„Calliptamus italicus” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''<nowiki>#0320</nowiki>'' Magyar név: olasz sáska Tudományos név: ''Calliptamus italicus'' (Linne, 1758) Elterjedés: euroszibériai Faunatípus: angarai Éle…”) |
|||
| (9 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0320</nowiki>'' | ''<nowiki>#0320</nowiki>'' | ||
| − | Magyar név: | + | Magyar név: Olaszsáska |
Tudományos név: ''Calliptamus italicus'' (Linne, 1758) | Tudományos név: ''Calliptamus italicus'' (Linne, 1758) | ||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
Természetvédelmi értékszám: III | Természetvédelmi értékszám: III | ||
| − | < | + | <gallery> |
| + | 0320_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus nőstény | ||
| + | 0322_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus hím | ||
| + | 0321_Calliptamus_italicus.jpg|Calliptamus italicus kopula | ||
| + | 0321_vedles_1.jpg|vedlés_1 | ||
| + | 0322_vedles_2.jpg|vedlés_2 | ||
| + | 0323_vedles_3.jpg|vedlés_3 | ||
| + | </gallery> | ||
| − | + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-italicus-italicus?category_id=128 | |
| − | |||
| − | + | '''Leírás:''' Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Az első szárnyak töbnnyire túlnyúlnak a potrohon és a harmadik térden is. | |
| − | + | Testhossz: ♂ 14-25 mm | ♀ 22-33 mm | |
| − | + | Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot. | |
| − | + | '''Elterjedés:''' Eurázsiai elem. Elterjedése Spanyolországtól az ázsiai régióig terjed. A ''Calliptamus italicus'' a Calliptamus fajok legészakabbra hatoló faja. A legészakibb megfigyelések Belgiumból, Kelet-Németországból (Berlin, Brandenburg) és Lengyelországból származnak. Számos előfordulása megszűnt Észak- és Közép-Európában. Dél-Európában gyakori faj. | |
| − | + | '''Élőhely és életmód:''' Gyakori geofil, termofil és xerofil faj. Kedveli a sík-, domb- és hegyvidéki napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - ''Epicauta rufidorsum''), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (''Entomophaga grylli'') is.A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható. | |
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek. | ||
A lap jelenlegi, 2020. január 10., 18:49-kori változata
#0320
Magyar név: Olaszsáska
Tudományos név: Calliptamus italicus (Linne, 1758)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: angarai
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Calliptamus italicus nőstény
Calliptamus italicus hím
Calliptamus italicus kopula
vedlés_1
vedlés_2
vedlés_3
http://www.orthoptera.ch/arten/item/calliptamus-italicus-italicus?category_id=128
Leírás: Robusztus testű rovar. Előhátának középső és oldalsó élei igen szembetűnőek. Repüléskor kibomló hátsó szárnyának belső fele rózsaszínű. Harmadik lábszára vörös. Ha nyugodtan ül a földön, nehéz észrevenni, mert barna foltos-szürkés teste (terepszín) beolvad a környezetébe. Az első szárnyak töbnnyire túlnyúlnak a potrohon és a harmadik térden is.
Testhossz: ♂ 14-25 mm | ♀ 22-33 mm
Cirpelés: Hangadása különleges, mert nem a szokásos módon, hanem rágói összedörzsölésével kelt hangot.
Elterjedés: Eurázsiai elem. Elterjedése Spanyolországtól az ázsiai régióig terjed. A Calliptamus italicus a Calliptamus fajok legészakabbra hatoló faja. A legészakibb megfigyelések Belgiumból, Kelet-Németországból (Berlin, Brandenburg) és Lengyelországból származnak. Számos előfordulása megszűnt Észak- és Közép-Európában. Dél-Európában gyakori faj.
Élőhely és életmód: Gyakori geofil, termofil és xerofil faj. Kedveli a sík-, domb- és hegyvidéki napsütötte, száraz, meleg, köves helyeket. Peterakáskor a nőstény potroha többszörösére nyúlik, a szelvények eltávolodnak egymástól, és a köztük lévő hártyák kifeszülnek. E változás segíti erős tojókampóinak talajba hatolását. A kivájt rövid cső vagy kürtő (2-5 cm) falát váladékával kibéleli, és ebbe a tokba helyezi petéit. Kifejlődve, meleg nyarakon nagy csapatokba verődhet. Táplálékában nem válogatós, ezért a mezőgazdasági ültetvényekben is nagy kárt okozhat. Ellenségei elsősorban a madarak és a ragadozó rovarlárvák (hollóbogár - Epicauta rufidorsum), de gyakorta, különösen az időjárás nedvesebbre fordulásával, esik áldozatul egy gombabetegségnek (Entomophaga grylli) is.A magas réteket kedveli, de a szűkös növényterületeken és a vasút közelében is megtalálható.
Fenológia: a felnőttek júliusban jelennek meg. A tojásfázisban hibernál. A nimfák április-májusban keltek.
