilia: Pierinae (Fehérlepkeformák)
33. Aporia crataegi (Linnaeus, 1758) – galagonya lepke (85:5)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 52-68 mm. A szárny alapszíne teljesen fehér színű, erei feketék. A nőstények elülső szárnyának jelentős része pikkelytelen ezért áttetsző. A hímeknél kiterjedtebb a pikkelyezettség, rendszerint csak a csúcstér áttetsző. Hasonló fajok: Lásd Parnassius mnemosyne. Elterjedés: Európától Észak-Afrikán át Észak-Ázsiáig terjedt el. Hazánkban sokfelé előfordul, de a hűvösebb hegyvidékekről hiányzik. Élőhely: Bozótos, ligetes élőhelyek, felhagyott gyümölcsösök. Repülési idő: Májustól–júniusig. Tápnövény: Prunus spinosa (kökény), Crataegus (galagonya) fajok, gyümölcsfákon. Megjegyzés: Régebben tömeges elszaporodása esetén kártevőként léphetett fel. A vegyszeres növényvédő szerek elterjedése óta azonban jelentősen megritkult. A hernyók társasan élnek.
34. Pieris brassicae (Linnaeus, 1758) – káposztalepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 52-64 mm. A nőstény elülső szárnyának középterében két fekete pötty van. Ez a hímekről hiányzik. Hátulsó szárnyuk fonákja sárgás, szürkés pikkelyekkel behintve. Hasonló fajok: A többi Pieris-től mérete rögtön elkülöníti. Ő a legnagyobb hazai fehérlepke faj. Elülső szárnycsúcsán található behintés kiterjedtebb, mint a többi fajnál színe pedig fekete. Elterjedés: Észak-Afrikától egészen a Himalája lábáig fordul elő Hazánkban mindenfelé megtalálható. Élőhely: Kertek, virágos rétek, utak szegélye, síkvidéktől-hegyvidékig. Rpülési idő: Májustól–októberig (3 nemzedék).
Tápnövény: Brassicaceae (keresztesvirágúak). Megjegyzés: Általában gyakori de egyes években megritkulhat. Vándorlásra hajlamos faj. Konyhakertekben kártevőként léphet fel, bár a növényvédő szerek elterjedése óta ez nem túl jellemző.
35. Pieris rapae (Linnaeus, 1758) – répalepke (85:7a-b)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 39-49 mm. A hím szárnyán kevés a rajzolat. Az elülső szárnyának csak a legcsúcsa szürke, és a középtéri fekete pötty is kicsi, halovány. A nőstény rajzolata valamivel erőteljesebb, és elülső szárnyán két nagyobb pötty található. Hátulsó szárnyuk fonákja haloványsárga, szürkés behintéssel. Hasonló fajok: A Pieris manni elég hasonló de ennek jóval speciálisabb az élőhelyigénye. Elülső szárnyainak csúcsa fekete behintése majdnem a szárnyszegély közepéig húzódik. Együtt csak a Bükkben a Tornai-karszton, és a Bánátban fordulnak elő. A Pieris pseudorapae megtévesztésig hasonlít rá, de ez a faj Magyarországon nem fordul elő. Elterjedés: Holarktikus elterjedésű. Magyarországon mindenfelé megtalálható gyakori faj. Élőhely: Kultúrtájakon mindenütt, de az ember által nem bolygatott területeken sokkal ritkább. Repülési idő: Áprilistól–novemberig (3 vagy 4 nemzedék). Tápnövény: Fabaceae (pillangósok) Megjegyzés: Hernyója kártevőként léphet fel. Vándorlásra hajlamos faj.
36. Pieris napi (Linnaeus, 1758) – repcelepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 33-46 mm. A hím alapszíne krétafehér, a nőstényé kicsit sárgás árnyalatú, jellegzetes fehérlepke rajzolattal. Az erek szürkés behintéssel rendelkeznek. Fonákjuk zöldessárga, a hátulsó szárny ereit erőteljes szürke pikkelyzet fedi egészen a külső szegélyig. Hasonló fajok: Faunateületünkön a Pieris bryoniae és a Pieris pseudorapae igen hasonló fajok, de hazánkban jelenleg egyik sem fordul elő. Elterjedés: Holarktikus elterjedésű. Magyarországon mindenfelé megtalálható gyakori faj, bár soha nem olyan tömeges, mint a P. rapae vagy a P brassicae. Élőhely: Nyílt helyeken mindenütt előfordul. Repülési idő: Márciustól–novemberig (3 nemzedék). Tápnövény: Brassicaceae (keresztesvirágúak). Megjegyzés: A P. bryoniae a magyar középhegységekben sokfelé megtalálható volt. Szurdokerdőkben hegyvidéki törmeléklejtő erdőkben és sziklai bükkösökben. Mára sajnos kipusztult az országból. A Bükk hegység szurdokvölgyiben maradt fenn legtovább. Innen a ’80-es ’90-es években tűnt el. Eltűnésének fő oka az volt hogy az erdei feltáró utaknak köszönhetően megszűnt az élőhely izoláltsága, és az utak mentén terjedő Pieris napi bejutott a P. bryoniae élőhelyére. Mivel ezek speciációja nem jutott még el a reproduktív izolációig ezért szabadon kereszteződtek egymással. Mivel P. napi sokkal nagyobb egyedszámban jelent meg az élőhelyen így a P. bryoniae beleolvadt a P. napi génállományába.
37. Anthocharis cardamines (Linnaeus, 1758) – hajnalpír lepke (85:9a-b)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 32-53 mm. A hím elülső szárnyának külső szegélytere narancssárga, belső oldalán apró sejtvégi folttal. A csúcstér szürke. A hátulsó szárny felszíne fehér, a fonákról átütő rajzolattal. A hátulsó szárny fonákja fehér, olívzöld foltok bonyolult rajzolatával. A nőstény elülső szárnyán nincs narancssárga folt. Hasonló fajok: Faunaterületünkön két fajjal lehet összetéveszteni a Pontia edusa, és az Anthocharis gruneri, ez utóbbi nem él hazánkban. A P. edusa hím nem rendelkezik narancssárga folttal így a hímektől könnyen elkülöníthetők. Az A. cardamines nőstény hátulsó szárnyának szegélyén nincsenek fekete foltok, elülső szárnyának sejtvégi foltja pedig nem húzódik ki a felső szegélyig. Elterjedés: Palearktikumban elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé megtalálható. Élőhely: Sík- és dombvidékeken, erdei utak mentén, tisztásokon, kertvárosokban. Repülési idő: Márciustól–júniusig. Tápnövény: Cardamine (kakukktorma) fajok.
