Chrysochraon dispar
Magyar név: Aranyos sáska
Tudományos név: Chrysochraon dispar (Germar, 1834)
Elterjedés: eurosziberiai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Chrysochraon dispar nőstény
és a hím
Chrysochraon dispar holopter
http://www.orthoptera.ch/arten/item/chrysochraon-dispar
Leírás: Akkora az ivari dimorfizmusból adódó különbség a két ivar között, hogy akár külön fajnak is vélhetjük. A kisebb hím halványzöld vagy aranyszínű, fémesen fényes. Az üvegesbarna szárnyak majdnem elérik a hátsó térdet, a végük lekerekített. A subgenitális lemez hosszú és hegyes. A hátsó térd sötét-barna. A nagyobb nőstény egyenletesen okker vagy barnás színű, fekete pontokkal tele. A szárnyak pikkelyesek, nagyjából lándzsásak, és a hátuk nem érintik egymást. A hátsó láb és a lábszár alsó része világos borvörös. A nyaki élek mindkét nemnél szinte egyenesek, és csak kissé tartanak szét hátrafelé. A hosszú szárnyú állatok rendszeresen előfordulnak mindkét nemben.
Testhossz: ♂ 15-19 mm | ♀ 22–28 mm
Cirpelés: Egyszerű, közepesen hangos verseket hoz létre, amelyek 0,5-2 másodpercig tartanak, és ezeket gyakran 3-6 másodperces időközönként ismétlik. A vers 12-22 szótagból áll, csendesen indul, eléri a maximális hangerőt a vers közepe felé, és a végén ismét csendesebbé válhat. A rivális dal versei rövidebbek és erősebbek, gyorsabb szótaggal, néha csak 1-szótaggal. A nap folyamán és az esti órákban cirpel.
Elterjedés: Euroszibériai faj. A Spanyol Pireneusoktól Franciaországon át egészen Észak-Németország partjáig terjed. Skandináviában ismertek a Svédországban és Finnországban a Balti-öböl körüli part menti régióban előforduló népességek. Keleten a Csendes-óceánig terjed. Délkelet-Európában elszigezelten fordul elő Görögország északi részén, ahol számos alfajra oszlik.
Élőhely és életmód: Chortobiont faj, amely erdei és hegyvidéki réteken él, mindig a higrofil és higro-mezofil területeket részesíti előnyben; elszórtan. A petéket olyan üreges növényi szárakban helyezik el, mint pl. a szeder, az angelica.
Fenológia: Az imágók júniusban jelennek meg, még októberben is előfordulnak. Pete alakban telel át. A lárvák áprilisban kelnek, 4 szakaszban fejlődnek ki.
