Rendszertani áttekintés

Taxonómiai kapcsolatok

• 

A törzsfán a rovarok osztályán belül látható az egyenesszárnyúak helyzete, azaz, hogy az egyenesszárnyúak (Orthoptera) csoportja az Orthopteroida rendcsoportba tartozik.

Rendszertani áttekintés

Az öregrendbe két rend (Ordo: Ensifera — Tojócsövesek rendje, Ordo: Caelifera — Sáskák rendje) sorolható, amelyek egy közös őstől (ancestor) származtathatók. Ezért egymásnak úgynevezett testvércsoportjai (sister group), illetve egységes származású, monofiletikus egységet alkotnak. A közös származásra utaló közös levezetett (synapomorph) jellegeik a következők:

• az első torszelvény oldallemezeit (pleurit) a megnagyobbodott előtorpajzs eltakarja;
• sajátos belső anatómiájú hátulsó ugróláb;
• a szárnykezdemények hossztengely körüli elfordulása az idősebb lárvákon (aminek következtében a fedőszárnyak kezdeménye a második szárnyak alatt helyezkedik el).

E közös jellegek ellenére meglehetősen markáns különbségek is vannak a két csoport között - pl. a hangadás módjában, a hallószervek kialakulásában -, amelyek indokolhatják - a hagyományos felfogással szemben - a két rendként való tárgyalásukat.

1. A csáp hosszabb a fél testhossznál, ízeinek száma 30 fölött van; hallószerv az elülső lábszáron; a hímek cirpelőszerve - ha van - az első szárny tövén van; a tojócső hosszú, jól látható —

Rend: Tojócsövesek — Ensifera

2

— A csáp rövidebb a fél testhossznál, 30-nál nem több ízű. A cirpelőszerv (ha nem hiányzik) a 3. comb belső oldalán (cirpelőpárkány, cirpelő csapok), ill. az első szárny kiemelkedő erén, a hallószerv a potroh oldalán van. Csak rövid (szabad szemmel néha alig látható) tojókampók vannak —

Rend: Tojókampósok — Caelifera

3

2.. A lábfej 4 ízű; a tojócső lapított, kard- vagy késszerű —

Családsorozat: Tettigonioidea — Szöcskefélék

— A lábfej 3 ízű (a 3. kivételesen 4); a tojócső hengeres, végén némileg megvastagodó —

Családsorozat: Grylloidea — Tücsökfélék

3. Az első lábszár ásószerűen kiszélesedett, a lábfej 2 ízű; tojókampók nincsenek.

Családsorozat – Superfamilia: Tridactyloidea — Ásósáskafélék

— Az első lábszár rendes, nem kiszélesedett, a lábfej 3 ízű, a karmoknál tapadólebenyek vannak. Az előhát hátul nem hosszabbodik meg az egész testet eltakaró nyúlvánnyá. Tojókampók vannak.

Családsorozat — Superfamilia: Acridoidea — Sáskafélék

— A karmoknál nincsenek tapadó-lebenyek. Az előhát hátrafelé hosszú nyúlványban folytatódik, ami az egész testet betakarja.

Családsorozat — Superfamilia: Tetrigoidea – Tövishátú sáskákfélék

• 

Tojócsövesek rendje (Ordo: Ensifera)

A Tojócsövesek rendje a szöcske- és tücsökféléket egyesíti. A testnél rendszerint hosszabb, sokízű, fonalas csáp, hátulsó ugróláb a jellemző. A hímek a két elülső szárny összedörzsölésével (elytro-elytrális hangadás) cirpelnek. A nőstényeken feltűnő a hosszú tojócső. Az emésztőcsatornán előgyomor (proventriculus) van.