Subfamilia: Coliadinae (Kéneslepkeformák)
38. Colias crocea (Geoffroy, 1785) – sáfránylepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 36-50 mm. A hím szárnyának felszíne fakó narancssárga, széles fekete szegéllyel, a csúcstérben az erek sárgán kirajzolódnak. Sejtvégi foltja nagy, kerekded és fekete. Hátulsó szárnyának tövében illatfolt van. A nőstény szárnyának felszíne valamivel világosabb, elülső szárnyának fekete szegélyében nagy élénksárga foltokkal. A sárgás vagy zöldes árnyalatú hátulsó szárnyon erős szürke behintés, a szegélytér is piszkossárga. Hasonló fajok: A Colias chrysotheme hímjének hátulsó szárnytövén nincsen illatfolt, fekete szegélyében az erek jól kirajzolódnak. A nőstények hátulsó szárnyának felszínén a szegélytér világosabb C. myrmidone hímjeinek elülső szárnycsúcsának fekete szegélyében nem rajzolódnak ki sárgán az erek. Mindkét ivar fonákján az elülső szárny szegélyterében a foltok kicsik. C. erate hímjének nincsen illatfoltja, a nősténye pedig sokkal világosabb. Elterjedés: A Kanári szigetektől és Észak Afrika partvidékétől egészen a Közel-Keletig elterjedt faj. Az Alpoktól és a Kárpátoktól északra már csak, mint vándorlepke fordul elő. Hazánkban mindenfelé megtalálható. Élőhely: Mindenütt megjelenhet, de lucernaföldeken száraz legelőkön, nyílt területeken a leggyakoribb. Repülési idő: Májustól–októberig (2 vagy 3 nemzedék). Tápnövény: Trifolium (here), Cytisus (zanót), Lotus (kerep) és Medicago (lucerna) fajok. Megjegyzés: Kóborlásra hajlamos.
39. Colias hyale (Linnaeus, 1758) – közönséges kéneslepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 29-52 mm. A hím szárnyának felszíne fakó kénsárga, elülső szárnya keskeny kihegyesedő. Sejtvégi foltja kerekded, a fekete szegély szakadozott. A hátulsó szárny sárga „nyolcasa” fakósárga, a tőtér szürke behintése kiterjedt. A nőstény szárnyának felszíne szürkésfehér, rajzolata olyan, mint a hímé. Hasonló fajok: A Colias alfacariensis nagyon hasonló faj. Elkülönítésük a bélyegek együttes figyelembevételével lehetséges, sok gyakorlatot igénylő feladat. A C. alfacariensis szárnyainak felszíne élénkebb sárga, elülső szárnya szélesebb, csúcsa lekerekítettebb, a fekete szegély kevésbé kiterjedt, a hátulsó szárny sárga „nyolcasa” élénkebb, és a tőtér szürke színe rendszerint a belső szegély környékére korlátozódik. Elterjedés: Nyugat-Európától Szibéria keleti részéig. Hazánkban mindenfelé elterjedt de elsősorban sík és dombvidéken gyakori. Élőhely: Élőhelyhez nem ragaszkodik, lucerna földek legelőkön utak mentén figyelhetjük meg. Repülési idő: Májustól–novemberig (3 nemzedék). Tápnövény: Trifolium (here), Lotus (kerep) és Medicago (lucerna) fajok. Megjegyzés: Kóborlásra hajlamos faj.
40. Gonepteryx rhamni (Linnaeus, 1758) – citromlepke (85:12a-b)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 51-63 mm. Feje és csápja piros. Az elülső szárny feltűnően kihegyesedik. A hím szárnyának felszíne egyöntetű citromsárga a nőstényé krémfehér. Mindegyik szárnyon apró narancssárga sejtvégi folt díszlik. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: Afrika északnyugati partvidékétől Európa és Ázsia mérsékelt övi területein keresztül a Csendes-óceán partvidékéig. Hazánkban mindenfelé előfordul. Élőhely: Erdőszegélyek, ligetes erdők, parkok, zöldövezetek. Repülési idő: Júliustól–szeptemberig egyetlen nemzedéke repül, majd áttelelés után tavasz végéig. Tápnövény: Frangula alnus (kutyabenge), Rhamnus catharticus (varjútövis).
Család: Lycaenidae – boglárkalepkék
Óriási fajszámú csoport, amely elsősorban a trópusokon terjedt el, de a palearktikus területen is számos képviselője van. Az eddig ismert fajok száma kb. 5955. A jelenlegi fauna valószínűleg meghaladja a 7000-et. Európában több mint 200 a Kárpát-medencében több mint 60 faj fordul elő. A fajok meghatározása némi gyakorlatot igényel. A legjobb bélyegek a szárnyak fonákján vannak. Általában kistestűek szárnyfesztávolságuk nem haladja meg a 40 mm-t. A hernyók zömökek, hengeresek, ászkaszerűek, simák vagy apró bibircsek, illetve szőrök fedik őket. Jellemző rájuk a kisebb-nagyobb fokú mirmekofilia. Egyeseknél ez csak annyit jelent, hogy a hangyák őrzik a hernyókat, néhány esetben viszont hangyák a bolyba cipelik a fiatal hernyókat, és a továbbiakban azok ott fejlődnek (pl. Maculinea spp.). A fajok többsége azonban a szabadban él. Általában hernyó alakban telelnek át. A bábok az aljzathoz tapadva derekukon fonállal megerősítve függeszkednek. A hangyabolyban élők a fészekben bábozódnak be.
Subfamilia: Theclinae
41. Satyrium spini (Denis & Schiffermüller, 1775) – kökénylepke (86:7)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 27-33 mm. Minkét szárny egyszínű barna, a hátulsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött elmosódott narancssárga folttal. A nőstény szárnyán kiterjedt világosabb narancssárga folt található. Mindkét ivar fonákja sötétszürke, a hátulsó szárny fehér csíkja szaggatott, a fehér foltok egyenesek, belülről feketével határoltak és rendezetlenül illeszkednek egymáshoz. A hátsó szárny fonákján a belső szöglet és a faroknyúlvány között a szegélyfoltsor vörösét hamvaskék behintés helyettesíti. Hasonló fajok: A többi Satyrium fajtól a hátsó szárny belső szögletében található kék folt egyértelműen elkülöníti. Elterjedés: A palearktikumban elterjedt faj, csak Angliából és Skandináviából hiányzik. Magyarországon mindenfelé előfordul, bár gyakorisága és egyedszáma eléggé ingadozó. Élőhely: Meleg erdőszegélyek, bokorerdők. Repülési idő: Júniustól–júliusig. Tápnövény: Prunus spinosa (kökény). Megjegyzés: Egyes nyugat-európai országokban jelentősen megfogyatkoztak. Nálunk még általánosan gyakori köszönhetően az útszéli kökényeseknek.
