Rovarok – Insecta:Rend: Odonata – Szitakötő-alkatúak, Ectognatha, Pterigota, Polyneoptera

Rend: Odonata – Szitakötő-alakúak (Ellenőrizte és javította: Ambrus András)

A szitakötők a legősibb rovarok közé tartoznak, a perm és a júra közötti időben csaknem elnyerték mai formájukat, így az elmúlt 150 millió év alatt szinte alig változtak. Fajszámuk mai ismereteink szerint 4-5 ezerre tehető, a sarkvidékek kivételével az egész Földön elterjedtek. Hazánkban 64 fajuk fordul elő.

Testfelépítésük fő vonásaiban jól visszavezethető a rovarokra jellemző általános alaptípusra. A fejen található a három pontszem, a rövid, sörteszerű csáp, és a feltűnő, hatalmas összetett szem, amely 10-30 ezer apró ommatídiumból áll. A ragadozó életmódnak megfelelően erős rágó szájszerveik vannak. A fej nagyon mozgékonyan kapcsolódik a torhoz, oldalirányban 180 fokos szögben elforgatható.

A szinte kizárólagos repülő életmód miatt a tor erős felépítésű. Belsejében óriási légzacskók és hatalmas izomkötegek találhatók. A szárnyak rendkívül bonyolult módon kapcsolódnak a torhoz, aminek köszönhetően a szitakötők külön-külön is tudják mozgatni szárnyaikat. Ezzel a típusú kapcsolódással olyan sokféle repülő manőverre képesek, amely szinte páratlan az élővilágban.

A szárnyak üvegszerűen áttetsző, hártyás lemezek, sűrű érhálózattal. A két szárnypár a kisszitakötőknél (Zygoptera) csaknem teljesen egyforma. A nagyszitakötőknél (Anisoptera) a hátulsó szárny tövi része számottevően kiszélesedett, s így a két pár szárny eltérő alakú. A szárnyak elülső szegélyén két feltűnő képződmény van: a szárny középső harmadában lévő és a szárny ívét enyhén megtörő szárnybütyök (nodus), és a szárnycsúcs közelében lévő, erekkel határolt erősn kitinizált, többnyire feltűnő színű mező, a szárnyjegy (pterostigma).

A lábak gyengék, járásra nem nagyon használják, inkább csak a kapaszkodásban és a zsákmány megragadásában van szerepük.

A potroh feltűnően hosszú és karcsú. A hímeknek a 2. szelvényen van a másodlagos ivarkészüléke, míg az ivarnyílásuk a 9. szelvény haslemezén található. Párzás előtt a hím innen tölti fel spermával a potroh elején lévő párzószervét. A nőstények külső ivarkészüléke a 8. és 9. potrohszelvényen találhatók. Az ivarszervek ilyen típusú elrendeződése miatt a szitakötők párzása igen érdekes ún. párzókör kialakításával megy végbe.

A lárvák vízben fejlődnek. Csápjaik hosszabbak, mint az imágóké, az alsó ajak sajátos, hosszanti irányban megnyúlt, könyökszerűen behajlítható szervvé, ún. fogóálarccá módosult. Lábaik jól fejlettek, járásra teljes mértékben alkalmasak. A légzés trachea- illetve végbélkopoltyúval történik. A kisszitakötők (Zygoptera) lárvái karcsú testűek, a nagyszitakötőké (Anisoptera) zömökebb, erőteljesebb, gyakran hát-hasi irányban lapítottak.

A lárvák kivétel nélkül ragadozók, férgeket, rovarlárvákat, sőt ebihalakt és halivadékokat is zsákmányolnak. A hazai fajok általában egynemzedékesek, de vannak több évig fejlődő lárvák is. Az imágók néhány hétig, vagy pár hónapig élnek.

A nőstény által lerakott petékből féregszerű előlárva (prolarva) kel ki, ám ennek élete csak néhány percig tart, majd rögtön lárvává vedlik. A lárva vedlések sorozatával (9-15) növekednek. A kifejlett lárva kimászik a vízből, felkapaszkodik valamilyen függőleges felületre (nádszál, farörzs), és megtörténik az utolsó vedlés, amikor a lárvabőrből előbújik az imágó.

Alrend: Zygoptera – kisszitakötők vagy egyenlőszárnyú szitakötők

Az elülső és a hátulsó szárnyak csaknem egyformák, a szárnytövek keskenyek, a szárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Az összetett szemek közti távolság felülről nézve a szemek átmérőjénél nagyobb. Gyengébb repülők, a vizek közeléből nem távolodnak el messzire. Pihenés közben szárnyukat a test fölött összecsukva tartják.

