„Poecilimon brunneri” változatai közötti eltérés

Innen: orthoptera-wiki
 
(6 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
Leírás: ez ugyanaz a test színű, mint Poecilimon fussii. Gyakran találunk egyének élénk színű zöld-sárga vagy piros, finom, fekete foltok. A hím cerci végén egy hosszú, lapos és vékony meghosszabbítást. A tojásrakó enyhén ívelt. Gyakran lehet összetéveszteni Poecilimon fussii, különösen a nők.
  
−
Testhossz: S 13-14mm, 13-15mm Ç, tojásrakó 5-6mm.
  
−
Stridulation: a dal rövid szótagok. Ez stridulation a nap folyamán, különösen a délutáni órákban.
  
−
Eloszlás: ez egy Holobalkanic faj talált Dél Bánát, Dél-Nyugat-Olténia, Munténia, Dobrudzsa, délkeleti és keleti Moldvában.
  
−
Habitat és életmód: ez egy fitofág, melegkedvelő fajok élő mezofil és xero-mezofil rétek magas.
 
−
Fenológia: felnőtt jelennek meg júliusban és látható, amíg ősz elején. Ez hibernálás közben tojás színpadon. Nimfák keltető március-áprilisban.
  
   
  ⚫
'''Magyar név:''' Brunner-pókszöcske
   
  +
'''Tudományos név:''' ''Poecilimon brunneri'' (Frivaldszky, 1867) (Syn: ''Poecilimon lemnoticus'' Werner, 1932)
⚫
Brunner-pókszöcske
  
   
  +
'''Elterjedés:''' ponto-kaspi
−
Poecilimon brunneri (Frivaldszky, 1867)
  
−
 
−
Syn: Poecilimon lemnoticus Werner, 1932
  
   
  +
'''Faunatípus:''' bakán-moesiai
   
  +
'''Életforma:''' chorthobiont
⚫
Védettség: IUCN: - ; hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 100000 Ft.
  
   
  +
'''Természetvédelmi értékszám:''' I
⚫
Leírás, bemutatás:
  
  +
  ⚫
'''Védettség:''' IUCN: - ; hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 100000 Ft.
  +
  +
<gallery>
  +
Fájl:Poecilimon_brunneri_(1).jpg
  +
Fájl:Poecilimon_brunneri_(2).jpg
  +
</gallery>
  +
  +
  ⚫
'''Leírás, bemutatás:'''
   
 
A test ugyanolyan színű, mint a Poecilimon fussi-é. Gyakran találkozhatunk olyan egyedekkel, amelyeken élénk színű zöld-sárga vagy piros, finom, fekete foltok vannak. A hím cerkuszának vége hosszan, laposan elvékonyodik. A tojócső enyhén ívelt. Könnyen összetéveszthető a Poecilimon fussi-val, különösen a nőstények.
  
A test ugyanolyan színű, mint a Poecilimon fussi-é. Gyakran találkozhatunk olyan egyedekkel, amelyeken élénk színű zöld-sárga vagy piros, finom, fekete foltok vannak. A hím cerkuszának vége hosszan, laposan elvékonyodik. A tojócső enyhén ívelt. Könnyen összetéveszthető a Poecilimon fussi-val, különösen a nőstények.
−
Cirpelés: A hímek hangadása akár órákig is hallatott halk „zizegés”, amely emberi füllel alig
 +
Cirpelés: A hímek hangadása akár órákig is hallatott halk „zizegés”, amely emberi füllel alig megkülönböztethetően gyors, (3–) 4–6 tagú syllabus-sorozatokból áll, az egyes sorozatok között 3–10 (–30)’’-es szünetekkel.
−
megkülönböztethetıen gyors, (3–) 4–6 tagú syllabus-sorozatokból áll, az egyes sorozatok között 3–10 (–30)’’-es szünetekkel.
  
   
−
♂13-14mm, ♀ 13-15mm, tojócső 5-6mm.
 +
Testhossz: ♂ 13-14mm, ♀ 13-15mm, tojócső 5-6mm.
   
−
A faj ökológiája:
 +
'''A faj ökológiája:'''
   
 
Fitofág, melegkedvelő faj, magas gyepű mezofil és xero-mezofil réteken él.
  