Subfamilia: Lycaeninae (Tűzlepkeformák)
42. Lycaena dispar rutilus (Werneburg, 1864) – nagy tűzlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 26-42 mm. A második nemzedék kisebb. A hím felül csillogó tűzpiros, mindkét szárnyon keskeny, fekete szegéllyel. Az elülső szárnyon apró sejtvégi folt, a hátulsón apró szegélytéri foltok találhatóak. Elülső szárnyának fonákja halovány narancssárga, hátulsó szárnyának fonákja acélszürke, a tőtérben kék behintéssel. A nőstény valamivel nagyobb, elülső szárnyának alapszíne inkább narancssárga, fekete foltokkal és széles fekete szegéllyel. A hátsó szárny fekete, csak a szegélytér szalagja narancspiros. Hasonló fajok: Hazánkban a Lycaena virgaurea hasonlít rá, de a szárny fonákja nagyon eltérő. Ez barnás okkersárga a középtérben fehér foltok sorával.
Faunaterületünkön hasonló még a L. ottomana de Magyarországon ez a faj nem fordul elő. Elterjedés: Európa Atlanti partvidékétől egészen az Amurig elterjedt faj. Hazánkban még mindenfelé megtalálható. Élőhely: Vízfolyások mente, nedves árkok, tocsogós kaszálók, láprétek nálunk minden nedvesebb élőhelyen. Repülési idő: Májustól–júniusig, majd júliustól–augusztusig. (2 nemzedék). Tápnövény: Széles levelű Rumex fajok, elsősorban a Rumex hydrolapathum (tavi lórom). Védettség: A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, védett Natura 2000-es faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50000 HUF. Megjegyzés: Bár hazánkban még nem túl ritka ez a faj Európaszerte jelentősen megritkult. Különösen Nyugat-Európában. Angliából a XIX. Század közepére kipusztult a nevezéktani törzsalak (Lycaena dispar dispar). Később az 1930-as években egy másik alfajt (L. dispar batava) telepítették be. A faj megritkulásának elsősorban azaz oka, hogy élőhelyinek jelentős részét lecsapolták ill. beszántották.
43. Lycaena virgaurea (Linnaeus, 1758) – aranyos tűzlepke (86:2a-b)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 30-34 mm. A hím alapszíne aranyos tűzvörös, mindkét szárnyon keskeny fekete szegéllyel. Az elülső szárnyon nincsen sejtvégi folt. A hátulsó szárnyon apró szegélytéri foltok találhatóak, a belső szegély enyhén csipkés. Elülső szárnyának fonákja meleg, a hátulsó barnás árnyalatú narancssárga, a középtérben fehér foltok sorával. A nőstény elülső szárnyának színe mélyebb aranyossárga, fekete szegélye széles, Mindkét szárnyán fekete foltokkal. A hátsó szárny töve fekete. Hasonló fajok: Lycaena dispar, L. ottomana. Elterjedés: Palearktikus elterjedésű faj. Magyarországon mindenfelé elterjedt, hegy és dombvidéken gyakori, síkvidéken ritka. Élőhely: Párás meleg domb- és hegyvidékek, erdei utak, tisztások, bozótosok. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Rumex fajok elsősorban Rumex acetosa (mezei sóska).
Subfamilia: Polyommatinae (sokboglárú lepkeformák)
44. Celastrina argiolus (Linnaeus, 1758) – bengeboglárka
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 28-32 mm. A szárnyak felszíne ragyogó világos liláskék, keskeny fekete szegéllyel, amely a csúcstérben kiszélesedik. Fonákja fehér a tőtérben kék behintéssel. A sokboglárú lepke rajzolat csak apró fekete pontokból áll. A szegélytér rajzolati elemei hiányoznak vagy teljesen elmosódottak. A nőstény fonákja olyan, mint hímé. Szárnyának felszíne világosabb kék, fekete szegélye szélesebb és áthúzódik a szárny felső szegélyére is. A hátulsó szárny belső szegélye mentén foltokra szakadozik. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: Holarktikus elterjedésű faj hazánkban gyakori mindenfelé előfordul. Élőhely: Nagyon sokféle élőhelyen előfordul. Eredetileg ligetes bozótos erdőszegélyek lakója. Repülési idő: Márciustól–májusig, júniustól–júliusig, augusztustól–októberig. (3 nemzedék). Tápnövény: Természetes élőhelyein Frangula alnus (kutyabenge), Euonymus europeus (kecskerágó), Cornus sanguinea (veresgyűrűs som), lakott területeken elsősorban Hedera helix (borostyán), Ilex aquifolium (magyal).
45. Maculinea arion arion (Linnaeus, 1758) – nagypettyes hangyboglárka
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 26-38 mm. A szárnyak felszíne ragyogó sötétkék, széles fekete szegéllyel. Az elülső szárny középtéri rajzolata nagy, elnyújtott foltok sorából áll. A hátulsó szárnyon a foltok aprók. Fonákja szürke jellegzetes boglárkalepke rajzolattal, a hátulsó szárny tövén zöldeskék behintéssel. A szárnyak szegélyén nincsen narancssárga szalag. A nőstény teljesen hasonló de nagyobb, fekete rajzolati elemei kiterjedtebbek. Hasonló fajok: A Maculinea teleius szárnyának felszínén a fekete pöttyök kisebbek, a hátulsó szárny fonákján hiányzik a tőtéri kék behintés. Elterjedés: Európától Belső-Ázsiáig elterjedt faj. Hazánkban, középhegységekben többfelé előfordul pl. Bükk Aggteleki karszt stb., de sehol nem gyakori.
Élőhely: Meleg, rövidfüvű száraz gyepek, erdőszegélyek. Repülési idő: Májustól–júliusig. Tápnövény: A nőstény Thymus (kakukkfű) fajokra petézik később a hernyókat a Myrmica sabuleti adoptálja. A bolyban a hernyó nagyrészt hangyalárvákkal táplálkozik. Védettség: A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, védett, Natura 2000-es faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50000 HUF. Megjegyzés: Angliában már a XIX. században voltak olyan jelentések, amelyek a Maculinea arion populációk eltűnéséről, megfogyatkozásáról adtak hírt. Megpróbálták megmenteni a fajt. Az élőhelyeit körbekerítették és kitiltották onnan a juhokat. Ez viszont olyan gyepszerkezet kialakulást eredményezett, amely kedvezőtlen volt a hangyagazda számára. Végül a hangyagazda eltűnésével maga a lepke is eltűnt. Mára már sokkal többet tudunk a Maculinea fajok biológiájáról, így védelmüket jobban kidolgozhatjuk élőhelyüknek megfelelően. Magyarországon eddig még soha nem került olyan helyzetbe a lepke, mint azt angliai esetben láttuk, de nálunk is jelentősen megfogyatkoztak élőhelyei, az állattartás átalakulása miatt. Számos legelőt felhagytak beszántottak. Ennek ellenére még jó néhány olyan élőhely van, amely alkalmas a faj számára, a védelem szempontjából létfontosságú ezeknek a megőrzése.
