„Tesselana vittata” változatai közötti eltérés
| 18. sor: | 18. sor: | ||
</gallery> | </gallery> | ||
| − | + | ez a kistermetű (13-18 mm), , ú faj. Vegyes táplálkozású, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Jelentőségét az adja, hogy . | |
| − | Leírás: A test színe világos szürkés vagy barnás. A paranotum egy fehér-sárgás csík | + | Leírás: A test színe világos szürkés vagy barnás. A paranotum alsó és a hátsó szegélyén egy fehér-sárgás csík van. A rövid, sötét foltos első szárnyak a potroh felén érnek túl, és egy kihegyezettek. A hímek cerkuszain belül, középen kis fog van. A tojócső fekete vagy sötét szürke, világosabb színű alappal. Ritkán macropter egyedek is előfordulnak. |
| − | Testhossz: | + | |
| − | + | Testhossz: ♂ 13-17 mm | ♀ 14-16 mm | Tojócső 5-6 mm | |
| − | Megoszlás: a közép-ázsiai-pontusi | + | |
| − | Habitat és életmód: | + | Cirpelés: a hívó dal rövid szótagokból áll . Cirpelése (általában reggel és délután) olyan halk, hogy az emberi fül számára szinte érzékelhetetlen. |
| − | Fenológia: | + | |
| + | Megoszlás: a közép-ázsiai-pontusi faj, Közép-Ázsia és Ázsia nyugati részén, Kelet-Európában: elterjedésének nyugati és északi határát a Kárpát-medencében éri el. | ||
| + | |||
| + | Habitat és életmód: rovarevő faj, melegkedvelő, mezo-xerofil. Ez inkább a magasabb füvű, szárazabb löszpuszta gyepekben fordul elő, esetleg cserjék mellett az utakon. | ||
| + | |||
| + | Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák április-májusban kelnek, az imágók júliusban jelennek meg, és október végéig fellelhetők. | ||
A lap 2019. január 31., 12:59-kori változata
#0150
Magyar név: Csíkos rétiszöcske
Tudományos név: Tesselana veyseli (Kocak, 1984) (Tesselana vittata Charpentier, 1825)
Elterjedés: közép-, délkelet-európai
Faunatípus: ponto-káspi
Életforma: chortobiont
Természetvédelmi értékszám: II
Tesselana veyseli
ez a kistermetű (13-18 mm), , ú faj. Vegyes táplálkozású, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Jelentőségét az adja, hogy .
Leírás: A test színe világos szürkés vagy barnás. A paranotum alsó és a hátsó szegélyén egy fehér-sárgás csík van. A rövid, sötét foltos első szárnyak a potroh felén érnek túl, és egy kihegyezettek. A hímek cerkuszain belül, középen kis fog van. A tojócső fekete vagy sötét szürke, világosabb színű alappal. Ritkán macropter egyedek is előfordulnak.
Testhossz: ♂ 13-17 mm | ♀ 14-16 mm | Tojócső 5-6 mm
Cirpelés: a hívó dal rövid szótagokból áll . Cirpelése (általában reggel és délután) olyan halk, hogy az emberi fül számára szinte érzékelhetetlen.
Megoszlás: a közép-ázsiai-pontusi faj, Közép-Ázsia és Ázsia nyugati részén, Kelet-Európában: elterjedésének nyugati és északi határát a Kárpát-medencében éri el.
Habitat és életmód: rovarevő faj, melegkedvelő, mezo-xerofil. Ez inkább a magasabb füvű, szárazabb löszpuszta gyepekben fordul elő, esetleg cserjék mellett az utakon.
Fenológia: Az áttelelő petékből a lárvák április-májusban kelnek, az imágók júliusban jelennek meg, és október végéig fellelhetők.
