Rend: Trichoptera – Tegzesalakúak

Rendsorozat: Amphiesmenoptera

Rend: Trichoptera – Tegzesalakúak

Az egyik legváltozatosabb és legnagyobb fajszámú csoport a vízi rovarok között. Hazánkban 211 fajuk és két alfajuk fordul elő. Csupán a vízi életmódú Dipterák múlják felül őket. A vízi életmódot fojtató lárvák fontos tagjai a táplálékhálózatoknak. Szinte kivétel nélkül édesvíziek. Néhány faj van csupán, amelyek ténylegesen sósvízhez kötődnek, ezek Ausztrália és Új-Zéland körüli vizekben fordulnak elő.

Az imágók szárazföldi életmódot folytatnak. Viszonylag kis méretűek 3mm-60mm-ig külsejük kissé hasonlít a molylepkékhez, de velük ellentétben szárnyuk szőrös (innen a tudományos nevük), és a szájszervük legtöbbször csökevényes. A fejük viszonylag kicsi ezen általában a test hosszát elérő fonalas csápok vannak. A fej két oldalán nagy összetett szemek ülnek. A szájszervek lefelé tekintenek mandibulájuk csökevényes. A labium szívójellegű haustellum-má alakult. A rásimuló hypophyrynx-al és a labrum-mal együtt a folyékony táplálék felszívására alkalmas.

A tor háromszelvényű, mindegyiken egy pár lábat, a közép és az utótoron egy-egy pár szárnyat találunk. A szárnyak okkersárga esetleg sötétbarna tónusok színezik. Hártyásak és többé-kevésbé sűrűn szőrösek. A hátulsó szárnyak többnyire rövidebbek és szélesebbek, mint az elülső szárnyak. Repülés közben az azonos oldali szárnyak egyszerre mozognak, ugyanis az elülső szárnyak kis tüskéi, sertéi és kampócskái a hátulsó szárnyak szklerotinizált ráncaiba, vagy szőrös szögletes előrenyúló bordáiba kapaszkodnak meg. Nyugalmi helyzetben a szárnyaikat a testük fölött háztetőszerűen összecsukva tartják.

A potroh 10 szelvényből áll. Az Odontoceridae család kivételével csaknem minden fiatal imágónak megtalálható a potrohán a tracheakopoltyú maradványa. A legtöbb nőstény potrohának végén található egy pár cercus.

A párzás során a hímek spermatofórok formájában adják át ondójukat a nőstényeknek. A nőstények gyakran a vízbe rakják petéiket, amelyek gömb vagy ellipszis alakúak sárgásbarna színűek. A pete corionja színtelen, áttetsző. A petecsomók két típusát különböztetjük meg: a ragacsos petét, és a kocsonyába ágyazott petét. A kocsonyás anyagot a lerakás közben a gonádok járulékos mirigyei állítják elő. A petecsomóban lévő peték száma fajonként változó: 10 és több száz is lehet. A nőstények gyakran több petecsomót is készítenek, így egyes fajok esetében a peték száma ezres nagyságrendű is lehet.

A ragacsos petéje van például Rhyacophilidae és a Hydropsychidae család tagjainak. A peterakás során a nőstények a víz alá merülnek. A testüket burkoló szőrzetben levegőt visznek le magukkal, így hosszabb ideig is kibírják a víz alatt. A petéket ragasztó anyaggal együtt rakják le az aljzatra. A ragasztó anyag nem duzzad meg. A petézés formája nagyon változatos lehet. A Rhyacophilidae-knál a nőstények a petéket egyesével kövek vagy fák repedéseibe rakják le. A Glossosomatidae-knál a peték egyesével vagy rövid láncok formájában finom apró kövekhez tapadnak, vagy olyan petecsomókban találhatók, amelyek akár 50 petét is tartalmazhatnak. A Hydroptilidae-k lapos, szabálytalan alakú petecsomókat készítenek, amelyekben a peték sűrűn egymás mellett sorakoznak.

