Kültakaró

Kültakaró - exoskeleton

Anatómiai részei:

• alaphártya
  
• epidermis=hypodermis (sejtes réteg)
  
• cuticula (nem sejtes réteg, amelynek a színe egy saját és egy interferencia színből tevődik össze):

-- epicuticula

-- exocuticula

-- endocuticula (utóbbi kettő: procuticula)

Szelvényesen helyezkedik el, vedlések révén meghatározott időközönként cserélődik.

A vedlésperiódusok hormonális szabályozás alatt állnak.

Az előtori mirigy ekdizont termel, amely a periférikus szövetekben alakul át aktív metabolitjává, 20-OH ekdizonná. Ez utóbbi a posztembrionális fejlődés alatt a vedlést szervezi meg. Citoszolikus receptoraihoz kapcsolódva bejut a sejtmagokba, ahol génaktivitást vált ki, és így elindítja a vedlésben szerepet játszó főbb enzimek (kitináz, b-acetil-glükózamináz, DOPA-dekarboxiláz stb.) szintézisét. A lárva/imágó átalakuláskor az előtori mirigy ekdizon-szintetizáló szerepét többnyire a petefészek és a herék veszik át.

A vedlés folyamatában ugyancsak szerepet játszó juvenilis hormonok szintézisét általában a páros corpus allatum végzi. A juvenilis hormonnak a posztembrionális fejlődés során a juvenilis karakterek visszatartásában van szerepe. Vedléskor – szintén génaktivitás elindításával – az új kutikula minőségét határozza meg. A vérnyirokban való jelentős előfordulásakor lárva/lárva-, alacsony előfordulásakor lárva/báb-, hiányakor báb/imágó-típusú vedlésre kerül sor.

A tágabb értelemben vett vedlés lépései:

• A hipodermisz osztódik.
  
• Apolízis: a régi kutikula elválik a hipodermisztől, mely utóbbi proenzimekben gazdag vedlési gélt választ ki az ekzuviális térbe.
  
• Kutikulin szekréció: új kutikulin-lemez (amely később az új kutikulát védi az enzimek bontó hatásától) és alatta kitinpolimeráz enzimben gazdag membránrészek jönnek létre.
  
• Prokutikula szekréció: a vedlési gélben a proenzimek aktiválódásával a régi kutikula részleges bontásával és visszaszívódásával kerül sor az új prokutikula kiépítésére.
  
• Preekdiziális folyamatok: bizonyos kutikuláris szervek (lárvális légzőnyílások, rágók, állábak kapaszkodó horgai stb.) hamarabb kiépülnek.
  
• Ekdízis: az új prokutikula (szklerotizáció és melanizáció előtt levő kutikula) kiépülését követően a régi eldobásra kerül.
  
• Fibrillogenezis: a prokutikula struktúrálódása (és kiterjedése).
  
• Szklerotizáció: a vázfehérjék katekolaminokkal való kapcsolódással létrehozzák a szklerotint, ami a kitin-mátrixhoz kapcsolódva megkeményíti azt.
  
• Melanizáció: a kutikulába festékanyagok épülnek be, amely után kialakul a végleges kutikulára jellemző szerkezet és színezet.
  
  

Hártyás részek által összekapcsolt vagy összeforrt kitinpajzsok (scleritek) alkotják:

• hátlemez (tergit)
  
• haslemez (sternit)
• oldallemez (pleurit)