46. Aricia artaxerxes (Fabricius, 1793) – bükki szerecsenboglárka
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 30-36 mm. A nőstény elülső szárnya lekerekített a hímé keskeny hegyes. Mindkét ivar szárnyfelszíne feketésbarna. Az elülső szárnyon a sejtvégi folt jól látható. A hátulsó szegélytérben a narancssárga szalag redukálódott. A hím fonákja szürke a nőstényé barnás árnyalatú. Hasonló fajok: Az Aricia agestis narancssárga szalagja teljes, nem redukálódott. Elülső szárnyának csúcsa lekerekítettebb. Az Aricia eumedon hátulsó szárnyának fonákjának közepén tőr alakú fehér csík található. Elterjedés: A palearktikum hegyvidékein elterjedt faj. Hazánkban lokális a Bükkből és az Aggteleki karsztról ismert. Megfelelő élőhelyen nagy egyedszámban találkozhatunk vele. Élőhely: Mész alapkőzeten, üde hegyi rétek, sziklás lejtőkön. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Helianthemum ovatum (közönséges napvirág), Geranium sanguineum (Piros gólyaorr). Védettség: Védett, Vörös Könyves faj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: A hernyókat ennél a lepkénél is hangyák nevelik, de ez kevéssé kutatott.
47. Polyommatus coridon (Poda, 1761) – ezüstkék boglárka
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 28-34 mm. A hím szárnyának felszíne fémes ezüstszínű. A szegély sötét színe aránylag széles, a szemfolt sor pettyei áttűnnek a fonákról, főként a hátulsó szárnyon. A nőstény szárnyfelszíne barna, hátulsó szárnyának szegélyterében narancssárga foltokkal és fekete pöttyökkel. Fonákjukon jellegzetes sokboglárú lepke rajzolat látható. A hím alapszíne szürke, a nőstényé barna. Az elülső szárnyak világosabb árnyalatúak. A hátulsó szárny szegélytéri narancssárga szalagja különálló, apró foltokból áll. Hasonló fajok: A Polyommatus bellargus barna kék pikkelyek nélküli nősténye elég hasonló de ennek fonákja sokkal tarkább, a két szárny színe hasonló árnyalatú még a tőtéren is. Narancssárga foltjai élénkebbek és a szárnyak felszínén jóval élénkebbek. A P. slovacus is igen hasonló faj, de ez hazánkban nem fordul elő. Elterjedés: Közép- és Dél-Európában elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé elterjedt, egyes helyeken kifejezetten gyakori. Élőhely: Száraz réteken mindenütt, meszes alapkőzeten sokszor tömeges. Repülési idő: Júliustól–szeptemberig. Tápnövény: Coronilla varia (tarka koronafürt). Megjegyzés: A hernyókat hangyák nevelik eddig Myrmica és Lasius fajok fészkeiben találták meg.
48. Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775) – közönséges boglárka (86:3a-b)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 24-32 mm. A hím szárnyának felszíne lila árnyalatú kék, a szegély fekete csíkja keskeny, rojtja hófehér. Fonákja világosszürke, egy-egy fekete pötty látható az elülső szárny sejtjében, illetve a tő közelében, a belső szegély mellett.
A nőstény szárnyfelszíne barna, a hátulsó szárnyon és olykor az elülsőn is narancssárga szalag látható. ojtozata barna. Gyakoriak a hátsó szárny fonákján több-kevesebb tőtéri kék behintéssel rendelkező példányok. Hasonló fajok: A P. thersites igen hasonló de ennek elülső szárnyán a sejtben és a belső szegély mentén nem található fekete pötty. Elterjedés: Palearktikus faj. Magyarországon mindenfelé előfordul. Élőhely: Az antropogén hatás alatt álló területeken igazán tömeges. Legoptimálisabb élőhelye középmagas fűvel borított de még nem teljesen záródott gyepek. Repülési idő: Áprilistól–októberig (3 nemzedék). Tápnövény: Különböző pillangósvirágúak, mint pl. Lotus (szarvaskerep), Medicago (lucerna), Trifolium (here) Genista (rekettye) fajok. Megjegyzés: A hernyókat hangyák nevelik. Fogságban még a Robinia pseudo-acacia virágzatán is felnevelhető.
Család: Nymphalidae – tarkalepkék
Eddig kb. 7080 fajukat írták le, de a ténylegesen létező fajok száma több mint 8000. A család legtöbb faja a trópusokon fordul elő. Itt számtalan gyönyörű mintázatú faj él, de az Európában élők között is sok színpompás lepke van. Magyarországon 42 fajt tartunk számon. Az imágók főként domb és hegyvidékiek. Röptük gyors és erőteljes. Jellemző rájuk, hogy az elülső pár lábuk tisztogató lábbá alakult. Hernyóikra jellemzőek a húsos olykor elágazó kinövések (áltüskék) bibircsek, ezeken kívül még szőrzet boríthatja. Sok faj hernyója mutat társas viselkedést. Bábozódáskor vagy felfüggesztik magukat, vagy a talajon heverve alakulnak át.
Subfamilia: Heliconiinae
49. Issoria lathonia (Linnaeus, 1758) – közönséges gyöngyházlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 42-50 mm. Szárnyának alapszíne halványabb vagy sötétebb vörösbarna a fekete pettyekből álló mintázat igen szabályos. Hátulsó szárnyának fonákján a gyöngyházszínű foltok igen nagyok, szinte érintkeznek egymással. A belső gyöngysor sötét rozsdabarna szalagban elhelyezkedő pettyekből áll, amelyeknek apró, ezüstszínű pupillájuk van. A nőstény valamivel nagyobb, de egyébként a két nem mintázata nagyon hasonló. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: A Kanári-szigetektől a Szaharán át Indiáig és Kínáig, és a magas Északig elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé megtalálható gyakori lepke. Élőhely: Nyílt területeken mindenfelé. Repülési idő: Márciustól–októberig (3 nemzedék). Tápnövény: Különböző Viola fajok nálunk főként a Viola arvensis (mezei árvácska), és a Viola tricolor (háromszínű árvácska). Megjegyzés: Vándorlepke. A közép-európai populációk minden évben Délről kapnak „génfrissítést”.
50. Brenthis hecate (Denis & Schiffermüller, 1775) – barna gyöngyházlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 40-45 mm. A szárnyak felszíne gesztenyebarna. A nőstényeké rendszerint ibolyásan fénylők, a fekete rajzolat finom, körvonalai elmosódottak, a szárnyakon több-kevesebb fekete behintés látható. A hátulsó szárny fonákján a gyöngyfoltsor apró fekete pontokból áll, amelyeknek nincs pupillájuk. A tőtérben sárgászöld és barna foltok foglalnak helyet. A szegélyteret egy halvány fahéjbarna vonal osztja ketté.
