Családsorozat: Caraboidea
Csoport: Holometabola – Teljesátalakulású rovarok
Rendsorozat: Neuropterida
Rend: COLEOPTERA – Bogáralakúak
Méretük: 0,25 mm-től 15cm-ig, de nagy többségük 2mm-5cm közötti. Az imágók teste általában erőteljesen szklerotizált.
Fej Összetett szemük általában fejlett (talajban élőknél, barlanglakóknál hiányozhat), pontszemeik általában nincsenek (kivétel néhány holyva faj). A csáp 11 vagy kevesebb ízből áll. A csápon lehet csápbunkó, kiszélesedhet (lemez-, fésűszerűen stb.) az ilyen csápon nagyobb mennyiségben vannak kémiai érzékszervek (ált. a hímeknél szembetűnőek (szexuális feromonok érzékelése)). Szájszerveik rágó típusúak; általában kevéssé térnek el a rágó alaptípustól. Az imágó korukban nem táplálkozó fajoknál egyes részeik redukálódhatnak, illetve pl. a hólyaghúzó bogarakhoz tartozó Nemognatha esetében szívócsővé alakultak. Az állkapcsi tapogató 4, az ajaktapogató 3 ízből áll.
Az előtor szabadon áll. Hátlemeze (az előhát, pronotum) ventrális irányban lehajlik és eléri a csípőket; haslemeze (az előmell, prosternum) viszont előrefelé szélesedik ki. Az oldallemez (propleuron) az ősi (pleziomorf) szituációban szabadon látható, ekkor az előtoron két varrat húzódik: egy felső, notopleurális (az oldal- és a hátlemez között) és egy alsó, sternopleurális.(a has- és az oldallemez között). Levezetett (apomorf) állapotban az oldallemez redukálódik és behúzódik az előtor belsejébe, ekkor a hát- és a haslemez közös varrattal érintkezik (notosternális varrat).
A közép- és az utótor összeolvadva egy egységet képez melynek neve (pterothorax). A középtor rövid; haslemeze (a mellközép, mesosternum) és oldallemeze (mesopleuron) erősen szklerotizált, hátlemeze azonban kevéssé, kivéve egy kis darabot, mely a szárnyfedők töve között látható, ez a pajzsocska (scutellum). A középtor légzőnyílásai az előtor hátraterjedő része alá rejtettek. A középtorról ered az elülső szárnypár, mely kemény szárnyfedővé alakult. A szárnyfedők a repülésben csak passzívan vesznek részt, ezért az őket mozgató izmok gyengék. A szárnyfedőket egymással, illetve a tor és a potrohlemezekkel egyszerű kulcs zár mechanizmus kapcsolja össze. Olyan fajoknál, amelyeknél a hártyás szárny hiányzik, a szárnyfedők szétnyithatatlanul összenőhetnek. Az utótor mérete a bogár röpképességének függvénye. Jól repülő fajoknál nagy, mivel nagy mennyiségű szárnyizomnak ad helyet. Röpképtelen bogaraknál azonban egészen rövid. A hátulsó csípők - ellentétben az első és középső csípőkkel – szabadon állnak nem süllyedtek üregekbe. Az utótor légzőnyílásait a szárnyfedők takarják. Az utótorról eredő hártyás szárnyak nyugalmi állapotban be vannak hajtogatva a szárnyfedők alá; erezetük ennek megfelelően erősen módosult, néha (főleg a nagyon apró fajoknál) redukálódott vagy hiányzik. A szárnyerezet típusai: (i) adephaga: a sugárér valamint az 1. és a 2. középér között haránterekkel határolt sejt(ek) van(nak); (ii) staphylinoidea: valamennyi ér harántér nélkül, szabadon fut le; (iii) cantharida: az 1. és a 2. középér egyesül és villát képez. A lábak valamennyi általános szerkezeti egysége (tompor, comb, lábszár, lábfej) fejlett. A lábfejízek száma öt (pleziomorf állapot), vagy ennél kevesebb (apomorf áll.), az utolsó ízen páros karmok láthatók.
A potroh haslemezei közül az 1. vagy az 1. és a 2. hártyás, a továbbiak a 7-ig vagy a 8-ig szklerotizáltak. A hátlemezek ugyanakkor általában mind hártyásak, ha a szárnyfedők befedik őket; ha a szárnyfedők kisebb-nagyobb mértékben megrövidültek, a szabadon maradó hátlemezek szklerotizáltak. A 9. és a 10. szelvény többnyire behúzódott a potroh belsejébe. A 10. szelvény mindkét ivarnál csökevényes, a 9. íz a hímeknél szintén csökevényes a nőstényeknél viszont páros lemezekből álló tojócsővé alakult. A potroh 8 (néha kevesebb) pár légzőnyílása a szárnyfedők alá rejtett.