A kocsonyás pete a Limnephilidae-ra jellemző. A kocsonyaszerű anyag a petékkel együtt választódik ki, ez az anyag vízzel érintkezve megduzzad. A szárazföldre petéző fajok esetében a levegő páratartalma ill. a hajnali harmatképződés szolgáltatja a duzzadáshoz szükséges vizet. A kocsonya védi a petéket a kiszáradástól, mikroorganizmusoktól, megfagyástól a mechanikai, és kémiai roncsolástól. A kocsonya alakja nagyon változatos lehet a golyótól, a gyűrű alakig. A peterakás céljából a nőstények a víz alá merülhetnek (pl. Phryganea grandis), de sok fajnál a petecsomókat repülés közben a víz felett dobják le, vagy a víz felszínén ülve esetleg rövid ideig a víz alá merülve az úszó levelek alulsó oldalára rakják le a petéket. A Limnephilidae és a Goeridae nőstények a petéiket a vízen kívül többnyire olyan növényekre rakják le, amelyek a víz fölé oldalról nyúlnak be. A petecsomók ezután a vízbe csepegnek (pl. eső alkalmával), vagy pedig a lárvák a kibúvás után a vízbe vándorolnak. A fejlődés időtartama az európai fajok esetében kb. 1-3 hét. Ez nagymértékben függ a hőmérséklettől. Sok faj esetében, amelyek a petéiket ősszel rakják le, hogy a peték igen lassan, de azonnal fejlődésnek indulnak. A petéből való távozáshoz, a kibúvásra, kelésre érett lárvák ún. “tojásfogat” használnak, amely a fejen helyezkedik el, és ezzel szakítják át a peteburkot.

A tegzeseknél megfigyelhető partenogenezis (szűznemzés), néhány faj esetében a partenogenezis fakultatívan vagy akár kötelezően thelytok típus lehet. Jó példa erre az Amphipsyche senegalensis (Hydropsychidae), a Psychomyia flava (Psychomyidae), de az Apatania fajoknál (Limnephilidae), amelyeknek csak női ivarú egyedei fejlődnek, ilyen pl. az Apatania hispida. Ezek a tegzesek endemikusak.

A viviparia (elevenszülés) ritkán fordul elő a tegzeseknél. A Délkelet-Ázsiában élő Triplectides vivipara és az Ausztráliában és Új-Zélandban közönséges Triplectides australis (Leptoceridae) nőstényei lárvákat szülnek. A nőstény potroha lárvákat ürítenek, ezek számát egy nősténynél több mint 300-ra becsülik.

A lárvák eucephalok nem teljesen elkitinesedett kültakaróval. A tori lábakon kívül egy pár, az utolsó potrohszelvényen elhelyezkedő anális nyúlvánnyal rendelkeznek. Sok faj tracheakopoltyúval rendelkezik, de vannak olyan fajok, amelyeknél ez hiányzik, ők a kutikulán keresztül lélegeznek.

A lárvák morphologiájuk alapján három csoportot különböztetünk meg.

Az eruciform lárvatípus a Limnephilidae, Goeridae, Sericostomatidae, Leptoceridae, családokra jellemző. A henger alakú potroh legtöbbször fehéres ritkán világoszöld színű. Erre jellemző, hogy különböző anyagokból készített tegez védi. A tegez formája anyaga genusra sőt egyes esetekben fajokra jellemző. Erre a lárvatípusra a hypognath fej jellemző Az első hasi potrohszelvényen három dudor van, az első középdorzális, a másik kettő laterális

A suberuciform lárvatípus a Phryganeidae családra jellemző. Az előző csoporthoz hasonlóan tegezt hordanak, viszont a fejük a hypognath és a prognath típus között van. A potroh színes mintázatú. Átmeneti lárvatípus az eruciform, és a campodeiform lárvatípus között.

