Törzs: Rotifera – Kerekesférgek

Törzs: Rotifera – Kerekesférgek

• • • Igen aprók, 40-2000 μm.
    • A törzsbe tartozó fajok közös jellemzője, hogy nincs bőrizomtömlőjük, légzőszervük, és keringési rendszerük.
    • Testükön fej, törzs és láb különíthető el.
    • A kerékszerv leglényegesebb része a fej hasi oldalán elhelyezkedő csillóskorong, amelynek közepén van a szájnyílás.
    • Az állat törzsét változatos felépítésű kutikula borítja, amely lehet lágy vagy szilárd, olykor függelékeket visel.
    • A láb a fajok egy részénél hiányzik (planktonikus fajok), ha van gyűrűszerű ízekre tagolt, mozgatható. Lehet araszoló, ugró, rögzítő, vagy úszó láb. A lábban megtalálható mirigyek ragadós váladékával rögzítik magukat az aljzathoz.
    • Garatjuk vagy rágógyomruk legfontosabb része a rágókészülék (mastax), ami lemezekből, fogakból, és hozzájuk tartozó izmokból, idegekből mirigyekből áll. Alakja formája az állat táplálkozásától függ.
    • Az O₂ felvétele a kültakarón keresztül történik.
    • Kiválasztószervük a páros elővesécske, fontos szerepe van a vízháztartásban.
    • Az idegrendszer részei az agydúc, a testben található kisebb idegdúcok, és az ezeket összekötő idegdúcok.
    • Váltivarúak, bár nagyon sok fajnál a hímek nem ismertek. A fajok egy része ovipar, ritkán vivipar. Szaporodásuk történhet megtermékenyített petékkel, szűznemzéssel (parthenogenesis) vagy a kettő váltakozásával (heterogonia)
    • Elsősorban édesvíziek, de vannak tengeri képviselőik is.
    • Nagyrészük szabadon mozgó, de vannak aljzathoz rögzülő fajok is.
    • Szerves törmelékkel, algákkal, baktériumokkal táplálkoznak.
    • 1500 fajból nálunk közel 400 él.
      
      

Osztály: Bdelloidea

32. Rotatoria rotatoria (Pallas, 1766) – közönséges kerekesféreg (15:6)

0,3-1,1 mm. Kisebb nagyobb állóvizek növényzetén, mohapárnákban igen gyakori. Ragadozó. A fejen található a kerekesférgekre jellemző kerékszerv a rota. Ez a faj a kerékszervét helyváltoztató mozgásra használja. Csak nőstényeik vannak, szűznemzéssel szaporodnak. Nyugalmi (anabiotikus) állapotában porszemmé zsugorodik. Ebben az állapotban életfolyamataik nagyon lelassulnak, ilyen formában akár évekig is képesek életben maradni. A kiszáradó élőhelyekhez így alkalmazkodtak Ha vízbe jutnak, hamarosan újra aktívak lesznek.

33. Philodina roseola Ehrenberg, 1832 – rózsaszínű kerekesféreg (15:7)

220-250 μm. Hasonló életmódú, mint az előző faj, de talajban is előfordul.

Osztály: Monogonata

34. Keratella cochlearis Gosse, 1851 – kehelyférgecske (15:5)

100-150 μm. Kisebb-nagyobb állóvizekben a lebegő életközösség gyakori tagja. Páncélja borospalack alakú. Hosszú tüskéje a palack nyakának felel meg, ennek a lebegtetésben van szerepe. A hímek igen rövid életűek, testfelépítésük erősen csökevényesedett. A testüreget gyakorlatilag egyetlen nagyméretű here tölti ki. Szaporodása heterogonia. A megtermékenyített vastag héjú téli petékből kizárólag nőstények kelnek ki, amelyek szűznemzéssel szaporodnak, vékony héjú nyári petéket termelnek mindaddig, amíg vm.-en környezeti hatásra a nőstények el nem kezdenek nagyobb számú kisebb petéket létrehozni. Ezekbőlkből már olyan nőstények kelnek ki amelyek megtermékenyülhetnek. Ha mégsem termékenyülnek meg abban az esetben a csak hímek fognak kikelni a petékből. A hímek megtermékenyítik a nőstényeket, és így jönnek létre a tartós vastag falú téli pete. A párosodás során a hímek a csőszerű párzószervüket a nőstények kloakájába helyezik, vagy nemritkán egyszerűen a testfalon keresztül a nősténybe döfik, és ivarsejtjeiket a testüregbe bocsátják.