„Locusta migratoria” változatai közötti eltérés
| (10 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''<nowiki>#0360</nowiki>'' |
''<nowiki>#0360</nowiki>'' |
||
| − | Magyar név: európai vándorsáska |
+ | '''Magyar név:''' Keleti vagy európai vándorsáska |
| − | Tudományos név: ''Locusta migratoria'' (Linne, 1758) |
+ | '''Tudományos név:''' ''Locusta migratoria'' (Linne, 1758) (Syn.: ''Pachytylus migratorius'' Linnaeus, |
| + | ''P. cinarescens'' Fabricius, ''P. danicus'' Linnaeus) |
||
| − | Elterjedés: kozmopolita |
||
| + | '''Elterjedés:''' dél-eurázsiai |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| − | A hím 29 - 40 mm, a nőstény 37 - 55 mm. A magányos (soliter) alak viselkedése és megjelenése is különbözik a sereges (gregária) alaktól. A testalakban megmutatkozó különbség akkora, és olyan feltűnő, hogy régebben ezeket az eltérő alakokat külön fajként írták le. A magányos alak előhátán éles, kiemelkedő hosszanti él húzódik. Kevesebbet mozog, táplálék igénye is kisebb, mint a társas alaké. Egyedfejlődése is jelentősen hosszabb, mivel nem termeli azt a kémiai jelzőanyagot (feromon), amely a társas alaknál az egyedfejlődést és az ivarérést serkenti. Szinte a sors iróniája, hogy ez a faj, amely még a történelmi időkben is okozott súlyos károkat, az aktuálisan veszélyeztetett fajok listájára került. Jelenleg Közép-európából gyakorlatilag kipusztult. Gyér egyedszámú, valószínűleg utolsó hazai populációja a nyírségi erdőspuszták részén, homoki gyepekben tenyészik. A megvizsgált nőstények fertilisek voltak, de csak kevés (5-10) petét voltak képesek lerakni. Közvetlenül kipusztulás előtt áll. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft. |
||
| ⚫ | |||
| − | '''Keleti v. európai vándorsáska''' |
||
| ⚫ | |||
| + | 0361_Locusta_migratoria.jpg|''Locusta migratoria'' |
||
| ⚫ | |||
| − | + | https://www.inaturalist.org/taxa/201627-Locusta-migratoria/browse_photos |
|
| + | http://www.orthoptera.ch/arten/item/locusta-migratoria |
||
| ⚫ | |||
| 42. sor: | 43. sor: | ||
A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor ''Locusta migratoria'' tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén. |
A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor ''Locusta migratoria'' tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén. |
||
| + | |||
'''Általános elterjedése: ''' |
'''Általános elterjedése: ''' |
||
| 51. sor: | 53. sor: | ||
Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt. |
Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt. |
||
| − | |||
| − | |||
| − | ELŐFORDULÁSA NEMZETI PARKJAINKBAN (és illetékességi területükön). |
||
| − | |||
| − | BFNP: Kis-Balaton (Diás-sziget/Ko) |
||
| − | |||
| − | HNP: Haláp/N, Csenger/Ko, Hajdúhadház/V (Varga Zoltán szóbeli közlés) |
||
A lap jelenlegi, 2021. április 26., 13:00-kori változata
#0360
Magyar név: Keleti vagy európai vándorsáska
Tudományos név: Locusta migratoria (Linne, 1758) (Syn.: Pachytylus migratorius Linnaeus,
P. cinarescens Fabricius, P. danicus Linnaeus)
Elterjedés: dél-eurázsiai
Faunatípus: policentrikus
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Védettség: IUCN: - ; hazánkban védett, eszmei értéke 10000 Ft.
Locusta migratoria
Locusta migratoria
https://www.inaturalist.org/taxa/201627-Locusta-migratoria/browse_photos
http://www.orthoptera.ch/arten/item/locusta-migratoria
Leírás, bemutatás:
Legnagyobb testű sáskánk, úgyszintén Közép-Európában is. Zöld, barna és szürkés színváltozatai is lehetnek. A fejen és előtoron határozott sötét foltok vannak. Az előtor hosszanti középgerince ívelten kiemelkedő (szoliter fázis). Az üveges, hosszú, a testen túlérő szárnyak barnán/szürkén foltozottak. A hátulsó lábszárak vöröses színűek. A vándorló fázis egyedei kisebbek, az előtor középgerince nem emelkedik ki, a szárnyak hosszabbak (a vándorló fázis hazai előfordulása jelenleg nem ismert).
Testhossz: ♂ 30-41 mm, ♀ 35-55 mm
A faj ökológiája:
Chortobiont, mezohigrofil és thermofil; mélyedésekkel tarkított mezofil rét, parlag. Gyakran élnek homokos területeken. A tavasszal kelő, gyakran eltérő színezetű lárvák főleg füvekkel táplálkoznak, azonban ismeretes, hogy táplálék szűkében különféle növényeket is megrágnak. Az imágók júliustól szeptemberig élnek; jól repülnek. Utóbbi tulajdonságuknak köszönhető egyes példányainak váratlan előkerülése.
A mediterrán térségben át is telelhetnek, miért az idősebb generáció példányai áprilisig láthatók. A petecsomóikat ősszel homokos talajba rakják. Kedvező környezeti feltételek bekövetkeztekor Locusta migratoria tömegesen is előfordulhat. A stressz által okozott nagy népsűrűség vezet vándorló (gregária) fázisba, jelentős gazdasági kártétellel. Ez a típus korábban Közép-Európában, így hazánkban is gyakran megjelent. A mezőgazdaság intenzívebbé válása, a vízelvezetés miatt azonban mára ritkává vált számos korábbi területén.
Általános elterjedése:
A Palearktikumban déli szegélyén Spanyolországtól Kelet-Ázsiáig előfordul. Palearktikus-policentrikus.
Elterjedése Magyarországon:
Az Alföldön, főleg a Tiszántúl északi felében tűnnek fel egyes példányai. 100-150 évvel korábban sokkal gyakoribb volt.
Állománynagyság:
A korábbi évszázadokban nagy tömegekben jelentkező és gyakran kártevő faj volt, azonban - főként az Alföld lecsapolása, kiszárítása, továbbá mezőgazdálkodás intenzívebbé válása következtében - mostanra szinte a kipusztulás szélére jutott.
Veszélyeztető tényezők:
Ritka, ma már védelemre szoruló faj. Lehetséges, hogy a művelésből kivont, esetlegesen parlagon maradó területeken jobb életlehetőségekhez jut.
Természetvédelmi kezelés:
Aligha adható, mivel jelenlegi hazai élőhelyi sajátságai csak hézagosan ismertek. Minden esetre a hajdúhadházi katonai gyakorló-területen a jelenlegi természeti körülmények fenntartása hozzájárul a faj lokális megmaradásához.
