Rend: MEGALOPTERA – Vízifátyolka-alakúak vagy vízi recésszárnyúak

Innen: Állatrendszertan-wiki

Rend: MEGALOPTERA – Vízifátyolka-alakúak vagy vízi recésszárnyúak


  • Rágó típusú szájszerv. Az imágók – ha táplálkoznak – virágport és nektárt fogyasztanak.
  • Két pár jól fejlett hártyás szárnyuk erezete markáns. Nagy felületű szárnyaikat nyugalmi helyzetben háztetőszerűen tartják potrohuk felett. Gyenge repülők.
  • Az ivarnyílást elhagyó petéket a ragasztómirigyeknek a levegőn gyorsan megszilárduló váladéka rögzíti az aljzathoz. A váladék bevonat ugyanakkor megvédi a petéket a kiszáradástól és a káros átnedvesedéstől. A lárva a peteburkot a fején levő fűrészes petenyitóval szakítja fel.
  • Vízi életmódhoz alkalmazkodott lárváik ragadozók, rovarlárvákkal, bolharákokkal, apró gyűrűsférgekkel, kis puhatestűekkel táplálkoznak. Az első hét potrohszelvényük oldalán páros, szőrzettel borított, 3-5 ízből álló tracheakopoltyúk vannak. Potrohuk végén szintén szőrzettel borított páratlan fartoldalék van. Állóvizekben, vizesárkokban és középhegységi patakok csendes lefolyású szakaszain élnek.
  • 1-3 évig fejlődnek, majd április-május környékén elhagyják a vizet és a parton apró bölcsőt ásnak maguknak, ahol bebábozódnak.
  • A hímek néhány napig, a nőstények 1-2 hétig élnek.
  • Kb. 220 fajuk van.



Img1645475898604.png

Család: Sialidae – vízifátyolkák (41:1a-b)

Főként állóvizekben, vizesárkokban a vízi növényekkel borított aljzaton, nádas, sásos, gyékényes helyeken vízbe süllyedt növényi törmeléken élnek. Imágói keveset repülnek, egyáltalán nem táplálkoznak vagy csak folyékony táplálékot fogyasztanak. Lárvái a vízben élnek. A peterakás a víz fölötti növényi szárra sorokba rendezve történik. Innen az eső mossa be a frissen kikelt lárvákat a vízbe. A kis lárvák a vízi növények között vadásznak, a nagyobbak az iszapba húzódnak vissza. A bábozódáshoz elhagyják a vizet. A parton 1-2 cm-rel a felszín alatt találhatóak. A teljes fejlődés kb. 2 évig tart.


3. Sialis lutaria (Linnaeus, 1758) – vízi recésfátyolka

A szárnyak egyenletesen szürkésbarnák, tövükön nagy kiterjedésű sötétbarna színeződés vagy sárgásbarna folt nincs.


4. Sialis fuliginosa Pictet, 1836 – barna recésfátyolka

A szárnyak sárgásbarnák, tövükön jól látható, nagy kiterjedésű barnás színeződés, néha jól elhatárolt sárgásbarna folt van.


Img1645481007255.png

Család: Raphidiidae – valódi tevenyakúak (41:2)


  • Rágó típusú szájszerv, amely jól fejlett, az áldozat fogvatartására, megsebzésére és szétdarabolására igen alkalmas.
  • Jellegzetesen megnyúlt előtor, amelyet fölfelé hajlítva tartanak. Ehhez derékszögben csatlakozik a lapos, hátul nyakszerűen elkeskenyedő fejük.
  • 2 pár szárnnyal rendelkeznek, amelyek egyformák, színtelenek és a szárnyjegy kivételével üvegszerűen átlátszók. A szárnyerek színe általában sárga vagy barna.
  • A nőstényeknek hosszú, hajlékony tojócsövük van, amely segítségével kéregrepedésekbe illetve laza kéreg alá rakják petéiket.
  • Árnyékkedvelők, hűvös, nyirkos helyek, erdők, ligetek, sűrű bozótok lakói.
  • Főleg a nappali órákban repülnek, de némely faj alkonyatkor is. A mesterséges fényforrásokat is felkeresik.
  • Lárváik az imágóhoz hasonló alkatú, de szárnyatlan rovarok. Elvált kéregrészek alatt vagy a talajban élnek. Kisebb áldozataikat – levéltetvek, atkák, fiatal hernyók – maradéktalanul eltüntetik, a nagyobbakon lyukat rágnak és kieszik a lágy részeket. A kifejlett lárva 4-5 lószúnyogot is megeszik óránként.
  • Általában két évig fejlődnek. A lárvák fák tövében, korhadó tuskók, laza kéreg alatt, régi szújáratokban vagy a kormos gyantamoly elhagyott gubacsaiban telelnek át.
  • A lárvák és az imágók egyaránt ragadozók, nagy növényvédelmi jelentőségűek.
  • Kb. 180 fajuk közül Magyarországon 14 él.

5. Dichrostigma flavipes (Stein, 1863) – sárgalábú tevenyakú

Az egyik leggyakoribb hazai tevanyakú faj. Teste sötétbarna alapon kék és sárga foltokkal mintázott. Szárnyjegye egy harántérrel osztott. Erdőkben, bokrosokban él. Gyengén kitinizált rovarokkal, levél- és pajzstetvekkel illetve hernyókkal táplálkozik. Lárvája talajban, korhadó anyagok között fejlődik.


6. Phaeostigma notata (Fabricius, 1781) – barna tevenyakú

Ritkás lombos-elegyes és öreg tűlevelű erdőkben, erdőszegélyeken és árnyékos tisztásokon fordul elő. Európában terjedtek el, főleg a középső és északi részeken, kivéve az Ibériai-félszigetet, a délkeleti részeket és a Balkánt. A partner megtalálása látás és szaglás alapján történik. A petéket a nőstény résekbe, repedésekbe rakja. A kikelt lárvák az erdő talaján élnek, ahol a laza humuszban cincérlárvákat, petéket stb. fogyasztanak. Az öreg lárvák a fák kis üregeiben telelnek át, amelynek általában beszövik a nyílását, és tavasszal itt bábozódnak be.