Család: Platycnemididae – széleslábú szitakötők

A második és a harmadik lábszár lemezszerűen lapos, enyhén kiszélesedett, széleit hosszú, merev serték szegélyezik.

12. Platycnemis pennipes (Pallas, 1771) – széleslábú szitakötő (29:6)

Leírás: 35-38 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 44-48 mm. A tor és a potroh alapszíne világoskék, a potroh hátlemezein fekete minta látható. A lábszárak kiszélesednek, lapítattak. Elterjedés: Skandinávia déli részétől és dél-Angliától egész Európában előfordul, kivéve Írországot és az Ibériai-félszigetet. Élőhely, biológia: Nálunk vízfolyásokban és bizonyos állóvizekben egyaránt otthon érzi magát. Különféle, többségében áramló jellegű vizekben, valamint fiatal, “nyers” bányatavakban és víztárazókban találkozhatunk vele nagyobb számban. Lassú folyású, növényzettel jól ellátott vízfolyásokban és folyókban szaporodik. Lebegő növényzetre van szüksége a peterakáshoz (pl. növényi törmelékre vagy tavirózsa levélre). A peterakás összekapcsolódva zajlik. Gyakori, nem veszélyeztetett, könnyen kolonizáló faj. Repülési idő: júniustól augusztusig.

Család: Coenagrionidae – légivadászok

Kistermetű, karcsú testfelépítésű, törékeny szitakötők tartoznak ide. Általában kék-fekete színezetűek.

13. Coenagrion ornatum (Selys, 1850) – díszes légivadász

Leírás: 22-25 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 34-38 mm. A tor kék alapszínű, rajta hosszanti fekete sávok vannak. A potroh alapszíne kék fekete gyűrűkkel. A potroh elülső (torhoz közelebbi) szelvényein a kék szín dominál, hátrafelé haladva egyre kevesebb a kék szín a potrohszelvényeken. Elterjedés: Pontomediterrán faj, Európában Szlovákiától a Balkán-félszigetig terjedő sávtól nyugatra csak nagyon lokálisan, kis populációkban fordul elő. Nálunk a dombvidéken és a középhegység alacsonyabb részein, medencéiben többfelé megtalálható. Élőhely, biológia: Gyakori a lassú áramlású, kicsi, sekély, meszes vízfolyásokban. Viszonylag oxigéndús vizeket igényel. Hazai népességei igen jelentősnek tekinthetők európai szinten, így a faj megőrzésében jelentős szerepet hárul Magyarországra. Repülési idő: május végétől július közepéig repül. Megjegyzés: védett, Natura 2000-es faj.

14. Coenagrion pulchellum (Vander Linden, 1825) – karcsú (gyakori) légivadász

Leírás: 34-38 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 42-45 mm. Hasonlít az előző fajhoz, de potroha teljes hosszában a fekete szín az uralkodó. Elterjedés: Elő-Ázsiában és Európa nagy részén előfordul. Hazánkban is mindenhol megtalálható, az Alföldön és a Dunántúlon különösen gyakori. Élőhely, biológia: tavak, mesterséges kistavak, lápok, lassan folyó csatornák, növényzetben gazdag állóvizek lakója. Repülési idő: április végétől augusztusig repül.

15. Ischnura elegans (Vander Linden, 1820) – kéköves (kék) légivadász (29:4)

Leírás: 29-34 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 32-44 mm, a nőstény nagyobb, mint a hím. A tor kék alapszínű, fekete sávokkal díszített. Potroha teljes hosszában fekete, csak a 8. potrohszelvényen van egy széles kék (esetleg zöld) gyűrű. Elterjedés: a Pireneusi-félsziget és Skandinávaia nagy részének kivételével egész Európában elterjedt faj. Nálunk szinte mindenütt megtalálható, igen gyakori szitakötő. Élőhely, biológia: vizesárkok, csatornák, pocsolyák, tavacskák, tavak, és lassú folyású vizek környékén mindenütt előfordul. A hazai szitakötők közül az egyik legszélesebb ökológiai tűrőképességű faj, folyóvizek kissé benövényesedett szakaszaitól kezdve a legtöbbféle állóvíz típusban megtalálható, még a bizonyos mértékű szennyezéssel terhelt vizekben, csatornákban is meg tud élni. Repülési idő: májustól szeptemberig repül.

Család: Lestidae – rabló szitakötők

Kis és közepes termetű, általában zöld vagy barna színűek, gyakran fémes csillogással.