Hasonló fajok: A Brenthis daphne és a B. ino hátulsó szárnyának fonákján gyöngyfoltsor pettyei hamvasszürke pupillákkal rendelkeznek. Elterjedés: Közép- Kelet és Dél-Európában, Kis-Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon domb- és hegyvidékeken, fennsíkokon gyakori. Az Alföldön is előfordul de itt ritkább. Élőhely: Mezofil gyepek. Repülési idő: Májustól–júliusig. Tápnövény: Dorycnium germanicum (selymes dárdahere).
51. Argynnis paphia (Linnaeus, 1758) – nagy gyöngyházlepke (86:15)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 55-80 mm. Elülső szárnyának fonákján a csúcstér halványzöld, a szárny többi része halvány vörösbarna. A hím szárnyának felszíne élénk vörösbarna, a rajzolata fekete. Az illatfoltos erek szélesek és feltűnőek. A hátulsó szárny fonákján sárgászöld behintés van, ami fémesen csillog, a tőtérben három ezüstszínű harántsáv fut le. A nőstény szárnyainak alapszínét, szürkészöld bevonat borítja. Rajzolata mélyfekete. A hátulsó szárny fonákján a zöld borítás teljesen eltakarja a sárga alapszínt, egyébként egyezik a hímével. Hasonló fajok: Az Argynnis pandora elülső szárnyának fonákján a csúcstér élénkzöld, a szárny többi része téglavörös. Elterjedés: Csaknem a palearktikum teljes területén elterjedt faj. Dél-Spanyolországból és Krétáról hiányzik. Magyarországon mindenfelé megtalálható. Élőhely: Alapvetően erdei lepke utak mentén, tisztásokon, de réteken, kertekben is előfordulhat. Repülési idő: Júniustól–októberig. Tápnövény: Viola (ibolya), Rubus (szeder) fajok.
Subfamilia: Nymphalinae
52. Euphydryas maturna (Linnaeus, 1758) – díszes tarkalepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 45-50 mm. A szárnyak alapszíne felül feketésbarna, sorokba rendeződött sárgásvörös és élénksárga, esetleg fehéressárga foltokkal. A hímeknél ez utóbbi rajzolati elem nagyobb mennyiségben található, mint a nőstényeknél. Az elülső és a hátulsó szárny fonákja alapszíne hasonló narancsvöröses, sárga rajzolattal. Hasonló fajok: Euphydryas aurinia hátulsó szárnyán, a gyöngyfoltsor szalagjában fekete pontok vannak. Elterjedés: Észak- és Közép-európától az Urálig elterjedt faj. Magyarországon lokális. Élőhely: Karsztbokor erdők, keményfa- ligeterdők, üdébb kocsányos tölgyesek. Repülési idő: Májustól–júniusig. Tápnövény: A Nőstény Fraxinus (kőris) vagy a Ligustrum vulgare-ra (fagyal) petézik, a kis hernyók ezen kezdenek el táplálkozni. A meleg nyári hónapokat a talajszintre húzódva nyugalmi állapotban vészelik át. Következő tavasszal lágyszárú pl. Veronica (veronika) vagy Plantago (útifű) fajokkal táplálkoznak. Védettség: A Berni Egyezmény hatálya alá tartozó, védett, Vörös Könyves, Natura 2000-es faj. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50000 HUF. Megjegyzés: Európa szerte a kipusztulás által veszélyeztetett fajként tartják számon. Ennek oka elsősorban az erdők kiirtása, az erőgazdálkodás intezívebbé válása, élőhelyinek eltűnése. Magyarországon is sok helyen nagyon megritkult, különösen a karsztbokor erdőkben élő típusa. Szerencsére a síkvidéki keményfás ligeterdőkben élő típusnak még nagy stabil populációi vannak. (pl. a Szatmár- Beregi- síkon, Körös-vidékén, Nyírségben.
53. Polygonia c-album (Linnaeus, 1758) – c-betűs lepke(87:10)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 40-50 mm. A második nemzedék nagyobb. A szárnyak erősen csipkézettek. Alapszíne rókavörös a foltok barnás feketék vagy barnásvörösek. A hátulsó szárny fonákján a sejt végén ezüstösfehér, „c” betűhöz hasonló minta van. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: Az egész palearktikumban elterjedt faj. Hazánkban is mindenfelé megtalálható gyakori lepke. Élőhely: Erdei utak, tisztások, ligetes erdők, bozótosok, de kertekben is előfordul. Repülési idő: Júniustól–júliusig, augusztustól áttelel majd februártól–májusig (2 nemzedék).
Tápnövény: Különböző fásszárúak Humulus (komló), Rubus (szeder), Urtica (csalán), Ulmus (szil), Corylus (mogyoró), Lonicera (fagyal), és Salix (fűz) fajok. Megjegyzés: A legkorábban megjelenő nappali lepke fajok közé tartozik.
54. Nymphalis polychloros (Linnaeus, 1758) – nagy rókalepke (87:7)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 50-62 mm. Szárnyinak alapszíne fakó okkerbarna. Az elülső szárny felső szegélyén elhelyezkedő nagy fekete foltok, és a csúcstér fekete foltjai között tiszta sárga szín mutatkozik. A külső szegély kerete viszonylag keskeny, a 2. és 3. lábpár szine nem üt el a tor színétől. A hátsó szárny szőrzete rezesen fénylő, a szegélyek mentén apró kék félholdak sorakoznak. A fonák belső fele sötét kakaószínű, a külső vöröses árnyalatú, a szegély ismét feketésbarnák. Hasonló fajok: A Nymphalis xanthomelas igen hasonló de ennek 2. és 3. lábpárja okkersárga színű, ami feltűnően elüt a tor barna színétől. Az Aglais urticae jóval kisebb és szárnyának alapszíne élénk rókavörös, a hátulsó szárny felszínén a tőtéri behintés jóval kiterjedtebb. Elterjedés: Palearktikus elterjedésű faj, Magyarországon mindenfelé megtalálható gyakori lepke. Élőhely: Üde lombos erdőkhöz kötődő faj. Repülési idő: Júniustól–júliusig áttelel, majd következő évben márciustól–májusig. Tápnövény: Salix (fűz) Populus (nyár) Ulmus (szil) Pyrus (körte). Védettség: Védett faj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: A XX. Század második felében a faj országszerte roppantmód megritkult csak középhegységeinkben, mint a Zemplénben vagy az Aggteleki karszton maradtak fenn stabil populációi. A ’90-es évektől kezdve azonban újra terjedni kezdett a faj és mára a leggyakoribb Nymphalidák közé tartozik.
