Fej (caput)

Fej (caput) és függelékei (6 szelvényből áll)

A szájnyílás elhelyezkedése szerint lehet:

• hypognath: a fej a test hossztengelyére merőleges – „alul-szájasok” (pl. skorpiófátyolkák – Mecoptera; egyenesszárnyúak – Orthopteroidea);
  
• prognath: a fej a test hossztengelyével esik egybe – „elöl-szájasok” (pl. szitakötő lárvák – Odonata; futóbogarak – Carabidae).
  

(Átmeneti esetek lehetségesek.)

Kívülről varratok mentén összeforrt fejtok (capsula) borítja, ami a fej csápok és szájszervek nélküli része.

Részei:

• fejtető (vertex)
  
• homlok (frons)
  
• fejpajzs (clypeus)
  
• felső ajak (labrum)
  
• nyakszirt (occiput)
  
• torok (gula)
  
• pofák (genae)
  
  

A fejszelvények és függelékeik:

1. szelvény (csúcsszelvény): felső ajak (labrum)

2. szelvény (csápszelvény): páros csáp (antennae)
3. szelvény (szájszelvény): száj (os) – eredetileg a 2. pár csáp szelvénye (ld. rákok – Crustacea)

4. szelvény: páros rágó (mandibulae)

5. szelvény: páros állkapocs (maxillae)

6. szelvény:  alsó ajak (labium)

(4-6. szájmögötti szelvények, a szájszerv (instrumentum cibarium) módosult, végtageredetű részeit hordozzák.)

Az 1-3. fejszelvény beidegzését a 3 dúcpárból létrejött garatfölötti dúc, a 4-6. fejszelvény beidegzését a szintén 3 dúcpárból létrejött garatalatti dúc biztosítja.

A fej függelékei

I. Szemek:

• összetett szem (oculus compositus): dorzolaterálisan helyezkedik el, ommatidiumokból áll (100-30000 db), kitingyűrű (ocularis sclerit) veszi körül. Képlátásra alkalmas, térbeli felbontóképessége a szerkezettől függ, időbeli felbontóképessége magas. UV sugárzás és bizonyos színek érzékelésére képes.
  
• pontszem (ocellus): egylencsés, kicsiny látószerv, mely többnyire iránylátásra alkalmas. Lehet:
  
  • • középszem (ocellus medialis): az összetett szemek között helyezkednek el, a fejlett szárnyas rovaroknál általában 2-3 darab. Számuk és elhelyezkedésük fontos határozóbélyeg.
      
    • oldalszem (ocellus lateralis): az összetett szemek helyén előforduló egyszerű szemek a teljes átalakulással fejlődő rovarok lárváin. (Megtalálható még a soklábúakon és a pókszabásúakon.)
      
      
      

II. Csápok

Típusai:

• ízelt: minden íz (az utolsót kivéve) saját izomzattal rendelkezik (pl. ősrovarok –Archeognatha, soklábúak – Myriapoda);
  
• ostorcsáp (gyűrűzött vagy heteronom): a csápízek nem rendelkeznek külön izomzattal.
  

Részei:

• csáptő íz (scapus);
  
• csápcsukló íz (pedicellus);
  
• csápostor (flagellum).
  
  
  
  

Az ostorcsáp altípusai:

A. fonalas (pl. szöcskék – Tettigoniodea);
B. gyöngysorszerű (pl. fonalfarkú ősrovar –
Campodea staphylinus);
C. fejecskés (pl. fénybogarak – Nitidulidae; dögbogarak –
Silphidae);
D. bunkós (pl. nappali lepkék – Rhopalocera);
E. serteszerű (pl. szitakötők – Odonata);
F. fűrészes (pl. díszbogarak – Buprestidae);
G. fésűs (pl. fésűs fenyődarázs – Diprion pini);
H. dupla fésűs (pl. szövőlepkék – Saturniidae);
I. tollas (pl. árvaszúnyogok – Chironomidae);
J. szálkás (pl. zengőlegyek – Syrphidae; igazi legyek – Muscidae);
K. bibeszálas (pl. kószalegyek – Rhagionidae; rablólegyek – Asilidae);
L. lemezes (pl. ganéjtúrók – Scarabaeidae, cserebogarak – Melolonthidae);

M. legyezőszerű (pl. ganéjtúrók – Scarabaeidae, cserebogarak – Melolonthidae);

N. térdes (pl. hangyák – Formicidae).

Bizonyos rovaroknál a 2. csápízen (pedicellus) ún. Johnston-féle szerv található. Ennek funkciója változatos: szúnyogoknál hallószervként, más rovaroknál áramlás- (pl. kétszárnyúak – Diptera, méhek – Apidae) és rezgésérzékelőként (pl. keringőbogarak – Gyrinidae) működik.