A campodeoid lárvatípus jellemző a Rhyacophilidae, Hydropsychidae, Polycentropodidae, Psychomidae, Phylopotamidae családokra. Enek a lárvatípusnak proganth feje van. Tegezt rendszerint nem építenek szabadon élnek, vagy hálót szőnek. A hálókészítő fajok apró rovarokkal lárvákkal táplálkoznak amelyeket a vízáramlás sodor a hálóba.

A lárvák fején a csápok nagyon rövidek kevés ízűek. A fej két oldalán kicsi ocellusokból álló szem található. Ezek csak arra alkalmasak, hogy a sötétet és a világosat megkülönböztessék egymástól. A toron 3 pár láb található ezek életmódtól függően változatos felépítésűek lehetnek. A legtöbb campodeoid lárvatípusnál rövid egyforma ízű lábakat figyelhetünk meg, míg az eruciform lárváknál az előtor lábai rövidebbek rendszerint a fej alá húzva tartják, az utótori lábak hosszabbak.

Az első potrohszelvényen egy háti és az oldalán kettő oldalsó dudor található. Ez teret biztosít a tegez fala és a test között, így a víz szabadon tud cirkulálni a tegezben. Természetesen a tegezt nem építő fajoknál ez hiányzik.

A lárvák táplálkozásukat tekintve is többfélék lehetnek, csak kevés faj táplálkozik csupán egyféle módon. Vannak közöttük növényevők, detrituszevők, ragadozók.

A lárvák bábozódáskor bábtegezt építenek. A tegezépítő fajok esetében a tegez átépítését jelenti. Ilyenkor a tegez elülső és hátulsó végét átlyuggatott membránnal zárják le. A többi csoportnál pl. a Hydropsychidae családnál a bábtegez kis kövek laza szövedékéből áll. A Glossomatidae lárvái szilárd sűrű selyemből álló sötétbarna kokont készítenek, és ezt az előzőleg elkészített apró kövekből álló ellipszis alakú kupolához szövik. Az előbb említett módokon kívül még további bábtegez készítési módok is megfigyelhetőek de ezek tárgyalásától eltekintek. A tegzesekre a szabad báb (pupa libera) jellemző. Kikeléskor az állat hátsó két lábát használja (ezek gyakran szőrösek) arra, hogy a vízfelszínre juttassa magát, itt a víz felületi hártyájára tapad a báb, és ezután bújik elő az imágó. Sok báb növényeken felmászva jut a vízfelszínre, ahol aztán imágóvá vedlik.

Alrend: Annulipalpia

Családsorozat: Hydropsychoidea

Család: Hydropsyche – szövőtegzesek

Nincsenek pontszemeik. Az állkapcsi tapogató öt ízből áll. A csápok igen vékonyak. A nőstényeknek nincs tojócsöve. Campodeoid lárvatípus jellemzi. Ezek mindhárom torszelvénye elkitinesedett. A tracheakopoltyúk köteget alkotnak. A potrohszelvények hártyásak, ezek felületét mikroszőrök borítják. Az anális nyúlvány olyan hosszú, mint a láb, és két ízből áll. A lárvák helyhez kötött tegezekben élnek és bonyolult fogóhálót szőnek. Az egész világon elterjedtek kb. 800 fajuk ismert ebből 15 fajuk él hazánkban.

Hydropsyche fajok lárvái erősen áramló vizekben élnek. Kövekre vagy kövek közötti hézagokba építik lakócsövüket, amelynek bejárati része tölcsérszerűen kiszélesedik. Ennek a fogókészüléknek a bejárta vízáramlással szembe néz. A fogóhálón fennakadt apróbb rovarlárvákkal és rovarokkal táplálkoznak. A fogóhálót a lárva bizonyos időszakonként kitisztítja az anális nyúlványon található a szőrök segítségével. Ha a háló megrongálódik a lárva néhány órán belül újat készít.