16. Sympecma fusca (Vander Linden, 1820) – téli rablószitakötő (erdei rabló) (29:9)

Leírás: 34-37 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 44-48 mm. Mind a tor, mind a potroh fénytelen barna színű. A potroh hátoldalán sötétebb foltokból álló mintázat van. Elterjedés: holomediterrán faj, Turkesztántól Kis-Ázsián át Európa déli részéig terjedt el, Angliában nem él. Nálunk országszerte elterjedt. Élőhely, biológia: leginkább erdős vidékék oligotróf tavaiban fejlődnek a lárvák. Az imágók messze elkóborolnak a vízterektől, ilyenkor ritkás erdőkben, erdőszéleken, csalitosokban találkozhatunk vele. Repülési idő: az egyetlen imágó alakban áttelelő szitakötőnk. Ősszel kel ki az imágó, áttelel, majd kora tavasszal (akár enyhe, napsütéses februári napokon is) előjön rejtekéről és egészen májusig tart a repülési ideje.

17. Lestes barbarus (Fabricius, 1798) – foltosszárnyjegyű rablószitakötő (29:7)

Leírás: 39-43 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 44-48 mm. A tor és a potroh fémes zöld színű. Szárnyjegyei kétszínűek, a tő felé eső része fekete, kifelé haladva sárgásfehérbe megy át. Elterjedés: Kelet- és Közép-Európán kívül a mediterrán térségben, illetve Ázsiában is Kashmirig terjed. Nálunk síkvidéki faj. Élőhely, biológia: Állóvizekben, néha kissé sós vizekben fejlődik. Jellegzetes, könnyen fölmelegedő, sekély, alkalmasint kiszáradó kisvizek szitakötője. Repülési idő: május közepétől szeptemberig repül.

Család: Calopterygidae – színesszárnyú szitakötők

Elülső és hátulsó szárnyuk egyaránt a tövétől kezdődően fokozatosan szélesedik, nem nyélszerű. Szárnyerezetük rendkívül sűrű. Jellemző az ivari dimorfizmus, a hímek szárnyain nagy színes (kékes, barnás, füstös) foltok vannak, vagy a teljes szárny ilyen színű. A nőstények szárnyai átlátszóak.

18. Calopteryx splendens (Harris, 1782) – sávos szitakötő (29:3a-b)

Leírás: 42-44 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 56-64 mm. Tora és potroha fémes kékesfekete színű. A hím szárnyainak középterében 1-1 nagy kékesfekete folt látható. Elterjedés: pontomediterrán faj, Északnyugat-Ázsiától Észak-Afrikáig terjedt el. Európa középső és déli részén él. Hazánkban a dombvidékeken és az alföldi vízfolyások mentén országszerte megfigyelhető. Élőhely, biológia: áramló vizekben mindenfelé megtalálható, még csatornákban és árkokban is. Kisebb mértékű szennyezést elvisel, sokkal kevésbé kényes, mint a kisasszony szitakötő (C. virgo). Kedveli a gazdag hínár növényzetet és a parti vegetációt. Repülési idő: májustól szeptemberig.

19. Calopteryx virgo (Linnaeus, 1758) – kisasszony szitakötő (29:2a-b)

Leírás: 45-48 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 58-66 mm. Tora és potroha fémfényű zöld, a hím szárnyai teljes egészében kékesfeketék. Elterjedés: dél-, nyugat- és közép-európai faj, nálunk domb- és hegyvidéken fordul elő. Élőhely, biológia: oxigénben gazdag, gyors áramlású vizek, patakok 500 m tengerszintfeletti magasság felett. Hegyvidéken váltja fel az előző fajt. Repülési idő: májustól augusztusig. Megjegyzés: védett faj.

Alrend: Anisoptera – nagyszitakötők vagy egyenlőtlenszárnyú szitakötők

Az elülső és a hátulsó szárny közötti különbség feltűnő, a hátulsó szárny töve hirtelen kiszélesedik és így jóval szélesebb az elülső szárnynál. Az összetee szemek a fejtetőn egymáshoz érnek, vagy legalább egymás közelében vannak. Kiváló repülők, a vízterektől nagy távolságokra (akár 100 km-re) elkóborolnak. Szárnyaikat nyugalomban testük mellett széttárva tartják.

Család: Aeshnidae – karcsúacsák

Karcsú potrohú, nagytermetű szitakötők. Szemeik középen hosszan egymás mellé simulnak.

