Pholidoptera fallax
#0210
Magyar név: Galléros avarszöcske
Tudományos név: Pholidoptera fallax (Fischer, 1853)
Elterjedés: dél-európai
Faunatípus: ponto-mediterrán
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Galléros avarszöcske hím
Galléros avarszöcske nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/pholidoptera-fallax
Leírás: A test rendszerint barna, alapszíne az okkertől a szürkésbarnáig változik. Vannak vöröses-barna árnyalatok is. Az pronotum oldallemeze fekete, alsó és hátulsó szegélyén élesen elváló, sárgás szalag van. A hím szárnyai okkeretesek és kissé túlnyúlnak a pronotumon. A nőstényeknek apró, pikkelyszerű szárnyait a pronotum teljesen elfedi. A hím cerkuszai enyhén befelé ívelők, és közepén egy kis belső fogat hordoznak. A mérsékelten hajlott a tojócső a vége felé fokozatosan sötétedő.
Testhossz: ♂ 15-18 mm | ♀ 17-23 mm | Tojócső 11-13 mm
Cirpelés: A Pholidoptera fallax mérsékelten hangos spontán dala 3-szótagú versekből áll, amelyeket többé-kevésbé rendszeres időközönként hallatnak. Ezek egy halk és két hangos szótagból állnak. Magas egyedsűrűség esetén 4-szótagú verseket produkáltak. Ez lehet egy rivalizáló ének. Napközben főleg a reggel vagy délutáni és éjszakai cirpelnek. A hímek gyakran énekelek fejjel lefelé ágakra, fűszálakra kapaszkodva.
Elterjedés: a közép-ázsiai és dél-európai jellegű. Nyugaton Franciaországig ("Tengeri Alpok)", délen Olaszország egész területén, Dél-Svájcban és Ausztria délkeleti részén, Észak-Görögország felé és tovább keleti irányban. Dél-Európában kifejezetten hegyvidékinek mutatkozik, helyenként 2000 m-ig is felmegy.
Habitat és életmód: ez egy mindenevő faj, nálunk napos, száraz erdőtisztásokon, erdőszéleken elterjedt; másutt, főleg Dél-Európában előnyben részesíti a mezofil gyepeket. Ezért gyakran megtalálható a hegyekben. Itt a szál-füves és strukturálisan gazdag réteken él, de előfordul a szőlőültetvényekben, az erdő széleken és a szeder sövényekben is. A településekre is behatol, itt kertekben és utcai sövényekben található.
Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák májusban kelnek, az imágók júliustól fordulnak elő, akár az első fagyokig (november).
