Poecilimon schmidti
Magyar név: Schmidt pókszöcskéje
Tudományos név: Poecilimon schmidtii (Fieber, 1853)
Elterjedés:
Faunatípus: ponto-mediterrán
Életforma: chortho-thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Leírás, bemutatás:
A hím világoszöld színű, rövid, a tornál is rövidebb szárnyfedőkkel, barna-vörös előtérbe. A lábak és a cerkuszok sárgásak, világos narancssárgák vagy akár pirosak. A nőstény egyenletesen zöld, teljes szárnyatlanság jellemzi. A szeme színe változó, lehet barna, piros, zöld. A hátsó comb ventrális oldalán 10-12 tüske van. A tojócső alsó szélén egyenes, végén hajlott, finoman fogazott.
Testhossz: ♂ 19-22 mm, ♀ 20-23 mm tojócső 10mm.
Cirpelés: az ének nagyon rövid szótagokból áll, különösen a délutáni órákban lehet hallani.
A faj ökológiája:
Növényevő, mezofil faj.Főként zavartalanabb, változatos növényzetű, kevéssé exponált erdőszéleken, bokros tisztásokon, ligetes erdőkben él. Alacsonyabb bokrokon (Corylus, Staphylea), magasabb gyepszintben (Centaurea) él. Inkább a szélesebb leveleken tartózkodik, de többnyire keveset mozgó/mozdulatlan, ezért és zöld színe folytán nehezen vehető észre. Nagyon félénk, csekély zavarásra is gyakran ugrik a földre.
A lárvák áprilisban kelnek ki, az imágók júliusban jelennek meg és szeptember elejéig megtalálhatók. A lerakott peték telelnek át.
Általános elterjedése:
É-Balkántól - a Kárpát-medencén keresztül - Kaukázusig előfordul. A Kárpát-medencében összefüggőbb elterjedési! Erdélyben és a Kárpát-alján.
Elterjedése Magyarországon:
Európában a Kárpát-medencében éri el areájának északi zónáját. Zempléni-hegység (Tárcaltól a Nagy-Milicig számos lelőhely), Szamoshát (Jánk), Bereg (Tarpa). Ezeken kívül néhány diszjunkt előfordulás: Visegrádi-hegység (Dunabogdány, Tahi), Budai-hegység (Széchenyi-hegy, Tétényi-fennsík), Dráva-mellék (Vízvár).
Állománynagyság:
Értékes - Kárpát-aljára és Erdélyre utaló - faunisztikai elem. Összefüggőbb zempléni előfordulásán kívül néhány sajátságosán szétszórt (diszjunkt) élőhelye ismert; ezeken igen szórványosan került elő.
Veszélyeztető tényzők:
Ambivalens, mert ÉK-en, főként a Zemplénben viszonylag elterjedt, viszont a többi - diszjunkt - előfordulásai kisebb zárvány-populációknak tekinthetők. Utóbbi helyeken kisebb-nagyobb mértékben veszélyeztetett.
Természetvédelmi kezelés:
A Zempléni-hegységben külön beavatkozást nem igényel. A többi, viszonylag kis területről kimutatott populáció-zárványai egyedi elbírálást, illetve ennek megfelelő kezelést igényelnek. így pl. a budai Széchenyi hegyen és a Tétényi- fennsíkon antropogén zavaró tényezők (beépítés, tájhasználat megváltoztatása, taposás, stb.) csökkentik, veszélyeztetik e szöcske - és a vele együtt élő élőlénytársulás - életlehetőségeit. Viszont a Visegrádi-hegységben és Dráva-melléken a fenti zavaró tényezők eddig még nem jelentkeztek.