55. Aglais urticae (Linnaeus, 1758) – kis rókalepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 40-52 mm. Szárnyának alapszíne élénk rókavörös felső szegélyén három nagy négyszögletes fekete folt van, közöttük két sárga folt foglal helyet, az utolsó fekete folt és a fekete csúcstér között pedig egy fehér folt található. A szegélytéren fekete sáv húzódik végig, benne kék, kúp alakú foltok sorakoznak. A fonákján a szárnyak belső fele sötét fahéjszínű, előtte halványsárga, a csúcstér barna, a szegélyfoltsor ibolyás vagy ólomszürke. A hátulsó szárny külső fele barnával márványozott, a szegélyfoltsor ólomszürke. Hasonló fajok: Nymphalis polychloros. Elterjedés: Az egész palearktikumban elterjedt faj, Magyarországon is mindenfelé előfordult, de jelenleg domb és hegyvidéken lehet vele gyakrabban találkozni. Élőhely: Faunaterületünkön elsősorban olyan másodlagos élőhelyeken fordul elő ahol megtalálható a tápnövénye. Eredetileg liget- és láperdők ill. üde lombos erdőkben élhetett. Repülési idő: Júniustól–júliusig, augusztustól–októberig, áttelel, majd márciustól–májusig (2 nemzedék). Tápnövény: Urtica (csalán) fajok. Védettség: Védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: A ’80-as években még egy kifejezetten gyakori tömeges lepke volt országszerte. A ’90-es évek második felére jelentősen megritkult. Voltak olyan évek, amikor csak egy-egy példányát látták.
56. Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758) – gyászlepke (87:4)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 55-78 mm. Szárnyainak szárnyfelszíne bársonyosan feketék, vagy barnásfeketék. A szegélyen széles sárga csík látható, amely az áttelelt példányoknál fehér színű. Mögötte kék foltok sorakoznak. Fonákja sötét barnásfekete, dús, mélyfekete márványozottsággal, a széles külső szegély fehéressárga vagy piszkosfehér. Hasonló fajok: Faunateületünkön nincs. Elterjedés: Holarktius elterjedésű faj, amely Magyarországon sokfelé előfordul elsősorban domb-, és hegyvidékeken. Élőhely: Üde lomboserdők. Repülési idő: Júniustól–októberig, áttelel, majd márciustól–májusig (1 nemzedék). Tápnövény: Salix (fűz), Populus (nyár), Ulmus (szil) Betula (nyár) fajok.
Védettség: Védett faj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50000 HUF. Megjegyzés: Gradációs években vándorol, ilyenkor sokféle élőhelyen megjelenhet.
57. Inachis io (Linnaeus, 1758) – nappali pávaszem (87:8)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 50-60 mm. Szárnyfelszíne élénkvörös, mindegyik szárnyán egy-egy nagy szemfolt van. A szárnyak fonákja bársonyos barnásfekete, benne mélyfekete, kissé hullámos harántcsíkokkal. Az alapszínt finom koromfekete vonalkák márványozzák. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: Az egész palearktikumban elterjedt faj, Magyarországon is mindenfelé megtalálható kifejezetten gyakori faj. Élőhely: Hasonló az Aglais urticae-hez, de ennél sokkal közönségesebb. Faunaterületünkön elsősorban olyan másodlagos élőhelyeken fordul elő ahol megtalálható a tápnövénye. Eredetileg liget- és láperdők ill. üde lombos erdőkben élhetett. Repülési idő: Júniustól–júliusig, augusztustól–októberig, áttelel márciustól–májusig (2 nemzedék). Tápnövény: Urtica (csalán) fajok. Védettség: Védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2000 HUF. Megjegyzés: Az egyik leggyakoribb lepkénk még nagyvárosokban is gyakran találkozhatunk vele. Védettségét inkább esztétikai szépsége indokolja mintsem természetvédelmi értéke.
58. Vanessa atalanta (Linnaeus, 1758) – atalanta lepke (87:9)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 52-60 mm. A szárnyak alapszíne bársonyos fekete. Az elülső szárnyon a szárny külső szögletéből indulva cinóbervörös csík ível át. A sejt végén egy nagy fehér folt van. A csúcstérben fehér pettyek sora helyezkedik el. A hátulsó szárny szegélyén széles cinóbervörös csík díszlik, amelyben fekete pontok sorakoznak. A hátulsó szárny fonákján barna és szürke alapon, sűrű fekete folyamatos vagy fekete hullámvonalak szelik át. A belső szegélytérben és a tőtérben ibolyásszürke foltok láthatóak, a külső szegélytérben a gyöngyfoltsorhoz hasonló elmosdott szemfoltok sora húzódik. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: A palearktikum Nyugati felétől Közép-Ázsiáig elterjedt faj, Magyarországon mindenütt előfordul. Élőhely: Nincsenek speciális élőhelyigényei, ráadásul vándorlepke, így nagyon sokféle élőhelyen találkozhatunk vele. Repülési idő: Júniustól–augusztusig illetve szeptemberig (melegebb kihúzódó nyarakon 2 nemzedéke van, amelyek egymást átfedik). Tápnövény: Urtica (csalán) fajok. Védettség: Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2000 HUF. Megjegyzés: Vándorlepke, hazánkban minden évben Délről érkezik hozzánk, csak az enyhébb teleken képes áttelelni. A hernyók magányosan élnek a tápnövényen.
Subfamilia: Limenitinae
59. Limenitis camilla (Linnaeus, 1764) – kis lonclepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 45-55 mm. A szárnyfelszín alapszíne barnás árnyalatú fekete. Elülső szárnyán a fehér harántsáv teljes. A hátulsó szárny fehér szalagja középen meghajlik, és a belső szöglet elé húzódik. Az elülső szárny fonákjának színe részben barnásszürke, részben rozsda-, és csokoládébarna a fehér foltok élesek. Hasonló fajok: A Limenitis reducta szárnyának alapszíne kékesfekete. Elülső szárnyán a fehér harántsáv nem teljes, három kisebb részből tevődik össze, külső szegélye kissé homorú. A szegélyek mentén fekete pontsor halad végig, amelyet kívülről kék foltocskák emelnek ki. A Limenitis populi jóval nagyobb. Mind az elülső mind a hátulsó szárny felszínén vörös színű foltok sora látható. Az elülső szárnyon kevésbé jól látható. Elterjedés: Franciaországban, Közép-, és Kelet-Európában, Dél Skandináviában, és a Keleti-tenger partvidékén elterjedt faj. Hazánkban Hegy- és Dombvidékeken találkozhatunk vele. Élőhely: Üde lomboserdők. Repülési idő: Júniustól–júliusig. Tápnövény: Lonicera (lonc) fajok elsősorban a Lonicera xylosteum (ükörke lonc). Védettség: Védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2000 HUF.
