Tettigonia viridissima
#0090
Magyar név: Zöld lombszöcske
Tudományos név: Tettigonia viridissima Linne, 1758
Elterjedés: euroszibériai
Faunatípus: szibériai, policentrikus
Életforma: thamnobiont
Természetvédelmi értékszám: III
Tettigonia viridissima hím
Tettigonia viridissima nőstény
Fűzöld, csupán az előtorhát középvonalán, s főleg a hím elülső szárnyainak cirpelőrésze barna, feketésbarna. Hossza 23 - 25 mm, a tojócsőé 24 - 32 mm, nem ér túl a szárnyak hosszán. Hazánkban az alföldeken, a hegy- és dombvidékeken általánosan elterjedt. 500-600 m-től fokozatosan az éneklő lomszöcske (Tettigonia cantans Fuessly, 1775; euroszibériai; szibériai; thamnobiont; I (#0110)) váltja föl. Az előző fajnál termetesebb a farkos lombszöcske (Tettigonia caudata (Carpentier, 1845); közép-, kelet-európai; ponto-káspi; thamnobiont; I) (hossza 22 - 36 mm, a tojócsőé 33 - 38 mm, jelentősen túlér a szárnyakon), és a hátulsó combokon fekete alapú a tüskézettség. Hazai előfordulása szórványos, inkább az alföldi területekre korlátozódik. A magasabb kultúr vagy egyéb növényállományokat kedveli, ragadozó. Vöröskönyves, védett faj. Értéke: 10000 Ft.
Táplálékuk jelentős része rovarokból áll. A kultúrterületekről (gabona- és kukoricaföldek), főleg a betakarítást követően, szívesen húzódnak magasabb bokrok, fák lombkoronájába, ahol a hímek a késő délutáni óráktól folyamatosan, hangosan cirpelnek. Fényre is repülnek.
Leírás: A Nagy Zöld Bush-tücsök van a test színe világos vagy sötét zöld, szinte mindig a hátsó hosszanti csík. Néha megtalálható egyének narancs vagy sárga lábak, vagy akár az egész test narancssárga-sárga. A tüskék a hátulsó femora fekete csak a hegye. Hím cerci íveltek, hogy a belső és a 2-szer hosszabb, mint a tollak. A tojásrakó nem haladja végén előtérbe szárnyait. Testhossz: S 28-35mm, 33-42mm $, tojásrakó 27-31mm. Stridulation: nagyon hosszú echeme szekvenciákat. Minden echeme van kialakítva 2 szótag. A dal hallható távolságból néha több mint 100 millió. Ez stridulates különösen délután és este, néha napközben. Megoszlás: a Holopalaearctic faj ismert Európában, Észak-Afrikában, Nyugat- és Közép-Ázsiában. Habitat és életmód: egy arboricolous faj, ritkán praticolous, eurybiont, terjedt el a síkság és a hegyek. A nimfák vannak praticolous de a felnőttek arboricolous. Mégis találunk felnőttek a gabonafélék, különösen a búza és a kukorica, bokrok, erdei tisztásokon, stb Néha megtalálható együtt Tettigonia cantans néhány hegyek. Fenológia: felnőtt jelennek június-júliusban is látható ősszel. Ez hibernálás a tojás szakaszban. Nimfák kelnek áprilisban.
