Altörzság: Petromyzontimorphi

Altörzs: Vertebrata – gerincesek

Altörzság: Petromyzontimorphi

• A halakéra emlékeztető, ősi testfelépítésű, vízi életmódú, állkapocs nélküli koponyás gerincesek.

• Testük megnyúlt, hengeres.

• Páros úszóik hiányoznak, páratlan úszóikat porcsugarak támasztják.

• Bőrük csupasz, pikkelyek nem borítják.

• A ma élő fajoknak csak egy orrnyílása van.

• Belső vázuk főleg porcos, a gerinchúr a kifejlett állatokban is megtalálható. A koponya nyakszirti tájéka nem alakult ki.

• Belső fülükben csak egy vagy két félkörös ívjárat alakult ki. Emésztőszervrendszerükben a gyomor nem különíthető el.

• Szívük l pitvarból és l kamrából áll.

• Úszóhólyagjuk nincs.

• Megtermékenyítésük külső. Fejlődésük közvetlen vagy közvetett.

Osztály: Petromyzontida – Ingolák

Rend: Petromyzontiformes – Ingola–alakúak

Család: Petromyzontidae – ingolafélék

• Alsó helyzetű tölcsér vagy korong alakú, szájuk szarufogakkal és szélén rojtszerű nyúlványokkal övezett.

• A szemek a fej két oldalán ülnek.

• Páratlan szaglógödrük vakon végződik (zsákorrúak).

• Porcos vázuk gyengén fejlett.

• zerves törmelékevők vagy paraziták.

1. Eudontomyzon danfordi Regan, 1911 – tiszai ingola

Ismertetőjegyek: Maximális testhosszuk 20-25 cm. Színük fehéres-szürke, angolnához hasonló. Úszói nincsenek. Teste pikkelytelen. Szája alsó állású, tölcsérszerű. A kifejlett példányok szájának alsó ajaklemezén 8-12 hegyes szarufog található. A tölcsérszáj alsó részén az apró sertefogak csupán egy, a felső részén több sort alkotnak. Előfordulás: A Tisza vízgyűjtőterülete. Elsősorban hegy és dombvidéki folyóvizek felsőbb szakaszain él, az oxigénben dús tiszta vizet kedveli. Mai ismereteink szerint a Kárpát-medence bennszülött faja, mely a Tiszában és vízrendszerében endemikus (Bódva, Jósva). Biológia: Hegy- és dombvidéki folyók, patakok lakója, a gyors folyású, tiszta vizeket kedveli. Április-májusban ívik, a lárvák 4-5 évig fejlődnek, iszapban, aljzatban élnek (törmelékkel táplálkoznak). A kifejlett ingolák élősködők, max 2-3 évig élnek (gazdaállat vérével és szövetnedveivel táplálkoznak pl. pisztrángtelepeken komoly károk). Hasznosítás: Fokozottan védett.

2. Eudontomyzon mariae (Berg, 1931) – dunai ingola

Ismertetőjegyek: Testalkata az előző fajéhoz hasonló, csupán a száj felépítése alapján lehet a két fajt elkülöníteni. A Dunai ingola alsó ajaklemezén csupán 5-9 tompa sebzésre alkalmatlan fog található. Apró sertefogaik a száj alatt 2-3, fölötte ennél több sort alkotnak. Maximális testhossza 15-20 cm. Előfordulás: A Tiszai ingolával ellentétben a folyók alsóbb szakaszain is megtalálhatóak, oxigénigényük kisebb. A Duna vízgyűjtőterülete. Hazánkban: Duna Budapest feletti szakasza (Öreg-Duna, Mosoni-Duna) kisebb mellékfolyói. Biológia: L. a másik ingolát. (A lárvák azonban csak 3-4 évig fejlődnek (szerves törmelékevők), a felnőtt ingola az ívás után hamar elpusztul, ritkán él tovább l évnél. Nem táplálkozik, tartalékait éli fel.) Hasznosítás: Fokozottan védett.