60. Limenitis populi (Linnaeus, 1758) – nagy nyárfalepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 65-80 mm. A szárny alapszíne fekete, a hímé mélyebb helyenként átüt rajta a fonák barnája és szürkéje, fehér foltjait nagyrészt fekete behintés takarja el. A nőstényen a foltok nagyok, tiszta fehérek, a sejtet fehér sáv szeli át, a középtér fehér szalagja szaggatott. A szegélytér mentén kettő sor fekete folt van, ezek között pedig vörös foltok sora található. Szárnyinak fonákja élénk barnásvörös, a fekete rajzolat helyét jórészt fényes kék vagy rozsdazöld szín foglalja el, kivéve az elülső szárny középterének alsó részét. A hátulsó szárnyon a fekete pontok vörösesbarna szalagban helyezkednek el, a szegély fekete vonalai mindkét szárnyon jól láthatók Hasonló fajok: A Limenitis reducta, Limenitis camilla jóval kisebbek. Szárnyfelszínükről hiányzik a vörös színű foltok sora. Elterjedés: Közép-, és Kelet-Európában, Dél Skandináviában elterjedt faj. Magyarországon nagyon lokális előfordulású. Igazán stabil populációi csak az Aggteleki karszton vannak. Nyugaton a határnál (Sopron, Kőszeg, Őrség) élnek még kisebb populációk. A Bükkben is csak nagyon kicsi egyedszámú populációkról lehet beszélni. Élőhely: Üde lomboserdők. Repülési idő: Júniustól–júliusig. Tápnövény: Populus tremula (rezgő nyár), P. nigra (fekete nyár). Védettség: Védett, Vörös Könyves faj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50000 HUF. Megjegyzés: Európa szinte minden országában védett. Megritkulásának egyik oka az, hogy a tápnövényeként szolgáló Populus fajok fája értéktelen puhafa az erdőgazdálkodás számára. A másik ok a kedvezőtlen mikroklimatikus változások lehetnek. A faj megőrzése, mint sok más esetben a temészetvédelmi szempontú erdőkezeléssel, ezáltal az élőhelyek megőrzésével lehetséges.
Subfamilia: Apaturinae
61. Apatura iris (Linnaeus, 1758) – nagy színjátszólepke (87:2)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 60-70 mm. Alapszíne feketésbarana. Az elülső szárnyon található fehér harántsáv nem folytonos. A hátulsó szárnyon lévő folytonos, a szemfoltot vörös gyűrű veszi körül. Csak a hím irizál ibolyáskéken, olykor tisztakéken. A nőstény alapszíne melegebb barna, nem irizál. Elülső szárnyának fonákja részben bíborszínű részben ibolyásbarna, a szemfolt kerete vörösesbarna, a fekete írisz pupillája kék. A hátulsó szárny fonákján fehér végigfutó fehér szalag belső oldala majdnem egyenes. Hasonló fajok: Az Apatura ilia és az A. metis jóval kisebb fajok, hátsó szárnyának fonákján látható fehér szalag belső oldala zegzugos lefutású. Az elülső szárnyfelszínén látható szemfolt narancssárga gyűrű övezi. Elterjedés: Anglia déli részétől Kis-Ázsiáig elterjedt faj, Magyarországon hegy-, és dombvidéken él. Élőhely: Üde erdők, patakvölgyek. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Salix (fűz) fajok, elsősorban Salix caprea (kecskefűz). Védettség: Védett, Vörös Könyves faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 10000 HUF. Megjegyzés: Szívesen szívogat dögökön és ürüléken, a többi nagyméretű Nymphalidához hasonlóan.
62. Apatura ilia (Denis & Schiffermüller, 1775) – kis színjátszólepke (87:3)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 50-65 mm. Magyarországon két alakja fordul elő. Gyakoribb a melegbarna alapszínű, sárgásbarna rajzolatú, gyengén irizáló forma (f. clytie). A másik ritkább feketésbarna alapszínű, fehér rajzolatú, erősen irizáló. A hátulsó szárnyon a fehér harántsáv a belső szegély felé elkeskenyedik, külső széle elmosódott. A szárny közepe táján (m3 ér mentén) nem vagy csak alig ugrik ki. A belső szöglet szemfoltjának nagy fekete írisze van. A hátulsó szárny fonákján látható fehér szalag belső oldala zegzugos lefutású. Ennél a fajnál is csak a hím irizál. Hasonló fajok: Az A. iris lásd fent. Az A. metis hátsó szárnyán a sárga harántsáv nem keskenyedik el a végén, élesen határolt, a sáv a középtájon (m3 ér mentén) erősen kiugrik a szegély felé, a belső szöglet fölött elhelyezkedő szemfolt írisze legfejebb igen apró pont vagy az is hiányzik.
Elterjedés: A palearktikumban elterjedt faj, amely Magyarországon főként hegy-, és dombvidékeken, gyakori de az Alföldön is előfordul elsősorban folyók menti fűz-nyár ligeterdőkben. Élőhely: Folyók árterein, ligetes erdőkben, patakpartokon, hegyvidékeken, napfényes völgyekben fordul elő. Repülési idő: Júniustól–júliusig. Tápnövény: Salix (fűz), Populus (nyár) fajok, elsősorban S. caprea (kecskefűz), P. tremula (rezgő nyár), P. nigra (fekete nyár). Védettség: Védett Vörös Könyves faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 2000 HUF. Megjegyzés: Magyarországon, európai szinten is jelentős populációi vannak a fajnak ezért, védelme indokolt.
Subfamilia: Satyrinae
63. Coenonympha pamphilus (Linnaeus, 1758) – kis szénalepke (86:12)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 23-31 mm. Szárnyinak felszíne sötét okkersárga, több-kevesebb vörösesbarna árnyalattal. Elülső szárnyának csúcsterében egy apró elmosódott körvonalú barnásfekete petty látható. Hátulsó szárnyán több a szürkésbarna árnyalat. Elülső szárnyának fonákján a csúcstérben nagy éles szemfolt látható. Hátsó szárnyának fonákja szürke többé-kevésbé vörösesbarna árnyalattal. A szemfoltok elmosódott nyomai sötétebb, barna sávszerű árnyékban helyezkednek el. A nőstény nagyobb, mint a hím. A második nemzedék élénkebb színű, mint az első. Hasonló fajok: A többi Coenonympha fajtól könnyen elkülöníthető a hátsó szárny fonákja alapján, ezen ugyanis nincsenek szemfoltok csak annak elmosódott nyomai. Elterjedés: A palearktikumban elterjedt, Magyarországon mindenfelé előforduló gyakori faj. Élőhely: Szinte minden nyílt élőhelyen előfordul. Repülési idő: Májustól–októberig (3 nemzedék). Tápnövény: Poa (perje), Anthoxanthum (borjúpázsit) fajok, és egyéb fűfélék.