Családsorozat: Rhyacophiloidea

Család: Rhyacophilidae – örvénytegzesek

Pontszemeik vagy megvannak, vagy hiányoznak. Csápjuk olyan hosszú, mint az elülső szárny hossza vagy rövidebb. Az első íze vastagabb, mint a többi. Szárnyik közepesen hosszúak és vastagok. A nőstények potrohvégén tojócső és cercus található. Campodeoid lárvatípus jellemzi. Ezek gyakran hideg stenothermikus folyóvizekben élnek. Afrikában nem fordulnak elő. Kb. 600 fajuk ismert ebből hazánkban 12 faj ismert.

Rhyacophila fajok lárvái kb. 2 cm-esek gyors folyású hegyi patakokban élnek. Lábaik és potrohvégi nyúlványuk segítségével képesek megkapaszkodni nagyobb kövek felületén. Ezen kívül még egy selyemfonalat is húz maga mögött, hogy megakadályozza az elsodródást. Ragadozó életmódot folytatnak, elsősorban kérészlárvákkal táplálkoznak.

Alrend: Integripalpia

Családsorozat: Limnephiloidea

Család: Limnephilidae – mocsári tegzesek

Általában vannak pontszemeik. A hímek állkapcsi tapogatója 3 a nőstényeké 5 ízből áll. Az utolsó íz vékonyabb. Eruciform lárvatípus jellemzi. Ezek elő és középtora teljesen elkitinesedett. A lárváknak prosternalis szarvuk van. Az elülső lábak a legrövidebbek és legvastagabbak. A középső lábak hosszabbak és vastagabbak, mint a hátulsók. Egy részük hideg, stenotherm folyóvizekben él, míg más részük az időszakos vizekhez alkalmazkodtak. A tegezek rendszerint csőszerűek néha három ritkán négyszögletűek. Holarktiszban a Neotropiszban és az Ausztraliszban elterjedt fajok, bár utóbbi területen egyetlen nemzetségük ismert. Kb. 800 fajuk ismert, ebből hazánkban 61 fajuk él.

Családsorozat: Phayganeodia

Család: Phryganeidae – pozdorjánfélék

Pontszemeik vannak. A hímek álkapcsi tapogatója 4 ízből áll a nőstényeké 5 ízből áll. Az utolsó ízek kibővülnek. A csápok olyan hosszúak, mint az elülső szárny hossza vagy rövidebbek és erőteljesek. A bazális íz vastagabb, de nem sokkal hosszabb, mint a következő ízek. Eruciform lárvatípus jellemzi. Ezeknek csak az előtora kitinesedett el. Tracheakopoltyúik vannak. Az elülső lábak a legerősebbek a középsők vékonyabbak de majdnem olyan hosszúak, mint az elülső lábak. A hátulsó lábak a leghosszabbak és a leggyengébbek. A tegez csavarvonalban elrendezett növényi részekből épül fel. Az Agrypnia és Trichostegia fajok nem spirálisan készítik tegezüket. Álló vagy lassúfolyású vizekben élnek. Ebből a családból kerülnek ki a legnagyobb tegzesek. Holarktikus és Orientalis faunaterületen fordulnak elő. Száznál jóval több fajukat ismerjük, hazánkban 8 fajuk ismert.

4. Phryganea grandis (Linnaeus, 1758) – nagy pozdorján

Szárnyfesztávolsága 60-70 mm. A legnagyobb tegzesfaj hazánkban, mérete alapján könnyen felismerhető. Lassú folyású vagy állóvizekhez kötődik. Hazánkban sokfelé elterjedt. A kis lárvák júniusban hagyják el a víz alá helyezett petecsomót. Amikor 2 mm nagyságúra nőnek nekilátnak a tegez építésének. Ezt különböző növényi anyagokból állítják össze. A lárvák növényi anyagokkal táplálkoznak. Az imágókkal májustól augusztusig találkozhatunk