„Tettigonia cantans” változatai közötti eltérés
| 23. sor: | 23. sor: | ||
| ⚫ | Leírás: A három közép-európai Tettigonia faj közül a legkisebb. Az alapszín világos zöld, ritkán sárgás. A hátsó oldalon többé-kevésbé széles, sárga vagy vörös-barna sáv fut át a fejen, a pronotumon és a szárnyakon. A széles szárny éppen eléri, vagy kicsivel túlnyúlik a potrohon és a hátsó térden. A petékkel teli nőstények potroha még hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain a közepe előtt egy kis belső fog van. A nőstény tojócsőve csak enyhén hajlított és kb. olyan hosszú, mint a hátulsó comb. |
||
| − | morfológia |
||
| ⚫ | A |
||
| − | ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Ovipositor 20-25 mm |
+ | Testméret: ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Ovipositor 20-25 mm |
| + | Cirpelés: Spontán éneke körülbelül 100 méterre hallhatóan hangos. Hőmérséklettől függően a 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő verseket, amelyek intenzitása a közepén a legerősebb, különböző hosszúságú szünetek szakítják meg. |
||
| − | éneklés |
||
| − | A Tettigónia kantánok spontán énekelése körülbelül 100 méterre hangos és hallható. Magas hőmérsékleten 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő versek keletkeznek, amelyeket megközelítőleg egyenlő szünetek választanak el. A maximális hangerő megközelítőleg a vers közepén érhető el. Az este felé, mivel a hőmérséklet csökken, a versek és a szünetek hosszabbak és hosszabbak. Normál éjszakai hőmérsékleten az állatok szüntelenül énekelnek, csak az egyes szótagokat láthatjuk. Ezután a versek csak néhány szótag után érik el a maximális hangerőt. Ha a hőmérséklet még jobban csökken (10 ° C-ra), a verseket 10-20 másodpercenként megszakítják. A frekvenciaspektrum maximum 6-8 kHz-en jelenik meg. |
||
| + | Elterjedés: Franciaország-tól és Közép-Európá-tól, a Pireneusok-tól egészen az Ázsia-ig. Melegebb klímában hegyvidékeken fordul elő, mint pl. hazánkban is nagyjából 400-500 m tszf-i magasságtól. |
||
| − | terjedését |
||
| − | A Tettigonia kantánok Franciaországból és Közép-Európából a Pireneusokból származnak az ázsiai régióba. Nyugat-Franciaország sok részén a faj hiányzik. Délen a terjesztés a hegyekre és az észak-balkáni országokra korlátozódik. Északon Dánia és Lengyelország, valamint a balti államok Dél-Finnországig terjednek. Észak- és Közép-Németországban a fajok széles körben elterjedtek a magasabb tengerszint feletti magasságokban és a bajor Alpokban, elterjedt. A Tettigónia kantánok előfordulása klimatikus állapotú, sok régióban csak szelektíven fordul elő nedves területeken, és Közép-Európában nagy eloszlási rések vannak. Svájcban a Tettigonia kantánok széles körben elterjedtek a Jurában, a Mittellandok nagy részén és az Alpok lábánál. |
||
| + | Élőhely és életmód: A ''Tettigonia viridissima''-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyeket kedvel, de ezzel együtt is előfordulhatnak. Alföldi mocsarakban, nedves réteken, nagyobb magasságú réteken, magasfüvű réteken, erdőszéleken és erdei tisztásokon fordulnak elő. |
||
| − | Fenológia és életmód |
||
| − | A Tettigónia kantánok felnőtt állatai június végétől október végéig élnek. |
||
| − | A tojásokat a földbe helyezik. Ott legalább kétszer hibernáltak, amíg kikerülnek. A tojások szárazsága alacsony, ezért a Tettigonia kantánok nedves, esős területekre támaszkodnak. A lárvák 6 szakaszon mennek keresztül. A férfiak inkább szívesen énekelnek. |
||
| + | Fenológia: A májusban kelő petékből az imágók június végétől jelennek meg és október végéig élhetnek. A petéket a nedves talajba rakják, ahol legalább kétszer áttelelnek. |
||
| − | élőhely |
||
| − | A Tettigonia cantans előnyösebb, mint a Tettigonia viridissima-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyek, de ezzel együtt is előfordul. A Neusiedlersee-vidék Leitha-hegységében (3) mind a három közép-európai Tettigónia faj összevonódik. A Tettigonia kantánok alföldi mocsarakban, nedves rétekben, magas magasságú rétekben, hosszú füves rétekben és legelőkben, erdei széleiben és erdei tisztásaiban élnek. Ismét és újra megtalálhatja a fajokat gabonafélékben, rétekben és kertekben. A svájci fennsíkon a szeder sövényeket gyakran gyarmatosítják, melyeket megosztanak a Pholidoptera griseoaptera és a Gomphocerippus rufus. Száraz területeken a Tettigonia kantánok magasabb fekvésű élőhelyeket laknak, és a nagyobb csapadékmennyiségből származó előnyökkel jár. |
||
A lap 2019. január 30., 16:16-kori változata
Magyar név: Éneklő lombszöcske
Tudományos név: Tettigonia cantans (Fuessli, 1775)
Elterjedés:
Faunatípus: szibériai
Életforma: chortho-thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: I
Tettigonia cantans hím
Tettigonia cantans nőstény
http://www.orthoptera.ch/arten/item/tettigonia-cantans
Leírás: A három közép-európai Tettigonia faj közül a legkisebb. Az alapszín világos zöld, ritkán sárgás. A hátsó oldalon többé-kevésbé széles, sárga vagy vörös-barna sáv fut át a fejen, a pronotumon és a szárnyakon. A széles szárny éppen eléri, vagy kicsivel túlnyúlik a potrohon és a hátsó térden. A petékkel teli nőstények potroha még hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain a közepe előtt egy kis belső fog van. A nőstény tojócsőve csak enyhén hajlított és kb. olyan hosszú, mint a hátulsó comb.
Testméret: ♂ 21-31 mm | ♀ 29-33 mm | Ovipositor 20-25 mm
Cirpelés: Spontán éneke körülbelül 100 méterre hallhatóan hangos. Hőmérséklettől függően a 1,0-3,5 s időtartamú zümmögő verseket, amelyek intenzitása a közepén a legerősebb, különböző hosszúságú szünetek szakítják meg.
Elterjedés: Franciaország-tól és Közép-Európá-tól, a Pireneusok-tól egészen az Ázsia-ig. Melegebb klímában hegyvidékeken fordul elő, mint pl. hazánkban is nagyjából 400-500 m tszf-i magasságtól.
Élőhely és életmód: A Tettigonia viridissima-nál enyhébb és hűvösebb élőhelyeket kedvel, de ezzel együtt is előfordulhatnak. Alföldi mocsarakban, nedves réteken, nagyobb magasságú réteken, magasfüvű réteken, erdőszéleken és erdei tisztásokon fordulnak elő.
Fenológia: A májusban kelő petékből az imágók június végétől jelennek meg és október végéig élhetnek. A petéket a nedves talajba rakják, ahol legalább kétszer áttelelnek.