Fitofág, melegkedvelő faj, magas gyepű mezofil és xero-mezofil réteken él.
31. sor: 34. sor:
 
Jórészt agárterületek közé ékelődően, a különböző irányú/lejtéső dombhátakon – részben másodlagos – lösz-sztyep maradványok találhatók, helyenként kisebb-nagyobb mértékű gyomosodással. Ahol löszös-agyagos talajon a (6-) 15–25 (-50) cm-es változatos, foltos növényzet borítása 70–85%-os volt (ebbıl 3–5 %nyit tettek ki Rubus, Rosa és Eleagnus bokrok). A növényzet 75%-a fűfélékből állott (Festuca, Bromus, Cynodon, Botriochloa, Stipa capillata); a szembetűnőbb (részben virágzó) növények: Teucrium, Thymus, Salvia nemorosa, Galium verum, Astragalus onobrychis, Agrimonia, Achillea, Carlina vulgaris, továbbá: Saguisorba minor, Euphorbia cyparissias, Hypericum, Centaurea, Eryngium, Medicago, Reseda, Senecio, Linum, Scabiosa, Reseda, Sideritis (egyes foltokon Cytisus is) voltak.
  
Jórészt agárterületek közé ékelődően, a különböző irányú/lejtéső dombhátakon – részben másodlagos – lösz-sztyep maradványok találhatók, helyenként kisebb-nagyobb mértékű gyomosodással. Ahol löszös-agyagos talajon a (6-) 15–25 (-50) cm-es változatos, foltos növényzet borítása 70–85%-os volt (ebbıl 3–5 %nyit tettek ki Rubus, Rosa és Eleagnus bokrok). A növényzet 75%-a fűfélékből állott (Festuca, Bromus, Cynodon, Botriochloa, Stipa capillata); a szembetűnőbb (részben virágzó) növények: Teucrium, Thymus, Salvia nemorosa, Galium verum, Astragalus onobrychis, Agrimonia, Achillea, Carlina vulgaris, továbbá: Saguisorba minor, Euphorbia cyparissias, Hypericum, Centaurea, Eryngium, Medicago, Reseda, Senecio, Linum, Scabiosa, Reseda, Sideritis (egyes foltokon Cytisus is) voltak.
   
−
Általános elterjedése:
 +
'''Általános elterjedése:'''
   
−
A nagyobb areájú Poecilimon fajok közé tartozik. Kimutatták Dél-Ukrajnától, Románián (Dél-Bánát, Dobrudzsa), a K-, DK-Balkánon (Szerbia-Montenegró, Bulgária, É-Görögország, Albánia, Európai Törökország) keresztül az Égei-szigetek északi részéig (B RUNNER 1882, H ELLER 1988, W ILLEMSE 1984). Magyarországról 2003-óta ismert (Nagy 2003).
 +
A nagyobb areájú ''Poecilimon'' fajok közé tartozik. Kimutatták Dél-Ukrajnától, Románián (Dél-Bánát, Dobrudzsa), a K-, DK-Balkánon (Szerbia-Montenegró, Bulgária, É-Görögország, Albánia, Európai Törökország) keresztül az Égei-szigetek északi részéig (B RUNNER 1882, H ELLER 1988, W ILLEMSE 1984). Magyarországról 2003-óta ismert (Nagy 2003).
   
−
Elterjedése Magyarországon:
 +
'''Elterjedése Magyarországon:'''
   
−
A P. brunneri eddig megismert Pécel környéki élıhelyeit 220–250 m t.sz.f. magasságban lévő lapos dombhátakon, és a csatlakozó (3-) 6–10 (-15)o-os, DNy-i, Ny-i lejtıkön találtuk (földrajzi koordináták: É 47o 30,629', K 19o 20,738').
 +
A P. brunneri eddig megismert Pécel környéki élőhelyeit 220–250 m t.sz.f. magasságban lévő lapos dombhátakon, és a csatlakozó (3-) 6–10 (-15)o-os, DNy-i, Ny-i lejtıkön találtuk (földrajzi koordináták: É 47o 30,629', K 19o 20,738').
   
−
Álománynagyság:
+
'''Álománynagyság:'''
   
 
Egyetlen ismert lelőhelyén 400-600 egyed/ha.
 
Egyetlen ismert lelőhelyén 400-600 egyed/ha.
   
−
Veszélyeztető tényezők:
+
'''Veszélyeztető tényezők:'''
   
 
Bármilyen hatás, tevékenység, amely élőhelyeinek megsemmisülésével járhat.
  
Bármilyen hatás, tevékenység, amely élőhelyeinek megsemmisülésével járhat.
   
