Locusta migratoria
#0360
Magyar név: Keleti vagy európai vándorsáska
Tudományos név: Locusta migratoria (Linne, 1758) (Syn.: Pachytylus migratorius Linnaeus,
P. cinarescens Fabricius, P. danicus Linnaeus)
Elterjedés: dél-eurázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Locusta migratoria
Locusta migratoria
https://www.inaturalist.org/taxa/201627-Locusta-migratoria/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/locusta-migratoria
Leírás, bemutatás:
Legnagyobb testű sáskánk, úgyszintén Közép-Európában is. Zöld, barna és szürkés színváltozatai is lehetnek. A fejen és előtoron határozott sötét foltok vannak. Az előtor hosszanti középgerince ívelten kiemelkedő (szoliter fázis). Az üveges, hosszú, a testen túlérő szárnyak barnán/szürkén foltozottak. A hátulsó lábszárak vöröses színűek. A vándorló fázis egyedei kisebbek, az előtor középgerince nem emelkedik ki, a szárnyak hosszabbak (a vándorló fázis hazai előfordulása jelenleg nem ismert).
Testhossz: ♂ 30-41 mm, ♀ 35-55 mm
A faj ökológiája:
Chortobiont, mezohigrofil és thermofil; mélyedésekkel tarkított mezofil rét, parlag. Gyakran élnek homokos területeken. A tavasszal kelő, gyakran eltérő színezetű lárvák főleg füvekkel táplálkoznak, azonban ismeretes, hogy táplálék szűkében különféle növényeket is megrágnak. Az imágók júliustól szeptemberig élnek; jól repülnek. Utóbbi tulajdonságuknak köszönhető egyes példányainak váratlan előkerülése.
A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor Locusta migratoria tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén.
Általános elterjedése:
A Palearktikumban déli szegélyén Spanyolországtól Kelet-Ázsiáig előfordul. Palearktikus-policentrikus.
Elterjedése Magyarországon:
Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt.
Állománynagyság:
A korábbi évszázadokban nagy tömegekben jelentkező és gyakran kártevő faj volt, azonban - főként az Alföld lecsapolása, kiszárítása, továbbá mezőgazdálkodás intenzívebbé válása következtében - mostanra szinte a kipusztulás szélére jutott.
Veszélyeztető tényezők:
Ritka, ma már védelemre szoruló faj. Lehetséges, hogy a művelésből kivont, esetlegesen parlagon maradó területeken jobb életlehetőségekhez jut.
Természetvédelmi kezelés:
Aligha adható, mivel jelenlegi hazai élőhelyi sajátságai csak hézagosan ismertek. Minden esetre a hajdúhadházi katonai gyakorló-területen a jelenlegi természeti körülmények fenntartása hozzájárul a faj lokális megmaradásához.