20. Aeshna isosceles (Müller, 1767) – (lápi acsa) zöldszemű karcsúacsa

Leírás: 67-72 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 88-100 mm, a nőstény kissé nagyobb a hímnél. Szemei zöldek, tora és potroha vörhenyesbarna. Elterjedés: atlanto-mediterrán faj, mely Angliában és Észak-Európában is él. Nálunk síkvidéki előfordulású. Élőhely, biológia: kedveli a lápos, mocsaras állóvizeket, lassan áramló csatornákat, dús nádas szegélyű tavakat. Repülési idő: májustól júliusig. Megjegyzés: védett faj.

21. Aeshna cyanea (Müller, 1764) – sebes karcsúacsa (30:3)

Leírás: 72-76 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 102-110 mm. A tor és a potroh sötét, szürkésfekete alapszínű, a toron és a potroh legnagyobb részén zöld mintázattal. A potroh vége kék mintázatú. Elterjedés: hazája Európa és Kisázsia. Európában az északi területeket leszámítva általában előfordul. Nálunk inkább domb- és hegyvidéki elterjedésű. Élőhely, biológia: erdei tavacskák, beárnyékolt vizű árkok, erdei patakok lelassuló szakaszai. Repülési idő: április végétől augusztusig. Késői példányokkal kivételesen még novemberben is találkozhatunk.

22. Aeschna affinis Vander Linden, 1820 – nyári (gyakori) karcsúacsa (30:2)

Leírás: 64-68 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 78-86 mm. A tor és a potroh sötét, szürkésfekete alapszínű, a potroh végig kéken foltozott. Elterjedés: mediterrán faj, mely Európa déli, nyugati és középső részén fordul elő. Nálunk inkább síkvidéki, de országszerte megfigyelhető. Élőhely, biológia: a sekély, időszakos, jól felmelegedő kisvizek lakója. Repülési idő: júniustól augusztusig.

23. Anax imperator Leach, 1815 – zöld óriásacsa (szitakötő) (30:1a-b)

Leírás: 70-76 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 95-110 mm, a nőstény kissé nagyobb, mint a hím. A tor zöldes színű. Potroha nagyon jellegzetes rajzolatú: kék alapon egy hosszanti fekete sáv húzódik végig a potroh hátoldalán. Elterjedés: Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában él. Hazánkban síkvidéki elterjedésű. Élőhely, biológia: növényzetben gazdag tavak, víztárazók, bányagödrök, csatornák és lassabban áramló vizek lakója. Repülési idő: májustól augusztusig.

24. Anax parthenope (Selys, 1839) – barna óriásacsa (tavi szitakötő)

Leírás: 80-86 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 100-112 mm. A tor és a potroh egyaránt sötétbarna alapszínű, a potroh első két szelvénye kék színű. Elterjedés: a mérsékelt-övi Ázsiától Európa déli részéig elterjedt. Hazánkban főleg síkvidéken található, nem gyakori. Élőhely, biológia: síkvidéki, könnyen felmelegedő nagyobb tavak. Vándorlásra hajlamos faj. Repülési idő: májustól augusztusig.

Család: Gomphidae – folyami szitakötők

Közepes termetű, általában zöldessárga, sárga és fekete színezetű fajok. Fejükön az összetett szemek nem érnek össze, de a köztük lévő távolság sohasem nagyobb, mint a szem átmérőjének a fele.

25. Onychogomphus forcipatus (Linnaeus, 1758) – gyűrűs (csermely) folyami-szitakötő

Leírás: 45-52 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 62-68 mm. A tor és a potroh fekete, sárga színezetű. A potroh sárga gyűrűi viszonylag vastagok (vastagabbak, mint a következő két fajnál. A hím potrohvége erősen kiszélesedik. Elterjedés: Közép-, Nyugat- és Dél-Európában él. Hazánkban meglehetősen ritka. Élőhely, biológia: kavicsos alzatú, gyors folyású folyóvizekben él. A vízfolyás lehet kicsi vagy közepes folyócska (Kerka), közepes (Rába felső szakasz), vagy nagyobb (felső Tisza) folyó egyaránt. A kavicsos fövenyű, növényzet nélküli partszakaszokat kedveli. Repülési idő: május végétől július közepéig repül. Megjegyzés: védett faj.

Család: Cordulegasteridae – hegyi szitakötők

Nagy testű és szárnyfelületű, általában sárga és fekete mintázatú szitakötők. Fejük nagy, szemeik a fejtetőn egy pontban összeérnek. Lárváik általában áramló vizeket kedvelnek.

