Az egyenesszárnyúak hangadása

A sáskák, szöcskék és tücskök többsége a rovarvilág mesterdalnoka, cirpelő (hangadó) és hallószervük (tympanális szerv) is van. Sokszor az emberi fül számára is kedves dal az egy fajhoz tartozó hímek lovagi tornája, versengésük a nőstényért, annak kegyeiért. Erről Herman Ottó így írt: "...ha tisztán emberi állásról tekintjük a dolgot, a szöcske szerény kis nótája a maga helyén nem mond kevesebbet, mint amennyit mondott Beethoven Holdfény-szonátája Guicciardi grófnőnek." Mindehhez keveset lehet hozzátenni, legfeljebb pontosabb magyarázatát adhatjuk a hangadás mikéntjének és szerepének.

http://www.eletestudomany.hu/szerenad_a_nostenynek

Mielőtt a hangadás módjait vesszük sorra, a hallószerveket kell bemutatnunk. Ennek oka az, hogy a hallószervek, illetve azok a szervek, amelyekből kialakultak a csoport törzsfejlődése során, hamarabb jelentek meg, mint a hangadásra módosult szervek. Az első hallószervvel rendelkező mellső láb az alsó Jurából (Liász) származik.

Az összes fejlettebb rovar, így az egyenesszárnyúak is rendelkeznek egy, a tor tengelyében húzódó vastag trachea(légcső)-ággal, az úgynevezett auditoriális tracheával. Ez a trachea ágazik el a lábakban megtalálható rezgésérzékelő szerv (subgenualis szerv) felé. Így ez utóbbi közvetlenül alapjául szolgál a szöcskék és a tücskök hallószervének, amely a mellső lábak lábszáraiban helyezkedik el. A sáskák hallószerve, amely az első potrohszelvény két oldallemezén nyílik, feltehetően később alakult ki az evolúció során.

A rovartest keresztmetszete a trachea-rendszerrel

Nem csak a hallószervek, hanem a cirpelőszervek kialakulásában és elhelyezkedésében is találunk különbségeket.

A tücsköknél és a szöcskéknél a hímek fedőszárnyainak tövén alakult ki a cirpelőszerv. A ciripelés nem tanult, hanem genetikailag kódolt magatartás. Sebessége (és némileg a hangmagasság) hőmérsékletfüggő, hűvösebb időben lassabb, napsütésben gyorsabb. A tücskök (és a szöcskék) hangszere az első pár szárny, a fedőszárny. A szárny fonákán az egyik kiemelkedő ér a ciripelőér, amin a mezei tücsöknél nagyjából 140 kis kiemelkedés sorakozik. Ez a ciripelő csapsor, amelyen a másik szárny szélén található kiemelkedést végighúzva keletkezik a reszelő hang. A szárnyakon merev erekkel körülvett mezők (a háromszögletű hárfa és a kerek tükör) rezonátorként működve jelentősen hozzájárulnak a hang felerősítéséhez (A). A tücskök két szárnya szimetrikus, mindkettőn megtalálhatók az említett képletek, míg a szöcskéknél aszimetrikus, csak a jobb fedőszárnyon látható az un. tükör, míg a másik szárnyon a megvastagodott cirpelő-ér. Ciripeléskor azonban mindig a jobb szárny van felül (B), tehát az ezen található pengető (plektrum) és a bal szárny ciripelő csapjai nem vesznek részt a folyamatban.

