Tettigonia cantans

Magyar név: Éneklő lombszöcske

Tudományos név: Tettigonia cantans (Fuessli, 1775)

Elterjedés: euroszibériai

Faunatípus: szibériai

Életforma: chortho-thamnobiont

Természetvédelmi értékszám: I

• 

  Tettigonia cantans hím

• 

  Tettigonia cantans nőstény

http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-cantans

Leírás: A három közép-európai Tettigonia faj közül a legkisebb. Az alapszín világos zöld, ritkán sárgás. A hátsó oldalon többé-kevésbé széles, sárga vagy vörös-barna sáv fut át a fejen, a pronotumon és a szárnyakon. A széles szárny éppen eléri a potroh végét és a hátsó térdet, vagy kicsivel túlnyúlik rajtuk. A petékkel teli nőstények potroha még hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain a közepe előtt egy kis belső fog van. A nőstény tojócsőve csak enyhén hajlított és kb. olyan hosszú, mint a hátulsó comb.

Testméret: ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Tojócső 20-25 mm

Cirpelés: Spontán éneke körülbelül 100 méterre hallhatóan hangos. Hőmérséklettől függően a 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő verseket, amelyek intenzitása a közepén a legerősebb, különböző hosszúságú szünetek szakítják meg.

Elterjedés: Franciaország-tól és Közép-Európá-tól, a Pireneusok-tól egészen az Ázsia-ig. Melegebb klímában hegyvidékeken fordul elő, mint pl. hazánkban is nagyjából 400-500 m tszf-i magasságtól.

Élőhely és életmód: A Tettigonia viridissima-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyeket kedvel, de ezzel együtt is előfordulhatnak. Alföldi mocsarakban, nedves réteken, nagyobb magasságú réteken, magasfüvű réteken, erdőszéleken és erdei tisztásokon fordulnak elő.

Fenológia: A májusban kelő petékből az imágók június végétől jelennek meg és október végéig élhetnek. A petéket a nedves talajba rakják, ahol legalább kétszer áttelelnek.