„Fej (caput)” változatai közötti eltérés
hu>Wikiuser Nincs szerkesztési összefoglaló |
a (1 változat importálva) |
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2023. február 16., 15:08-kori változata
Fej (caput) és függelékei (6 szelvényből áll)
A szájnyílás elhelyezkedése szerint lehet:
- hypognath: a fej a test hossztengelyére merőleges – „alul-szájasok” (pl. skorpiófátyolkák – Mecoptera; egyenesszárnyúak – Orthopteroidea);
- prognath: a fej a test hossztengelyével esik egybe – „elöl-szájasok” (pl. szitakötő lárvák – Odonata; futóbogarak – Carabidae).
(Átmeneti esetek lehetségesek.)
Kívülről varratok mentén összeforrt fejtok (capsula) borítja, ami a fej csápok és szájszervek nélküli része.
Részei:
- fejtető (vertex)
- homlok (frons)
- fejpajzs (clypeus)
- felső ajak (labrum)
- nyakszirt (occiput)
- torok (gula)
- pofák (genae)
A fejszelvények és függelékeik:
1. szelvény (csúcsszelvény): felső ajak (labrum)
2. szelvény (csápszelvény): páros csáp (antennae)
3. szelvény (szájszelvény): száj (os) – eredetileg a 2. pár csáp szelvénye (ld. rákok – Crustacea)
4. szelvény: páros rágó (mandibulae)
5. szelvény: páros állkapocs (maxillae)
6. szelvény: alsó ajak (labium)
(4-6. szájmögötti szelvények, a szájszerv (instrumentum cibarium) módosult, végtageredetű részeit hordozzák.)
Az 1-3. fejszelvény beidegzését a 3 dúcpárból létrejött garatfölötti dúc, a 4-6. fejszelvény beidegzését a szintén 3 dúcpárból létrejött garatalatti dúc biztosítja.
A fej függelékei
I. Szemek:
- összetett szem (oculus compositus): dorzolaterálisan helyezkedik el, ommatidiumokból áll (100-30000 db), kitingyűrű (ocularis sclerit) veszi körül. Képlátásra alkalmas, térbeli felbontóképessége a szerkezettől függ, időbeli felbontóképessége magas. UV sugárzás és bizonyos színek érzékelésére képes.
- pontszem (ocellus): egylencsés, kicsiny látószerv, mely többnyire iránylátásra alkalmas. Lehet:
- középszem (ocellus medialis): az összetett szemek között helyezkednek el, a fejlett szárnyas rovaroknál általában 2-3 darab. Számuk és elhelyezkedésük fontos határozóbélyeg.
- oldalszem (ocellus lateralis): az összetett szemek helyén előforduló egyszerű szemek a teljes átalakulással fejlődő rovarok lárváin. (Megtalálható még a soklábúakon és a pókszabásúakon.)
- középszem (ocellus medialis): az összetett szemek között helyezkednek el, a fejlett szárnyas rovaroknál általában 2-3 darab. Számuk és elhelyezkedésük fontos határozóbélyeg.
II. Csápok
Típusai:
- ízelt: minden íz (az utolsót kivéve) saját izomzattal rendelkezik (pl. ősrovarok –Archeognatha, soklábúak – Myriapoda);
- ostorcsáp (gyűrűzött vagy heteronom): a csápízek nem rendelkeznek külön izomzattal.
Részei:
- csáptő íz (scapus);
- csápcsukló íz (pedicellus);
- csápostor (flagellum).
Az ostorcsáp altípusai:
A. fonalas (pl. szöcskék – Tettigoniodea);
B. gyöngysorszerű (pl. fonalfarkú ősrovar –
Campodea staphylinus);
C. fejecskés (pl. fénybogarak – Nitidulidae; dögbogarak –
Silphidae);
D. bunkós (pl. nappali lepkék – Rhopalocera);
E. serteszerű (pl. szitakötők – Odonata);
F. fűrészes (pl. díszbogarak – Buprestidae);
G. fésűs (pl. fésűs fenyődarázs – Diprion pini);
H. dupla fésűs (pl. szövőlepkék – Saturniidae);
I. tollas (pl. árvaszúnyogok – Chironomidae);
J. szálkás (pl. zengőlegyek – Syrphidae; igazi legyek – Muscidae);
K. bibeszálas (pl. kószalegyek – Rhagionidae; rablólegyek – Asilidae);
L. lemezes (pl. ganéjtúrók – Scarabaeidae, cserebogarak – Melolonthidae);
M. legyezőszerű (pl. ganéjtúrók – Scarabaeidae, cserebogarak – Melolonthidae);
N. térdes (pl. hangyák – Formicidae).
Bizonyos rovaroknál a 2. csápízen (pedicellus) ún. Johnston-féle szerv található. Ennek funkciója változatos: szúnyogoknál hallószervként, más rovaroknál áramlás- (pl. kétszárnyúak – Diptera, méhek – Apidae) és rezgésérzékelőként (pl. keringőbogarak – Gyrinidae) működik.