Mezei tücsök hím fedőszárnya ————————————— Járata bejáratánál cirpelő mezeitücsök

A hangadás a kissé megemelt fedőszárnyak összedörzsölésével történik (elytro-elytrális hangadás). A szárnyak és a potroh által kialakított üreg hangtölcsérként működik, ezért a hang irányított. (Hasonló funkciója van a tücsöklyuknak is, a hímek ugyanis mindig a bejárat előtt kialakított porondon hallatják éneküket, ami akár 100 méterre is elhallatszik.)
Azonban az ilyen módon keletkezett hang sokszor az emberi fül számára érzékelhetetlen ultrahang tartományba esik. Természetesen a szárnyakkal nem rendelkező fajok általában cirpelni sem tudnak. Kivételek azonban itt is akadnak, mert vannak olyan szárnyas formák, amelyek nem rendelkeznek cirpelőszervekkel (pl. a doboló szöcske — Meconema thalassinum), s vannak olyan szárnyatlanok, amelyek a hátsó lábak erőteljes tüskézettségét kihasználva, a hátsó lábaikat a potroh oldallemezeihez dörzsölve keltenek hangot (Stenopelmatidae család fajai: Stenopelmatus sp.).

• 

  Stenopelmatus sp.

A sáskák a harmadik láb combjainak belső oldalán található cirpelő csapsorukat a fedőszárnyakhoz dörzsölve adnak hangot (femoro-elytrális hangadás). Itt nem a hangmagasságban van elsősorban különbség, hanem az „ének” ritmusában.

Részletesebben lásd: Orthoptera fajcsoportok bioakusztikai és morfometriai vizsgálata (On the bioacoustics and morphology of some species-groups of Orthoptera) Doktori (PhD) értekezés, Orci Kirill Márk, Debreceni Egyetem Természettudományi Kar Debrecen, 2002. Itt: https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/78983/ertekezes.pdf?sequence=4

• 

  Cirpelő és hallószervek

• 

  Cirpelő pirregő tücsök Oecanthus pellucens

https://youtu.be/SxJI0YHAw3M

https://www.srf.ch/kultur/wissen/insekten-in-stadt-und-agglo-was-zirpt-denn-da?fbclid=IwAR0lT9L4zJ0DE8qMpnGk1F_OWFUIR82GvrpiUGSFSsrqGK1nG4s0xTuCf0o

A hangadás, mint már arra utaltunk, a hímek rivalizálását, párkeresését, udvarlását jelenti. Ennek megfelelően a következő típusokat különböztethetjük meg:

a. szokványos ének — a hím jelzi jelenlétét, http://indavideo.hu/video/Mezei_tucsok_szokvanyos_eneke

b. rivalizáló ének — vetélytárs hím válasza esetén hallatszik, s előadásmódja szerint lehet egyidejű, illetve váltakozó,

c. párkereső ének — a nőstényeknek szól,

d. egyéb hangok — ráugró, párzási stb. hangok.

Míg a szöcskéknél és a tücsköknél néhány kivételtől eltekintve (pl. nyerges szöcske) kizárólag a hímek cirpelnek, addig a sáskáknál gyakran megfigyelhető a nőstények éneklése is. E hangadás feltehetően a hímnek segít a nőstény megtalálásában.

A hangadás tehát a fajfenntartó viselkedés egyik fontos, fajra jellemző eleme. Valójában sokkal árnyaltabb az itt leírtaknál, hiszen elválaszthatatlan azoktól a sajátos viselkedésformáktól, amelyek a párzásig vezetnek. Olyannyira, hogy sok esetben - lényeges külső morfológiai különbségek nélkül - faji különállóságot hoz létre (rejtett vagy "kriptikus" fajok - lásd pl. Isophya genus fajai - KM Orci, G Szoevenyi, B Nagy: Isophya sicula sp. n.(Orthoptera: Tettigonioidea), a new, morphologically cryptic bush-cricket species from the Eastern Carpathians (Romania) recognized from its peculiar male calling song. - Zootaxa 2627: 57–68 (2010) ).

Ionuţ Ştefan Iorgu: Acoustic analysis reveals a new cryptic bush–cricket in the Carpathian Mountains (Orthoptera, Phaneropteridae)-Zookeys. 2012; (254): 1–22. doi: 10.3897/zookeys.254.3892 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3560838/

HELVERSEN, O. VON (1986): Courtship song and taxonomy of grasshoppers in the Chorthippus albomarginatus-group (Orthoptera: Acrididae). Zool. Jb. Syst. 113: 319-342.

Érdekességek