Fejlődésük: teljes átalakulás. A lárva feje mindig fejlett és erősen szklerotizált. Pontszemeik általában vannak. A szájszervek rágó típusúak. A torszelvényeken 5 vagy 6 ízű lábak láthatók, az ízek száma lehet kevesebb is, sőt a lábak hiányozhatnak is. A potrohszelvények száma ált. 10, potrohlábak nincsenek, viszont egyes vízi csoportoknál tracheakopoltyúk vannak. A 9. szelvényen gyakran látható fartoldalék (urogomphus). A lárvák sokfélék lehetnek, de általában 2 fő típusra vezethetők vissza: campodeoid (futóbogarak, holyvák stb.) és pajorszerű (cincérek, szúbogarak, ormányosbogarak stb.). A bogarak bábjainak soha nincsenek szabadon mozgatható rágóik. Testfüggelékeik általában szabadon állnak (szabad báb) ritkán azonban a testhez rögzültek (múmiabáb).
A bogarak valószínűleg a karbonban váltak le Endopterygota ősökből. A legkorábbi ismert bogárleletek az alsó permből származnak, bár ezek még sok ősi bélyeget hordoznak, de már egyértelműen bogarakat képviselnek. A bogaraknál a kültakaró erőteljes szklerotizációja kezdetben valószínűleg a korai szárnyas ragadozó rovarok elleni védekezést szolgálta. Később azonban – a kompakt testalak kialakulásával együtt – preadaptív módon lehetővé tette, hogy a bogarak szűk terekbe (pl. avar között), illetve nagy ellenállású közegben is (korhadt fában, talajban) mozoghassanak. A szelvények közötti hártyák rejtetté válása – a kutikulát védő mirigyrendszer kialakulásával párhuzamosan – megakadályozza, hogy a zárt nyirkos élőhelyeken tömegesen élő gombák támadási felületet találjanak a bogár testén. A szárnyfedők, a pterothorax és a potroh kölcsönös egymáshoz illeszkedése vezetett a szárnyfedők alatti üreg kialakulásához. Ez két szélsőséges élőhely meghódítását tette lehetővé; az arid területeket és a vizet. Az üregbe nyíló légzőnyílások felett páradús légtér alakul ki, így a test vízvesztése csökkenthető, illetve a szárnyfedők alatt tárolt levegőt a víz alá is viheti a bogár. Van négy olyan viszonylag specializált élettér, amelyet a bogarak tömegesen kolonizálnak, és ahol a kétszárnyúakon kívül alig van más konkurens rovar, ezek: (1) a fák szubkortikális része; (2) a talaj felső rétege az avarral együtt; (3) a gombák, beleértve a nagy termőtesteseket és a mikroszkopikus gombákat is; (4) a gerincesek trágyája. A nyílt tenger teljesen bogármentes.
A bogarak rendjét négy alrendre osztják, az elkülönítésük fő szempontjai: az előtor oldallemezének megléte vagy hiánya, a szárnyak erezete, valamint a herék és a Malpighi-edények szerkezete.
Alrend: Archostemata
Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban nem hajtogatottak, hanem spirálisan összecsavartak. Reliktum jellegű csoport. 40 fajuk van, a Kárpát-medencében egy sem fordul elő.
Alrend: Myxophaga
Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban a tövükön össze vannak hajtogatva, a végük csavarodott. Kb. 50 fajuk van ebből hazánkban az atkabogár (Microsporus obsidianus) él, a vizek partján összegyűlő törmelékben.
Az előtor oldallemeze szabadon fekszik, ezért az előtoron 2 varrat látható. A hártyás szárnyak nyugalmi állapotban össze vannak hajtogatva. Szárnyerezetük adephaga típusú. A hátsó lábak csípője túlér az első potrohszelvény sternitjén. A lábfejízek száma 5. Az imágók és a campodeoid lárvák általában ugyanabban a habitatban élnek és ugyanazt a táplálékforrást hasznosítják. A lárvák fejlődése rövid, az imágók viszonylag hosszú életűek.
Alrend: Polyphaga
Az előtor oldallemeze csökevényes, így az előtoron a notosternális varrat alakult ki. A szárnyerezet staphylinoidea vagy cantharida típusú. A hátsó lábak csípője nem nyúlik túl az első potrohszelvény sternitjén. A lárva campodeoid vagy más típusú is lehet. A következő tendenciák figyelhetők meg ezen alrenden belül:
pleziomorf apomorf
lárva mozgása gyors korlátozott
lárvális életmód aktív, felszíni rejtőzködő
lárva fejlődése gyors, rövid lassú, hosszú
imágó élettartama hosszú rövid
lárva és imágó élőhelye és táplálékforrása azonos különböző
táplálkozási mód ragadozó egyéb
preferált nedvességviszonyok nedves száraz
Családsorozat: Hydrophiloidea és Staphylinoidea
Családsorozat: Scarabaeoidea – lemezescsápú bogarak
Családsorozat: Elateroidea és Buprestoidea