III. Szájszervek:
Elhelyezkedés alapján:
- entognath: a szájszerv a fejtokban helyezkedik el (ld. Parainsecta)
- ectognath: a szájszerv kívülről ízesül a fejtokhoz (ld. rovarok – Insecta).
Alaptípusai:
1. rágó szájszerv: a rovar szájszerv ősi típusa, szilárd táplálék fogyasztására alkalmas.
Pl. bogarak – Coleoptera, egyenesszárnyúak – Orthopteroidea, termeszek – Isoptera, fogólábúak – Mantoptera, csótányok – Blattoptera stb.
Ízesülés szerint:
- monocondyleus: a rágó a fejhez (a lábszár a combhoz) egy bütyök révén ízesül (ld. ugró ősrovarok – Machilidae);
- dicondyleus: a rágó a fejhez (a lábszár a combhoz) két bütyökkel ízesül (ld. pikkelykék – Zygentoma, elsődlegesen szárnyasak – Pterygota).
Felépítés:
Végtageredetű függelékek:
- rágó (mandibula): páros, erősen szklerotizált, fogazott vagy fűrészes belső él, a két fél gyakran aszimmetrikus;
- állkapocs (maxilla): páros (állkapocstő – cardo, állkapocsnyél – stipes, belső karéj –lacinia, külső karéj – galea, állkapcsi tapogató – palpus maxillaris);
- alsó ajak (labium): páratlanná összeolvadt (álltő – submentum, áll – mentum) és páros részei vannak (nyelv – glossa, fióknyelvek – paraglossa, ajaktapogatók – palpus labialis);
Nem végtageredetű függelékek:
- felső ajak (labrum)
- garat (pharynx)
- belső ajak (hypopharynx)
2. nyaló: folyékony táplálék fogyasztására alkalmas.
Pl. hártyásszárnyúak – Hymenoptera.
Felépítés:
- a rágók elvesztik funkciójukat;
- a megnyúlt alsó ajak egy hosszú, szőrös kitincsövet képez, ezen keresztül szívja fel az állat a táplálékot, ennek a végén található egy homorú kitinlemez, ez az ún. nyalókorong (flabellum);
- az állkapcsi tapogatók erősen redukálódtak.
3. szívó
Pl. lepkék – Lepidoptera
Felépítés:
- a külső állkapcsi karéjok (galea) összenövéséből egy szívócső jön létre, ez a pödörnyelv (haustellum), amit az állat csak táplálkozáskor nyújt ki;
- a külső állkapcsi karéjok és a dúsan szőrözött ajaktapogatók (melyek feladata a pödörnyelv védelme) kivételével a többi szájszerv rész erősen redukálódott.
4. szúró-szívó: növények és állatok testének megsebzésére és testnedveik kiszívására alkalmas.
Altípusai:
- szúró kétszárnyúak (6 szúróserte): a tulajdonképpeni szúrósertéket a keresztmetszetben patkó alakú alsó ajak veszi körül, ami szúrás közben szögben hátrahajlik és ráfekszik a gazda bőrének felületére. A szuronyszerű szúróserték – a vér felszívására alkalmas csővé alakult felső ajak, a páratlan, nyálcsatornával áttört hypopharynx, valamint a páros rágók és állkapcsok – együttesen alkotják a szívókát, amihez állkapcsi tapogatók csatlakoznak. (A magasabbrendű legyek szívókája általában puha, csőszerű szerv, amelynek legnagyobb részét az alsó ajak alkotja, és a végén rácsos szerkezetű ajakpárna helyezkedik el, amit apró csövecskék törnek át. Ezeken keresztül egyrészt nyál folyik a táplálék felületére, hogy azt elfolyósítsa, másrészt ezeken a csövecskéken áramlik a felszívott tápláléknedv a szájnyíláshoz.)
- szipókás rovarok (4 szúróserte): szájszervük a fej elején eredő, az alsó ajakból alakult 3 vagy 4 ízű csőből (rostrum) és a benne futó, egymáson csúsztatva mozgatható szúrósertékből áll, mely utóbbiak a mandibulákból és maxillákból alakultak ki. A belső állkapcsi serték mozgathatóan kapcsolódnak egymáshoz, és két egymás mögött fekvő hosszanti csatornát hoznak létre:
- az egyiken a nyál folyik a táplálék felé (nyálcsatorna): „poloskaszóró” (szívó-nyomó pumpa) segítségével nyomul a nyál a sebbe;
- a másikon szívja a poloska a táplálékból a nedveket (táplálékcsatorna): a nyállal kevert folyékony táplálék a garatpumpa segítségével szívódik fel.
- az egyiken a nyál folyik a táplálék felé (nyálcsatorna): „poloskaszóró” (szívó-nyomó pumpa) segítségével nyomul a nyál a sebbe;
Szájszervüket nyugalmi állapotban a hasoldalra – rendszerint egy barázdába – csapva tartják. A rovar a megfelelő szúráshelyet a rostrum végén levő érzőszőrökkel keresi meg.