64. Maniola jurtina (Linnaeus, 1758) – nagy ökörszemlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 40-50 mm. A hím szárnyfelszíne sötét földbarna, a csúcstérben található fekete pötty vörhenyessárga gyűrű veszi körül, sokszor pontszerű fehér pupillája is van. Az androconium nagyon széles. A hátulsó szárny rajzolatlan. Elülső szárnyának fonákja vörös okkersárga, széles szegélyei szürkésbarna. Hátulsó szárnya sárgásbarna, több-kevesebb szürkés behintéssel és egy-egy sárgával gyűrűzött apró fekete ponttal. A nőstény elülső szárnyának külső terében vörhenyes okker, a belső szegély felé keskenyedő sáv van. Az elülső szárny fonákja sárgásvörös. A csúcstéren fekete petty látható, melynek szegélye márványozott szürkésbarna. A hátulsó szárnyának aranybarna tő és középterét éles, középen kiugró vonal zár le, előtte a szárny sárgásbarna, az elülső szegély felé ismét elmosódott. Hasonló fajok: A Maniola lycaon hímjének elülső szárnya jóval hegyesebb, hátulsó szárnyának fonákján nincsenek apró fekete pontok. A nőstény elülső szárnyán még egy fekete petty látható. Elterjedés: Észak-, Közép-, és Kelet-Európa. Magyarországon mindenfelé elterjedt közönséges faj. Élőhely: Főként réteken, erdei tisztásokon. Repülési idő: Júniustól–októberig. Tápnövény: Poa (perje) fajok, és egyéb fűfélék.
65. Pararge aegeria (Linnaeus, 1758) – erdei szemeslepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 40-44 mm. A szárny alapszíne melegbarna, a pettyek tompasárgák. Az elülső szárny csúcsterében fehér pupillájú fekete petty van. A hátulsó szárnyon három szemfolt látható. Hasonló fajok: Faunaterületünkön nincs. Elterjedés: A Kanári-szigetektől, Európán, Észak-Afrikán át, a Kaukázusig és az Urálig elterjedt faj. Hazánkban is mindenfelé megtalálható. Élőhely: Nem teljesen zárt lombkoronájú erdőkben gyakori. Repülési idő: Júniustól–júliusig, majd augusztustól–októberig (2 nemzedék). Tápnövény: Erdei füvek (Poa, Triticum, Brachipodium, fajok)
66. Brintesia circe (Fabricius, 1775) – fehéröves szemeslepke (86:10)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 65-75 mm. Szárnyai feketék csak a hátulsó szárny belső szegélye szürke árnyalatú. Mindkét szárnyon végigfutó fehér sáv látható rajtuk. Az elülső szárny csúcsterében nagy fekete pötty látható. A rojt fehér fekete tarka. A szárny fonákján lévő rajzolat bonyolult márványos, éles, a hátulsó szárny tő-, és középterén sok fehér folt és vonal van. Hasonló fajok: A Hipparchia fagi szárnyain található harántsáv elmosódott, különösen az elülső szárnyon. A harántsáv belső határa egyenes vagy legfeljebb gyengén hullámos. A Chazara briseis fehér sávja befelé tart. Elülső szárnyán két szemfolt látható, felső szegélyén egy vékony sárgás árnyalatú krétafehér vonal van. Elterjedés: Dél-, és Közép-Európában, Kis-Ázsiában, és Mezopotámiában elterjedt faj, Magyarországon főként domb-, és hegyvidékeken. Élőhely: Erdőszegélyeken, száraz réteken, ligetes tölgyesekben, ritkábban parkokban. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Különböző fűfélék, elsősorban Lollium, Triticum, Bromus, fajok.
67. Hipparchia fagi (Scopoli, 1763) – szürkeöves szemeslepke (86:11)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 64-74 mm. Alapszíne sötétbarna. Az elülső szárnyon található szalag széles fehér a hímen sűrű barna borítás fedi a nőstényen sárga árnyalatú, és a barna borítás csak helyenként foltszerűen jelentkezik. A csúcstér szemfoltja többnyire éles. A hátulsó szárny fonákján a sárgásfehér szalag belső határát erősen zegzugos fekete vonal alkotja. Elülső szárnyának fonákján a világos szalag mély sárgásfehér. Hasonló fajok: A Brintesia circe lásd fent. Elterjedés: Dél-, és Közép-Európában elterjedt faj, Magyarországon mindenfelé előfordul, de az Alföld középső és déli részeiről hiányzik. Élőhely: Erdőszegélyek, sztyepprétek. Repülési idő: Júliustól–augusztusig. Tápnövény: Különféle füvek, főként Holcus fajok.
68. Melanargia galathea (Linnaeus, 1758) – sakktáblalepke (86:8)
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 44-52 mm. Mindkét szárny felül fekete fehér sakktáblára emlékeztető mintázatú. A nőstények sárgásabb színűek, mint a hímek. Hasonló fajok: Faunaterületünkön már nincs. A Melanaria russiae sajnos kipusztult. Elterjedés: Nyugat-Európától a Kaukázusig elterjedt faj, Magyarországon mindenfelé előforduló gyakori lepke. Élőhely: Szinte mindenféle gyeptípusban előfordul. Repülési idő: Júniustól–augusztusig. Tápnövény: Fűfélék elsősorban Holcus és Phleum fajok. Megjegyzés: Kifejezetten melegkedvelő állat. Még a legmelegebb déli órákban is aktív, amikor a legtöbb lepke inkább elhúzódik.
69. Erebia medusa (Denis & Schiffermüller, 1775) – kerekfoltú szerecsenlepke
Jegyei: Szárnyfesztávolsága 42-46 mm. A szárnyak alapszíne barna Mindkét szárnyon szemfoltsor található a színén és a fonákján is. Ezek többé-kevésbé elhatárolt vörösbarna gyűrűben foglalnak helyet. Hasonló fajok: Az Erebia ligea hátsó szárnyának fonákján a szemfoltsor mögött vékony ék alakú fehér sáv van. Az Erebia 'aethiops hátsó szárny szárnyának fonákján nincsen szemfoltsor. Elterjedés: Belgiumtól az Amurig elterjedt palearktikus faj, Magyarországon domb és hegyvidékeken elterjedt lepke. Élőhely: Mezofil gyepek. Repülési idő: Májustól–júniusig. Tápnövény: Különböző fűfélék.
Család: Drepanidae – sarlósszövők
Kis, esetleg közepes termetű lepkék tartoznak ebbe a kis fajszámú családba. Világszerte mintegy 450 fajuk van, hazánkban 7 fordul elő. Testük karcsú, szárnyaik ehhez képest nagyok. Elülső szárnyuk alakja jellegzetes, a szárnyak csúcsa sarlószerűen kihúzott. Innen ered a család neve. Hernyóik utolsó pár farlába csökevényes.
70. Watsonalla (=Drepana) binaria (Hufnagel, 1767) – tölgyfa-sarlósszövő (77:12)
Jegyei: szárnyfesztávolsága 22-38 mm, a nőstény nagyobb, mint a hím. A szárnyak sárgásbarnák, az elülső középterében két kis fekete folt van. Elterjedés: a Palearktikum középső és déli részén – kelet felé Kisázsiáig és Örményországig – elterjedt, hazánk erdős területein mindenfelé megtalálható. Élőhely: erdős területek, elsősorban tölgyesek. Repülési idő: kétnemzedékes, április végétől június elejéig, majd július elejétől augusztus végéig. Éjszaka aktív. Tápnövény: elsősorban tölgyek (Quercus), de más lombos fák is.