   
−
Természetvédelmi kezelés:
+
'''Természetvédelmi kezelés:'''
   
 
viszonylag kis területről kimutatott populációja egyedi elbírálást, illetve ennek megfelelő kezelést igényelnek.
  
viszonylag kis területről kimutatott populációja egyedi elbírálást, illetve ennek megfelelő kezelést igényelnek.

A lap jelenlegi, 2020. január 6., 16:09-kori változata

Magyar név: Brunner-pókszöcske

Tudományos név: Poecilimon brunneri (Frivaldszky, 1867) (Syn: Poecilimon lemnoticus Werner, 1932)

Elterjedés: ponto-kaspi

Faunatípus: bakán-moesiai

Életforma: chorthobiont

Természetvédelmi értékszám: I

Védettség: IUCN: - ; hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 100000 Ft.

  • Poecilimon brunneri (1).jpg
  • Poecilimon brunneri (2).jpg


Leírás, bemutatás:

A test ugyanolyan színű, mint a Poecilimon fussi-é. Gyakran találkozhatunk olyan egyedekkel, amelyeken élénk színű zöld-sárga vagy piros, finom, fekete foltok vannak. A hím cerkuszának vége hosszan, laposan elvékonyodik. A tojócső enyhén ívelt. Könnyen összetéveszthető a Poecilimon fussi-val, különösen a nőstények. Cirpelés: A hímek hangadása akár órákig is hallatott halk „zizegés”, amely emberi füllel alig megkülönböztethetően gyors, (3–) 4–6 tagú syllabus-sorozatokból áll, az egyes sorozatok között 3–10 (–30)’’-es szünetekkel.

Testhossz: ♂ 13-14mm, ♀ 13-15mm, tojócső 5-6mm.

A faj ökológiája:

Fitofág, melegkedvelő faj, magas gyepű mezofil és xero-mezofil réteken él. Az imágók júliusban jelennek meg és egészen ősz elejéig láthatók. A peték telelnek át. A lárvák március-áprilisban kelnek.

Jórészt agárterületek közé ékelődően, a különböző irányú/lejtéső dombhátakon – részben másodlagos – lösz-sztyep maradványok találhatók, helyenként kisebb-nagyobb mértékű gyomosodással. Ahol löszös-agyagos talajon a (6-) 15–25 (-50) cm-es változatos, foltos növényzet borítása 70–85%-os volt (ebbıl 3–5 %nyit tettek ki Rubus, Rosa és Eleagnus bokrok). A növényzet 75%-a fűfélékből állott (Festuca, Bromus, Cynodon, Botriochloa, Stipa capillata); a szembetűnőbb (részben virágzó) növények: Teucrium, Thymus, Salvia nemorosa, Galium verum, Astragalus onobrychis, Agrimonia, Achillea, Carlina vulgaris, továbbá: Saguisorba minor, Euphorbia cyparissias, Hypericum, Centaurea, Eryngium, Medicago, Reseda, Senecio, Linum, Scabiosa, Reseda, Sideritis (egyes foltokon Cytisus is) voltak.

Általános elterjedése:

A nagyobb areájú Poecilimon fajok közé tartozik. Kimutatták Dél-Ukrajnától, Románián (Dél-Bánát, Dobrudzsa), a K-, DK-Balkánon (Szerbia-Montenegró, Bulgária, É-Görögország, Albánia, Európai Törökország) keresztül az Égei-szigetek északi részéig (B RUNNER 1882, H ELLER 1988, W ILLEMSE 1984). Magyarországról 2003-óta ismert (Nagy 2003).

Elterjedése Magyarországon:

A P. brunneri eddig megismert Pécel környéki élőhelyeit 220–250 m t.sz.f. magasságban lévő lapos dombhátakon, és a csatlakozó (3-) 6–10 (-15)o-os, DNy-i, Ny-i lejtıkön találtuk (földrajzi koordináták: É 47o 30,629', K 19o 20,738').

Álománynagyság:

Egyetlen ismert lelőhelyén 400-600 egyed/ha.

Veszélyeztető tényezők:

Bármilyen hatás, tevékenység, amely élőhelyeinek megsemmisülésével járhat.


Természetvédelmi kezelés:

viszonylag kis területről kimutatott populációja egyedi elbírálást, illetve ennek megfelelő kezelést igényelnek.

A lap eredeti címe: „https://zoology.unideb.hu/orthoptera-wiki/index.php?title=Poecilimon_brunneri&oldid=3023”