III. Szájszervek:

Elhelyezkedés alapján:

• entognath: a szájszerv a fejtokban helyezkedik el (ld. Parainsecta)
• ectognath: a szájszerv kívülről ízesül a fejtokhoz (ld. rovarok – Insecta).
  
  
  
  

Alaptípusai:

1. rágó szájszerv: a rovar szájszerv ősi típusa, szilárd táplálék fogyasztására alkalmas.

Pl. bogarak – Coleoptera, egyenesszárnyúak – Orthopteroidea, termeszek – Isoptera, fogólábúak – Mantoptera, csótányok – Blattoptera stb.

Ízesülés szerint:

• monocondyleus: a rágó a fejhez (a lábszár a combhoz) egy bütyök révén ízesül (ld. ugró ősrovarok – Machilidae);
  
• dicondyleus: a rágó a fejhez (a lábszár a combhoz) két bütyökkel ízesül (ld. pikkelykék – Zygentoma, elsődlegesen szárnyasak – Pterygota).
  
  

Felépítés:

Végtageredetű függelékek:

• rágó (mandibula): páros, erősen szklerotizált, fogazott vagy fűrészes belső él, a két fél gyakran aszimmetrikus;
  
• állkapocs (maxilla): páros (állkapocstő – cardo, állkapocsnyél – stipes, belső karéj –lacinia, külső karéj – galea, állkapcsi tapogató – palpus maxillaris);
  
• alsó ajak (labium): páratlanná összeolvadt (álltő – submentum, áll – mentum) és páros részei vannak (nyelv – glossa, fióknyelvek – paraglossa, ajaktapogatók – palpus labialis);
  
  

Nem végtageredetű függelékek:

• felső ajak (labrum)
  
• garat (pharynx)
  
• belső ajak (hypopharynx)
  
  

2. nyaló: folyékony táplálék fogyasztására alkalmas.

Pl. hártyásszárnyúak – Hymenoptera.

Felépítés:

• a rágók elvesztik funkciójukat;
  
• a megnyúlt alsó ajak egy hosszú, szőrös kitincsövet képez, ezen keresztül szívja fel az állat a táplálékot, ennek a végén található egy homorú kitinlemez, ez az ún. nyalókorong (flabellum);
  
• az állkapcsi tapogatók erősen redukálódtak.
  

3. szívó

Pl. lepkék – Lepidoptera

Felépítés:

• a külső állkapcsi karéjok (galea) összenövéséből egy szívócső jön létre, ez a pödörnyelv (haustellum), amit az állat csak táplálkozáskor nyújt ki;
  
• a külső állkapcsi karéjok és a dúsan szőrözött ajaktapogatók (melyek feladata a pödörnyelv védelme) kivételével a többi szájszerv rész erősen redukálódott.
  

4. szúró-szívó: növények és állatok testének megsebzésére és testnedveik kiszívására alkalmas.

Altípusai:

• szúró kétszárnyúak (6 szúróserte): a tulajdonképpeni szúrósertéket a keresztmetszetben patkó alakú alsó ajak veszi körül, ami szúrás közben szögben hátrahajlik és ráfekszik a gazda bőrének felületére. A szuronyszerű szúróserték – a vér felszívására alkalmas csővé alakult felső ajak, a páratlan, nyálcsatornával áttört hypopharynx, valamint a páros rágók és állkapcsok – együttesen alkotják a szívókát, amihez állkapcsi tapogatók csatlakoznak. (A magasabbrendű legyek szívókája általában puha, csőszerű szerv, amelynek legnagyobb részét az alsó ajak alkotja, és a végén rácsos szerkezetű ajakpárna helyezkedik el, amit apró csövecskék törnek át. Ezeken keresztül egyrészt nyál folyik a táplálék felületére, hogy azt elfolyósítsa, másrészt ezeken a csövecskéken áramlik a felszívott tápláléknedv a szájnyíláshoz.)
  
• szipókás rovarok (4 szúróserte): szájszervük a fej elején eredő, az alsó ajakból alakult 3 vagy 4 ízű csőből (rostrum) és a benne futó, egymáson csúsztatva mozgatható szúrósertékből áll, mely utóbbiak a mandibulákból és maxillákból alakultak ki. A belső állkapcsi serték mozgathatóan kapcsolódnak egymáshoz, és két egymás mögött fekvő hosszanti csatornát hoznak létre:
  
  • • az egyiken a nyál folyik a táplálék felé (nyálcsatorna): „poloskaszóró” (szívó-nyomó pumpa) segítségével nyomul a nyál a sebbe;
      
    • a másikon szívja a poloska a táplálékból a nedveket (táplálékcsatorna): a nyállal kevert folyékony táplálék a garatpumpa segítségével szívódik fel.
      

Szájszervüket nyugalmi állapotban a hasoldalra – rendszerint egy barázdába – csapva tartják. A rovar a megfelelő szúráshelyet a rostrum végén levő érzőszőrökkel keresi meg.