26. Cordulegaster bidentata Selys, 1843 – sötét hegyi-szitakötő

Leírás: 75-85 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 90-102 mm. A tor és a potroh szintén fekete, sárga színezetű. A tor oldalán 2-3 szélesebb sárga sáv figyelhető meg, a potroh minden szelvényén csak egy sárga gyűrű van. Elterjedés: európai faj, mely Spanyolországtól Franciaországon, Németországon és Lengyelországon át Albániáig terjedt el. Hegyvidéki faj, hazánkban a Középhegységben, a Kőszegi-hegységben és a Mecsekben él. Nem gyakori. Élőhely, biológia: leginkább hegyvidéki forráslápokban él, ahol a víz apróbb teknőkben gyűlik össze, lassan áramlik, az alzat pedig finom üledékes. Repülési idő: július-augusztusban repül. Megjegyzés: védett faj.

27. Cordulegaster heros Theischinger, 1979 – balkani hegyiszitakötő

Leírás: 75-88 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 98-112 mm. Színezete nagyon hasonlít az előző fajéhoz, de potrohszelvényenként nem egy, hanem két sárga gyűrű van, egy szélesebb és egy vékonyabb. Ezért az állat tarkábbnak tűnik. Elterjedés: pontomediterrán faj, mely Európán kívül Észak-Afrikában és Kisázsiában él. Hazánk egyik legritkább szitakötője, csak a Mecsekben és az Őrségben élnek populációi. Élőhely, biológia: árnyas, hegyvidéki, gyorsfolyású patakok mentén él. Repülési idő: júniustól szeptemberig. Megjegyzés: védett faj.

Család: Libellulidae – laposacsák

Potrohuk hát-hasi irányban többé-kevésbé lapított. Az összetett szemek a fejtetőn egy pontban érintkeznek egymással. A fej nagy, széles, a fajok többségénél szélesebb, mint a tor.

28. Libellula depressa Linnaeus, 1758 – széles laposacsa (közönséges acsa) (30:4a-b)

Leírás: 38-50 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 76-80 mm, a hím nagyobb, mint a nőstény. Mindkét ivar potroha erősen lapított, széles. A hímé hamvas kék színű, a nőstényé barna. A szárnyak tövében feltűnő sötét mező van. Elterjedés: Európában és Kisázsiában él. Hazánkban mindenütt gyakori. Élőhely, biológia: tócsák, vizes árkok, egyéb kisvizek, valamint csatornák és különféle nagyobb állóvizek parti zónájában él. Repülési idő: májustól júliusig repül.

29. Libellula quadrimaculata Linnaeus, 1758 – négyfoltos laposacsa (30:5)

Leírás: 44-48 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 74-80 mm. Mindkét ivar potroha enyhén lapított, barna színű, csak a szegélye sárga. A szárnyakon a szárnyjegyen kívül még 1-1 sötét folt látható a szárnyak elülső szegélye mentén, középtájon. A szárnyak (de főleg a hátulsó) tövében ennél a fajnál is van sötét mező. Elterjedés: széles körben elterjedt eurázsiai faj. Hazánkban is elterjedt és gyakori, de inkább síkvidéki. Élőhely, biológia: élőhelyei tavak, lápos-mocsaras állóvizek, csatornák, árkok, általában nádas-gyékényes növényzettel gazdagon benőve. Repülési idő: májustól júliusig repül.

30. Orthetrum cancellatum (Linnaeus, 1758) – feketefarkú pásztorszitakötő (vízipásztor)

Leírás: 52-58 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 84-92 mm. Potroha csak kissé lapított, a hímé hamvas kék színű, a vége elsötétedik. Elterjedés: Európában és Kisázsiában fordul elő. Hazánkban síkvidéken elterjedt és gyakori. Élőhely, biológia: tág ökológiai tűrőképességű, de többségében állóvizekben előforduló faj. Elviseli a víz bizonyos mértékű szennyezését is. Repülési idő: júniustól szeptemberig repül.

31. Sympetrum sanguineum (Müller, 1764) – vörös katonaszitakötő (alföldi szitakötő) (30:7)

Leírás: 31-39 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 52-58 mm. Potroha csak kissé lapított, piros színű. Több hozzá hasonló faj él hazánkban. Elterjedés: holomediterrán faj, előfordul Kisázsiában és Európában. Nálunk mindenfelé megtalálható. Élőhely, biológia: különféle állóvizek és lassan áramló csatornák, vízfolyások. Repülési idő: júliustól októberig repül.