„Tettigonia cantans” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „Az előző fajnál termetesebb a farkos lombszöcske (Tettigonia caudata (Carpentier, 1845); közép-, kelet-európai; ponto-káspi; thamnobiont; I) (hossza 22 - 36 mm,…”) |
|||
| (10 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | + | ||
| + | Magyar név: Éneklő lombszöcske | ||
| + | |||
| + | Tudományos név: ''Tettigonia cantans'' (Fuessli, 1775) | ||
| + | |||
| + | Elterjedés: euroszibériai | ||
| + | |||
| + | Faunatípus: szibériai | ||
| + | |||
| + | Életforma: chortho-thamnobiont | ||
| + | |||
| + | Természetvédelmi értékszám: I | ||
| + | |||
| + | <gallery> | ||
| + | 0110_Tettigonia_cantans.jpg| Tettigonia cantans hím | ||
| + | 01101_Tettigonia_cantans.jpg| Tettigonia cantans nőstény | ||
| + | |||
| + | </gallery> | ||
| + | |||
| + | |||
| + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-cantans | ||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | '''Leírás:''' A három közép-európai Tettigonia faj közül a legkisebb. Az alapszín világos zöld, ritkán sárgás. A hátsó oldalon többé-kevésbé széles, sárga vagy vörös-barna sáv fut át a fejen, a pronotumon és a szárnyakon. A széles szárny éppen eléri a potroh végét és a hátsó térdet, vagy kicsivel túlnyúlik rajtuk. A petékkel teli nőstények potroha még hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain a közepe előtt egy kis belső fog van. A nőstény tojócsőve csak enyhén hajlított és kb. olyan hosszú, mint a hátulsó comb. | ||
| + | |||
| + | Testméret: ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Tojócső 20-25 mm | ||
| + | |||
| + | Cirpelés: Spontán éneke körülbelül 100 méterre hallhatóan hangos. Hőmérséklettől függően a 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő verseket, amelyek intenzitása a közepén a legerősebb, különböző hosszúságú szünetek szakítják meg. | ||
| + | |||
| + | '''Elterjedés:''' Franciaország-tól és Közép-Európá-tól, a Pireneusok-tól egészen az Ázsia-ig. Melegebb klímában hegyvidékeken fordul elő, mint pl. hazánkban is nagyjából 400-500 m tszf-i magasságtól. | ||
| + | |||
| + | '''Élőhely és életmód:''' A ''Tettigonia viridissima''-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyeket kedvel, de ezzel együtt is előfordulhatnak. Alföldi mocsarakban, nedves réteken, nagyobb magasságú réteken, magasfüvű réteken, erdőszéleken és erdei tisztásokon fordulnak elő. | ||
| + | |||
| + | '''Fenológia:''' A májusban kelő petékből az imágók június végétől jelennek meg és október végéig élhetnek. A petéket a nedves talajba rakják, ahol legalább kétszer áttelelnek. | ||
A lap jelenlegi, 2019. december 11., 17:39-kori változata
Magyar név: Éneklő lombszöcske
Tudományos név: Tettigonia cantans (Fuessli, 1775)
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: szibériai
Életforma: chortho-thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Tettigonia cantans hím
Tettigonia cantans nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-cantans
Leírás: A három közép-európai Tettigonia faj közül a legkisebb. Az alapszín világos zöld, ritkán sárgás. A hátsó oldalon többé-kevésbé széles, sárga vagy vörös-barna sáv fut át a fejen, a pronotumon és a szárnyakon. A széles szárny éppen eléri a potroh végét és a hátsó térdet, vagy kicsivel túlnyúlik rajtuk. A petékkel teli nőstények potroha még hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain a közepe előtt egy kis belső fog van. A nőstény tojócsőve csak enyhén hajlított és kb. olyan hosszú, mint a hátulsó comb.
Testméret: ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Tojócső 20-25 mm
Cirpelés: Spontán éneke körülbelül 100 méterre hallhatóan hangos. Hőmérséklettől függően a 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő verseket, amelyek intenzitása a közepén a legerősebb, különböző hosszúságú szünetek szakítják meg.
Elterjedés: Franciaország-tól és Közép-Európá-tól, a Pireneusok-tól egészen az Ázsia-ig. Melegebb klímában hegyvidékeken fordul elő, mint pl. hazánkban is nagyjából 400-500 m tszf-i magasságtól.
Élőhely és életmód: A Tettigonia viridissima-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyeket kedvel, de ezzel együtt is előfordulhatnak. Alföldi mocsarakban, nedves réteken, nagyobb magasságú réteken, magasfüvű réteken, erdőszéleken és erdei tisztásokon fordulnak elő.
Fenológia: A májusban kelő petékből az imágók június végétől jelennek meg és október végéig élhetnek. A petéket a nedves talajba rakják, ahol legalább kétszer áttelelnek.