Tücsökfélék családsorozata (Superfamilia: Grylloidea)

Zömök, hengerded testű, gömbölyded fejű, fekete, ritkábban barna-sárga színű rovarok, jelentős ivari kétalakúsággal. A hangadó és hallószervük a szöcskékéhez hasonló, de sokszor hiányozhat is. A hímek közismerten hangos cirpelők (néhány fajukat előszeretettel tartják kicsiny kalitkákban), mindkét elülső szárnyukon, amelyek közül a jobboldali helyezkedik el felül, jelentős kiterjedésű cirpelő rész van, emiatt a hímek mellső szárnyának alkata, erezete jelentősen eltér a nőstényekétől. A cercusok hosszúak, hajlékonyak, szőrösek. A tojócső hengeres, négy részből áll (két pár gonapophysisi), a csúcsán vastagodott. A lábfej három ízű. A harmadik lábpár combja vaskos. Többnyire lárva alakban telelnek. Általában a talajban (önmaguk vájta lyukakban, repedésekben, kövek alatt) keresnek védelmet. Vegyes táplálkozásúak; közöttük több kártevő is ismert. A mintegy 2300 fajuk közül Magyarországról 12 fajt ismerünk.

Szöcskefélék családsorozata (Superfamilia: Tettigonioidea)

Általában nagy (legnagyobb hazai rovarunk, a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) is ide tartozik) vagy közepes, oldalról gyengén összenyomott testű rovarok. Vékony csápjuk a test félhosszánál mindig, de gyakran ennél is hosszabb. Hallószervüket az első lábszárban, cirpelőszervüket a hímek baloldali fedőszárnyának, amely felül helyezkedik el, tövén találjuk. A harmadik láb különösen megnyúlt, combja megvastagodott. A lábfej négy ízű, háthasi irányban lapított, a harmadik íz szív alakú. A hímek cercusai erősen kitinizáltak, fogakat viselhetnek, sokszor bonyolult lefutásúak. A nőstények potrohvégén hosszabb-rövidebb, kardszerűen hajlott, sokszor a végén jellemzően fogazott, három pár részből (gonapophysis) fejlődött tojócső van, amelyet ténylegesen csak két pár gonapophysis alkot, a harmadik pár csökevényes. Petéiket e tojócső segítségével, mindig egyesével, élő vagy elhalt növényi részekbe (pl. lomha szöcskék), ritkábban a talajba (pl. avarszöcskék) rakják. Pete alakban telelnek. Tökéletlen átalakulásuk során öt-hétszer vedlenek; levedlett bőrüket általában megeszik. Növényi, illetve állati eredetű táplálékot fogyasztanak, így - emberi szemszögből - néhány kártevő, számos közömbös és hasznos (ragadozó) faj van köztük. A több mint 8500 fajuk közül 46 faj ismert Magyarországról.

Tojókampósok rendje (Ordo: Caelifera)

Változatos testnagyságú, többnyire oldalról összenyomott testű rovarok. Testalkatuk tükrözi életmódjukat. A dúsabb növényzetet kedvelő (chortobiont) fajok oldalról erősebben lapítottak, a fejtető és a homlok síkja által bezárt szög hegyesszög. A nyíltabb gyepeket, félsivatagos társulásokat kedvelő fajok (geobiont) teste szélesebb, a fejtető és a homlok síkja által bezárt szög derékszög. A fél testhossznál mindig rövidebb csápjuk legfeljebb 26 ízű. A hátsószárny, amennyiben nem csökevényes, az első szárny alá redőzött. A lábfej három vagy kevesebb ízű, a harmadik comb kiszélesedett, külső felén rovátkák, házcserép módjára sorakozó terecskék vannak. A hátulsó comb belső felszínén fűrészes, vagy cirpelő csapocskákkal ellátott cirpelő párkányt találunk, amelyet a fedőszárnyak erősebben kiemelkedő eréhez dörzsölve cirpelnek (elytro-femorális hangadás). Ritkábban elytro-aláris cirpelőberendezés fordul elő. A fajok többségénél a hímek, de néhány fajnál a nőstények is képesek hangadásra, de számos olyan faj is ismert, amelyek nem képesek hangot adni. A hallószerv a potroh oldalának tövén (első potrohszelvény) nyílik. A nőstények tojókészüléke négy rövid (két pár gonapophysis) (néha szabad szemmel alig látható) tojókampóból áll, ezek segítségével formálják, süllyesztik a talajba tojástokjukat. Pete, kivételesen imágó alakban telelnek át. Tökéletlen átalakulással fejlődnek; évente egy nemzedékük van. Kizárólag növényevők; levedlett bőrüket nem eszik meg. Az emésztőcsatorna proventriculus nélküli. Közöttük számos, jelentékeny kártevő faj van. A több mint 11000 fajuk közül Magyarországon 66 fajuk fordul elő.